Csőd

Valami komoly baj van Szegeden. Rájár a rúd a városra. Gyakorlatilag minden orgánum - így a Café Momus is - beszámolt a színház csődjéről. A tekintélyes teátrumban hónapok óta nem volt premier, tervezett bemutatók maradtak el, a színészek szerződéseit hosszú időn keresztül nem újították meg. Az új igazgató, Székhelyi József a lehető legrosszabb körülmények között ült be a direktori székbe.

Ha mindez nem lett volna elég Szeged kulturális élete számára, a hétvégén kitört a Szeged TV körüli botrány is. A Népszava arról tájékoztat, hogy a televíziótól távoztak azok a munkatársak, akik a fizetésképtelenné vált cégtől hónapok óta nem kapták meg a járandóságukat, és átszerződtek a száz százalékos önkormányzati tulajdonban lévő Városi Televízióhoz. Ezzel párhuzamosan az ORFK vizsgálatot indított a Szeged TV-nek benyújtott fiktív számlák ügyében. Áll a bál.

És ezzel még mindig nincs vége. Ugyancsak a hétvége híre, hogy bezárt a szegedi hangszergyár, így Magyarországon a kisipari módszerekkel dolgozó hangszerkészítők mellett már csak a budaörsi Sternberg trombitagyár és az Aquincum Orgonagyár maradt talpon. Ki tudja meddig?

A Népszabadság cikke szerint az 53 embert foglalkoztató szegedi hangszergyárat a kínai konkurencia küldte padlóra. Az eseten nem volna mit csodálkozni, ha nem hangszerkészítő cégről volna szó. Emlékszünk, néhány éve a világ egyik vezető játékgyártója, a Mattel is majdnem bedobta a törölközőt, amikor a kínaiak elárasztották a világot az olcsó mű-Barbie-kkal. A zenészekről azonban azt gondolná az ember, nem mindegy, min játszanak. Nyilván nem is. A zenekarok költségvetése azonban nem teszi lehetővé, hogy a muzsikusok a szükséges időben megfelelő hangszerekre cseréljék az újakat, így a hangszerpark színvonala mélyen az indokolt alatt marad.

Hosszú és terjedelmes elemzésben tudnám csak tárgyalni, a hangszergyár bezárása milyen, a szakmán belüli problémák kicsúcsosodása. Szónoki kérdést tehetnék fel arra vonatkozóan, hogy az adatok tükrében mennyire vehető komolyan a hazai zenekarok nemzetközi versenyképessége, aztán szónokian válaszolhatnék valami lehangolót. Mindez - azt hiszem - inkább egy másik cikk témája.

A tényeket vizsgálva egy aggodalmamnak szeretnék most mindössze \"hangot\" adni. Magyarország minden települése komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a lokális kultúra minél színesebbé váljon, és minél erőteljesebben mutatkozzék meg. Valamint arra, hogy bekerüljön az országos és a nemzetközi vérkeringésbe, hogy a helyi művészek megmérettethessenek országosan és külföldön, ugyanakkor a helyi kultúrakedvelőknek ne kelljen a fővárosba utazniuk azért, hogy valami jót lássanak.

Szeged komoly tradíciókkal rendelkező város, és kulturális tekintetben szerencsésnek volt mondható, hiszen hosszú ideje a régió központjának, ezzel együtt az ország egyik fontos kulturális centrumának számított. Ha valóban összeomlik a helyi kulturális élet, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy ez az ország kulturális értelemben is \"vízfejű\" legyen. És ezt én nagyon fájlalnám.