Café Momus-Díj

Közöttünk nincsenek hivatásos \"kritikusok\", de véleményünket szeretjük megfogalmazni.

Ez még hagyján, de általában le is írjuk.
Bátortalanságunkat kinőttük, már nem nagyon gondolkodunk azon, hogy mekkora önérzet, mekkora önbizalom kell a bírálathoz. Különben is, önbizalma a művésznek legyen. Régen rossz, ha az itt-ott megjelent kritikáktól elbizonytalanodik.

Egészen más a helyzet, ha kivételesen nem bírálni szeretnénk. A dicsérethez nagyobb bátorság kell, mert hát ki vagyok én, hogy az igazán nagyokat, a sztárokat vállon veregessem. Az elmarasztalás legalább bosszantja a célszemélyt, de az alulról jött hódolat és rajongás gyakran csak leereszkedő jóindulatot, sőt gyanakvást vált ki. Hogy a dicséretet is komolyan vegyék, azt bizony ki kell érdemelni.

Hogy fennállása évei alatt a Café Momus kiérdemelte-e már?

Nem tudom, de vannak reményteli jelek. Az biztos, hogy most már figyelemmel kísérnek bennünket. A leírtakra meglepően sokfelől érkeznek reakciók, válaszok. Szívet melengető, amikor egyre gyakrabban látunk viszont újságunkból származó idézetet. Büszkén hátra is dőlhetnénk, ha nem tudnánk, hogy többé-kevésbé ugyanazok az emberek vagyunk, mint hat éve, a Café Momus \"próbaszámának\" megjelenésekor.

Egy valamiben vagyunk többek, sokkal többek, mint annak idején. Önök olvasnak bennünket!

Nem miénk az érdem, a zenekarok, karmesterek, énekesek, hangszeres szólisták és impresszáriók kizárólag Önökre figyelnek.

Ha úgy döntünk, hogy megvalósítjuk régi tervünket, és létrehozzuk a Café Momus-díjat, akkor azt csak kedves olvasóink szavazhatják meg, és ítélhetik oda. Mi, kissé szorongva bújunk a nagyobbak háta mögé, és legfeljebb súgunk, tippeket adunk. Tudom, hogy távolról szemlélve sokkal látványosabban, de valójában az Amerikai Filmakadémia is így csinálja valahogy, és az Oscar után majdnem nyolcvan éve vágyakoznak a filmesek. Még nem tudhatjuk, hogy a muzsikusok körében mekkora rangja lesz a Café Momus-Díjnak, de belevágunk.

És ha már az Oscar-díjat említettük, lássuk a kategóriákat!

Az év személye:

Bátori Éva, a Jenufa és a Don Giovanni bemutatóiban nyújtott teljesítményéért

Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusokkal készített CD-ért és a Bartók-hangszerelésekért
Kovács János, a Don Giovanni, a Jenufa és a Ring dirigálásáért
Kovalik Balázs, a Csavar fordul egyet, a Vérnász és más operák rendezéséért
Molnár András, a Wagner-repertoárban nyújtott teljesítményéért

Az év eseménye:

Bach Máté-passiójának budapesti előadása Paul McCreesh vezényletével
Bogányi Gergely-\"örömkoncert\" a Dunán
Don Carlos-bemutató a Szegedi Operában
Don Giovanni-bemutató a Magyar Állami Operaházban
Jenufa-bemutató a Magyar Állami Operaházban
Lohengrin-bemutató a Magyar Állami Operaházban

Az év kiadványa:

A Budapesti Fesztiválzenekar Rachmaninov-felvétele
A Danubia Szimfonikus Zenekar első hanglemeze
A Nemzeti Filharmonikusok Bartók-lemeze
Miklósa Erika \"Alterna Díva\" című CD-je
Sümegi Eszter Cd-je \"Love, blood & fire\"

Az év negatív szenzációja

BFZ-NFZ sajtópárbaj az év elején
Pavarotti koncertlemondása
A Csavar fordul egyet bemutatója körüli vita
Vásáry Tamás lemondása
A Lohengrin-bemutató fogadtatása

Kérjük, szavazzanak a címlap jobb oldalán található dobozban. Szeptember 30-ig várunk minden kattintást.