De profundis, avagy nagy az Isten aquaparkja

Újsághír:
\"Víz alatt adott koncertet egy zenekar Florida partjainál. A hangversenyre kíváncsi négyszáz néző búvár-, illetve békaember-ruhába öltözve élvezte végig az előadást.\"

Az ötletet egy kritikus adta nekik.
Az évad utolsó hangversenyéről tudósítva azt írta, hogy a zenekar ennél mélyebbre már nem süllyedhet.
Elhatározták, hogy bebizonyítják: de igen.
Az anyagi háttér is megvan hozzá.
Tengernyi pénz gyűlt össze a folyószámlán.
Csak el ne ússzon!

A legnagyobb gondot a műsor kiválasztása jelenti.
A Vízizenét elvetik, mint közhelyes megoldást.
Szóba kerül a Vízimanó, de többek szerint még nem állnak annyira csehül.
Egy brácsás javasolja a Wassermann, a vizigót című szimfonikus hőseposzt, de felvilágosítják, hogy ilyen mű nem létezik.
Megkérik, hogy vonuljon félre, és gyakorolja a vizenhatodokat.

Végül megszavazzák Debussy Tengerét, mondván, az úgyis csak három szimfonikus vázlat, nem lesz vele sok gond.
A timpanista ezek után nem tudja, mit csináljon.
Felhívja a menedzserét, de a beszélgetés megszakad, mert lemerül a telefonja.
A többiektől kér tanácsot.
Azt mondják, maradhat, csak ne zavarjon sok vizet.
Bánatában lecseréli a hangszerparkját, és búvárharangokkal veszi körül magát.

Az egyik próbán megjelenik egy hidegburkoló, és elkezdi tanulmányozni a partitúrát.
- Melyik lesz ebben a vizes blokk? - kérdezi.
- Ez az egész az. - válaszolják.
Kicsempézi a füzetet az elejétől a végéig.
A tételek közé gyönyörű fúgákat illeszt.

Eljön a bemutató napja.
Az előadás előtt fél órával mindenki beöltözik békaember-ruhába.
Megjelenik Dániel Zoltán is, az ürgebőrbe kötött kottákkal.
Baj van: a kürtösök eláztak.
A szemük is vizenyős.
De fújni tudnak, az a lényeg.
Senki nem kapja fel a vizet.

Egyre több néző érkezik.
Köztük Kuba úszóválogatottjának kitartóbb tagjai.
Az érkezőknek pattogatott tengerivel kedveskednek.
Egy férfi lábán speciális felszerelés látható.
Betoncsizma.
Állítólag lehalászta a sápot egy nagy hal elől.

A karmester üdvözli a nedves közönséget.
Pálcáját a magasba emeli, és megkavarja a vizet.
Elkezdődik a koncert.
A zenekar teljesítménye hullámzó.
Egy néző szerint ugyan jól igazodtak a divatos áramlatokhoz, feszes lábtempókat vettek, de összességében befürödtek a produkcióval.
- Fulladj meg! - mordul rá egy mellette ülő, és kihúzza a csövet az oxigénpalackjából.

A hangverseny végén a közönség részben ráadásért, részben levegőért könyörög.
A kubaiak menedékjogért.
A zenekar rázendít a \"Jő a cápa, szája tátva\" kezdetű örökzöldre.
A nézők értékelik.
De tényleg jön.
A muzsikusok a Varázsfuvola vonatkozó részletét játszva megszelídítik.
Ezt megúszták.

Fogytán a levegő, irány a felszín!
Élményekben gazdag buborékokat eregetve vegyülnek el a békés fürdőzők között.