Café Momus-Díj október elsején

Már megint október elseje van?

Végül is lehetséges, valamikor tavaly is ilyentájt volt. Közvetlenül a tanévkezdés megrázkódtatásai után, a szezon első koncertjei, a vénasszonyok nyarának kezdete, a Zenei Világnap, a Café Momus születésnapja környékén.

Nos kérem, ez utóbbit most tényleg nincs idő megünnepelni, meg különösebben értelme sincs. Már túl vagyunk azon, hogy az első hónapot, az első évet számon tartsuk. Legközelebb születésnapi bulit kerek számkor, majd a tízéves évfordulón tartunk. Az se lesz túl soká.

Ünnepeljük a Zene Világnapját? Azt már sokkal inkább! Komolyan is vesszük, bár mi a világ minden napján a a világ minden zenéjét ünnepeljük. Van úgy, hogy ünnepi hangversenyen, van úgy, hogy síppal-dobbal, van úgy, hogy csak fejhallgatóval.

Most éppen a Momus-díj kiosztásával.

Beszéljünk komolyan, merthogy mi ezt a díjat is komolyan gondoltuk. Nem csináltunk belőle titkot - és kedves Olvasóink amúgy is rájöttek volna - nincs annyi tőkénk, hogy komoly pénzjutalmakat osztogassunk. De annál a pénznél úgyis értékesebb is a mi díjunk, mert aranyfedezet van mögötte. A koncertlátogatók, bérlettulajdonosok, hanglemezgyűjtők, amatőr és hivatásos muzsikusok, operabarátok, dalkedvelők, minden zenebolond, az ország legolvasottabb komolyzenei fórumának olvasói, önök és mi együtt kezeskedünk érte. A kitüntetettek biztosan meg fogják becsülni.

Meg fogják becsülni, mert mindenki tudni fogja, hogy az eredmény reális, igazi és igazságos. Igazságos akkor is, ha nem volt módunk minden szavazásra alkalmas gép, Internetes kapcsolat és böngésző mellé közjegyzőt állítani. Persze jól tudjuk, hogy néhányan hamar rájöttek a kiskapukra, megtalálták a lehetőségeket és többször is voksoltak, de érdek nélkül, közvetlen haszon nélkül, rajongásból, lelkesedésből tették. Mindezért nem érheti őket bírálat. Anyagi hasznot mi sem húztunk az egészből, és ezután sem fogjuk bevezetni az emeltdíjas SMS szavazást. A díjazottak neve sem fog kiszivárogni a szavazás vége előtt - láttunk már ilyet -, merthogy nem sokkal éjfél előtt, amikor e sorokat írom, még én sem tudom az eredményt.

Abban biztos vagyok, hogy senki nem kapja, nem is kaphatja díjunkat érdemtelenül. A pályázók kijelölése sem tette volna lehetővé, hiszen listánkra csak olyanok kerülhettek fel, akik minden megbecsülésünket, sőt szeretetünket bírják.

Ezzel a szavazással csak ennyi történt és nem több! Ez az a megbecsülés, amit most ilyen formában is kinyilvánítunk, mi írók, szerkesztők és társaink, barátaink, az Olvasók!

*

Számítógépem óráját még hozzáigazítom a Központi Fizikai Kutatóintézetéhez, aztán visszaszámolok, letöltök, és íme:

Az előző szezonban a legtöbbet tette a hazai zenei életért:

Kovalik Balázs

Az év azon eseménye, amely a legnagyobb hatást gyakorolta a magyar zenei életre:

A Jenufa bemutatója a Magyar Állami Operaházban

Az év kiadványa:

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Bartók-lemeze

Az érintettekkel igyekszünk minél hamarabb felvenni a kapcsolatot, és a közvetlen, ceremóniamentes díjátadásról külön is beszámolunk majd.

Egy oklevelünk megmaradt!

Az év negatív eseményéért, szenzációjáért járó díjat a Lohengrin bemutatójának fogadtatása érdemelte ki. Mivel az összes nézőnek nem tudjuk átnyújtani, az Olvasók nevében mi magunk vesszük át. Ezt az oklevelet tehát szépen, a többivel együtt bekeretezzük - és eltesszük magunknak.