Egy operastatiszta naplója - I.

Kedves Naplóm!

Bocsásd meg, hogy már a címben nagyképűsködöm - még nem vagyok statiszta. Azt ki is kell érdemelni. Egyelőre csak jelentkeztem a felhívásra: \"A Magyar Állami Operaház délelőtti elfoglaltsággal is járó alkalmi munkára keres férfi bejáró statisztákat\".
Gondoltam, megnézem, miképp zajlik egy efféle válogatás, s ha bekerülök, kipróbálom, milyen érzés apró csavarnak lenni az első számú dalszínház gépezetében.

Augusztus 30., délelőtt 11,
az Erkel művészbejárója előtt

Mintegy ötven ember ácsorog-ücsörög a Köztársaság téren, vannak, akik kisebb csoportokba tömörülnek, az elkapott szófoszlányok alapján többen már rutinosak a színpadi munkára jelentkezésben.
Egyszer csak feláll egy ember, kiderül, ő a statiszták vezetője, Börcsök István.
Jelen megbízatása arra szól, hogy fiatalokat, ill. néhány középkorú férfit szerezzen a Fidelio-premierhez, meg egyéb futó darabokhoz. Az idősebbek - a várakozók mintegy fele - életkori sajátosságuk folytán ezzel már ki is hullottak.
A középkorúaknak azt mondják, egyelőre maradjanak, ahol vannak, ők papok lesznek (maradnak, bár nem tudják, hogy ez most nekik jó vagy rossz). A többieknek irány az ötödik emeleti próbaterem.

Adalék az Erkel statikai dokumentációjához: a lift jár.

Mozgáskultúra

A próbateremben dög meleg. Nem baj, mondja Börcsök, szokjuk a klímát, ez lesz színpadon is. Konzultál a helyettesével, mivel kezdjenek. (Nevezett helyettes görög származású, neve Stratos, illetve ennél valamivel hosszabb, de szerinte is reménytelen, hogy azt megjegyezzük.)

Redukált alakizással kezdünk, két részletben. A társaság fele - velem együtt - párokba áll, és sétálunk (menetelünk) körbe. Katonásdi. Bal-jobb-bal. Csapd oda a balt!
- Állj! Nem mondtam, de a párok azért próbáljanak egymás mellett maradni!
Hát, ez nekem szólt. De én vagyok a hülye, minek álltam külső körre és fejjel magasabb gyerek mellé.
Fussunk.
Futunk, aztán megint menetelés.

A másik csoport következik.
Ta-tamm, ta-tamm, ta-tamm. Valaki nem lép egyszerre.
Ugrott az esti rétes.

Helyzetgyakorlat

Szituációs feladat jön, a Tosca egyik jelenete az alap. Hármasával valósíthatjuk meg önmagunkat, Scarpia testőreként kell felháborodni, aztán lenyugodni Tosca bejövetelén, majd erőszakoskodni Cavaradossival.

Börcsök István alaposan adagolja az instrukciókat, és végül nagyjából mindenkinek összeáll a kép - mi az, hogy ajtó, ki az a Cavaradossi, szólistát nem takarunk ki, és a karját sem szorítjuk meg, mert mérges lesz.

Két trióra jut idő, aztán egy hangszóróból megszólal az Úr hangja (hasonlít az ügyelőére): irány a színpad, Kovalik rendező úr megnéz minket, kit tud hasznosítani a Fidelióban.

Rivaldafényben

Hát itt vagyunk! Alattunk a világot jelentő nyikorgás, a színpad előtt Kovalik és még páran. Felsorakozunk egymás mellett, kábé húszan, Kunta Kinte a piacon, Toby lenni erős, jó munka, jaj, gazda nem levágni lábát!

A neveket kérdik, Kovalik mindenkiről jegyzetel magának pár szót.
Akad köztünk egy Vass. Érdeklődnek, nincs-e Lajos a családban.
- Nincs.
- Akkor jó.

Nevek felírva, némi viccelődés, aztán lemasírozunk a színpad elé (sorrend marad!), mert a rendező mindenkit lefényképez, aztán majd a jegyzetei meg a képek alapján válogat.

Börcsök marad, nekünk irány a büfé, ott várakozzunk.
Stratos felírja az adatainkat: telefonszám, életkor, magasság, lábméret.
Végre egy cég, ahol nem a motivációs levél a legfontosabb.

Back to the V.

Akik már helyzetgyakorlatoltak, mehetnek haza, többieknek irány vissza az ötödikre.
Eljön a pillanat: engem is az a megtiszteltetés ér, hogy Scarpia gorillája lehetek és molesztálhatom a hőslelkű festőt.
Kicsit túlspilázom ugyan a szerepet, de hát honnan kellene tudnom, hogy a Tosca nem vígopera...

Börcsök a végén lediktálja a telefonszámát, megköszöni a jelenlétet, és azt mondja, elégedett, mindenkit szeretne foglalkoztatni, ha nem a Fidelióban, akkor a futó darabokban.
Kifelé menet elárulom neki, hogy cikk jelenik a happeningről.
- Te jó isten, megint egy újságíró?
Ezek szerint már más is álcázta magát Günter Wallraffnak.

A lépcsőn Stratosszal megyek le.
- Én is így kerültem ide - mondja. - Egyszer jelentkeztem válogatásra, és itt ragadtam.
Nincs egyedül: mint tudjuk, Napóleon is lent kezdte, sőt, még Vanek úr is.

Folyt. köv.?
Rajtam nem múlik.