Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Fáy Miklós - Gordon Eszter: Kocsis Zoltán (2.)

2004-11-26 09:00:00 Fáy Miklós

\"Fáy NOVEMBER 23

Vasárnapi próba Alexander Toradzéval. Köpcös, kopasz, bajuszos kis ember, inkább zöldségkereskedőre hasonlít, nem zongoraművészre, ahogy teniszingben, kényelmes, kitaposott cipőben csépeli a zongorát, de Prokofjev zongoraversenyeiben abszolút tekintély a világban. Mielőtt a próba megkezdődne, Zoli bemutatja őt a zenekarnak, hangsúlyozva, hogy ugyanazon a napon születtek, 1952 május 30-án. Utána Toradze kér szót, és azt mondja, el sem tudják képzelni, milyen nehéz egy ilyen zongorista előtt játszani, mint Kocsis Zoltán. Mindenki nevet, vidám a próba.

Vidám is marad, kétszer átjátsszák a művet, a tempók Zolinak mintha lassúak lennének, és, ha jól látom, vezénylés közben azt mondja felém szájmozgással, hogy \"csal\", ami igaz is, kicsit összemossa Toradze a futamokat, de nincs konfliktus, mindketten elfogadják a másikat. A próba után még jót beszélgetnek, Toradze ledobja átizzadt teniszingét, megszellőzteti szőrös pocakját, nem görcsös lelkialkat, aztán az átirataikról mesélnek egymásnak. Zoli áthozza a sajátjait, Toradze pedig elmeséli, milyen zenekari darabokat dolgozott át zongorára.

Igazából álinterjúra készülök, látszatbeszélgetésre vele, mert csak arra vagyok kíváncsi, amit Zoliról gondol egy nemzetközileg is a legjobbak között jegyzett pianista. Átbattyogunk a Hiltonba, fölmegyünk a hotelszobába, és Toradze megkér, hogy várjak, meg akarja nézni a CNN-t, mi történik Grúziában. Egy perc, és benne vagyunk a politikában és történelemben. Toradze anyja, aki híres grúz filmszínésznő, kint van az utcán, és tüntet Sevardnadze ellen. Ez nem személyes, mondja Toradze, neki csak jó emlékei vannak Sevardnadzéról. Amikor 1982-ben elmenekült a Szovjetunióból, az apját, aki közismert zeneszerző volt, bevitte a KGB, kihallgatta, majd kiengedte. De három nap múlva meghalt. Grúziában az a szokás, hogy a temetés előtt virrasztanak a holtak mellett, és bár Toradze apja, aki filmdalokat is komponált, nagyon népszerű volt, az emberek mégsem mertek elmenni a virrasztásra. Amíg a második napon Sevardnadze meg nem jelent ott. Attól kezdve özönlött a nép.

Ilyen bevezetés után meglehetős pimaszság egy másik pianistáról érdeklődni, de meg kell lennie, hiszen a próba előtt ő is ezt említette. Szóval: nem rossz egy másik zongorista előtt játszani?

Toradze szerint Zolival nem rossz. Jók az ötletei, jó a keze, nagyon könnyen, kifejezően és magától értetődően mozog (ez őszintén szólva nekem meglepetés), és egyébként is Zoli nagyon természetes muzsikus. Szépek a kezei és nagyon muzikálisak. Valaha játszott \"Vova\" Ashkenazyval, az nem volt ilyen kellemes élmény, mert benne is élt a versenyszellem, meg a megmutatás vágya. Húsz éve történt, de azóta sem játszottak együtt. Közös tanáruk volt a moszkvai konzervatóriumban, Borisz Zemljanszkij. Zemljanszkij óriási hatással volt a növendékeire, érdemes összehasonlítani Ashkenazy korai és későbbi felvételeit. A koraiak, amelyek Zemljanszkij irányítása alatt készültek, sokkal erőteljesebbek. Például ott van Zemljanszkij egyik kedvenc darabja, Rachmaninovtól a variációk egy Corelli-témára. Össze sem lehet hasonlítani a korai és a későbbi Ashkenazy-lemezt.

Eltátom a számat, mert egy hete Erika ugyanezt a két lemezt emlegette. Hogy Zoli soha nem fárad, az évek során egyre lendületesebb lesz, míg ha megnézzük Ashkenazy két felvételét a Variációkból, ég és föld a különbség.

Toradze folytatja, minden szavából őszinte tisztelet és szeretet érződik Zoli iránt. Amikor a tanításról beszélünk, azt mondja: \"én nem vagyok Zoltán, aki bármit megtanul, és mindent ismer\", így a tanításnak az is előnye, hogy nem kell neki magának megtanulnia a darabot, elég, ha a növendék tudja. Amikor Bartók a téma, arról beszél, milyen teher neki, hogy a Fesztiválzenekar fölvette a zongoraversenyeket, mert Zoltán és Iván interpretációja annyira véglegesnek és határozottnak tűnik, hogy évekig nem mert a darabokhoz nyúlni. A zenekarról nem tud a próba alapján nyilatkozni, kedvesek és lelkesek a zenészek, de hogy milyen színvonalon játszanak, azt a próbaterem akusztikájából megítélni nem lehet.

Meglátjuk. Holnap koncert.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.