Budapesti Nézőtéri Játékok 2005

Jogosan érhet minket az a vád, hogy mindig csak azzal foglalkozunk, ami a színpadon zajlik, és nem számolunk be mindarról, amivel a publikum múlatja az időt a nézőtéren.
Mert igenis, vannak nézőtéri tradíciók. Nagyon családias, meghitt hangulatban tölthetjük az esténket az Operaház harmadik emeletén. Ilyen régi, szép hagyományok más színházakban bizonyára nincsenek. Ezért is különleges a kakasülő.
Hogy szórakozásunk maradéktalanul biztosítva legyen, különböző sportágakban is megmérkőzhetünk nézőtársainkkal. A versenyzőkedvvel megáldottak kipróbálhatják magukat a speciálisan nézőtéri viadalokban, míg a többiek szurkolhatnak az indulóknak.

A versenyszámok lebonyolításához szükséges háttér megteremtéséről a hagyományokhoz híven az Operaház társulata gondoskodik - ottjártunkkor Mozart Don Giovanniját választották a kötelező és szabadon választott gyakorlatok aláfestő zenéjéül.

Elsőként - magától értetődően - a Ki tud a legtöbbet késni az előadásról? elnevezésű versenyszámban indulóknak drukkolhatunk. Nem okozhat meglepetést, hogy a nyitány alatt érkezők még dobogóra sem kerülhetnek, ennél sokkal jobbnak kell lenni a győzelemhez. A fődíjat végül senki nem tudja elvenni az 57. percben, a \"Dalla sua pace\" előtt befutó versenyzőtől.
Az új (bár még nem hitelesített) rekord felett érzett örömünkben rögtön bekapcsolódhatunk A leghangosabb orrfújás kategóriában zajló, igen kiélezett viadalba. Az első felvonás alatt középkorú anya és serdülő lánya nem mindennapi vetélkedését csodálhatjuk, de végül döntetlent kell ítélnünk. Ők - sajnos - távoznak, de így a második felvonás alatt új versenyzőkkel találkozhatunk. Szoros a verseny a középülés harmadik és hatodik sora között, de aztán hatoska váratlanul benevez a Korlátrugdosási versenybe is, ez viszont ellenkezik a szabályzattal (egy este csak egy számban lehet indulni), így őt diszkvalifikáljuk. A győztes a harmadik sorban ülő versenyző.

A korlátrugdosás kimondottan operaházi műfaj, az Erkelben ezt a számot rendszerint az Ásványvizes üveg görgetése helyettesíti, itt azonban nem ideálisak a feltételek az üveges számhoz. Korlátban viszont elviszi a pálmát a hetes sor a jobb szélen. Hiába, hosszú lábak előnyben!

Mindig nagy érdeklődés kíséri a Széktámla-csapkodási műsorszámot, ez szintén operás tradíció, a legjobban itt, a harmadikon szólnak a támlák. A két felvonás összesített eredménye alapján a bal szélen hirdethettünk győztest.

A leghangosabb ki-be járkálás igen sok jelentkezőt vonzott ma, azonban a ruhatárosokat és jegyszedőket a szabályok értelmében megint csak ki kellett zárnunk, mert a versenyben csak amatőrök indulhatnak, profik nem.
Első versenyzőnknek a második felvonásbeli Anna-Ottavio-kettős kezdetén támadt sürgős rohannivalója, de - mindannyiunk örömére - még Anna áriája alatt visszatért. Ekkor vette át tőle a stafétát a következő próbálkozó, a lakoma végére ő is újra köztünk volt. Azonban Giovanni étkezését látva többeknek vacsorázhatnékjuk támadt, ők már nem is jöttek vissza. A fiatalember azonnal megtalálta a kijáratot, ezért pontlevonás jár, a nyugdíjas házaspár viszont eredményes volt: ők távoztak a legtöbb néző és ajtó érintésével, így a fődíjat is elvihették.

Ezen az estén - sajnos - nem akadt jelentkező a Mobiltelefon-csörrenés számban, és Zacskózörgetésben is mindössze egyetlen indulót találtunk - ő azonban kitartó volt, meg is érdemelte az aranyérmet. Az érdeklődés hiánya okvetlenül felveti az említett műsorszámok lecserélésének kérdését, többek között régóta aktuális már a Pattogatottkukorica-evés akkreditálása.

Ezután a zárószám következett, igazi ínyencség: Ki nem ismeri eléggé az operát? címmel. Ez volt a legnépszerűbb kategória, itt tucatnyi versenyző nevezett be, nehéz döntés volt, de a versenybizottság végül úgy ítélt, hogy a zárószextett alatt kabátban még visszatérőké a dobogó.

Ma este is remek versenynek lehettünk tanúi, felkészült és tehetséges résztvevőkkel, tehát - hogy stílszerű legyek -, \"Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés.\" Bár ez egy másik darabból való, de hát a szerző is idézte önmagát, így a lakomajelenetben zacskós helyezettünk - felismerve a betétet -, dalra is fakadt. Fájdalom, ezért meg kellett fosztanunk őt aranyérmétől. A szabály, az szabály.

A két nappal korábbi versenyre a Magyar Rádió munkatársai is kilátogattak, igaz, technikai felszerelésük csak a lényegtelen, színpadi történések rögzítésére volt alkalmas. A háttéreseményeket tehát megoszthatjuk másokkal is, azonban a nézőtéri produkció exportálhatatlan, olyan hungaricum, melyet meg kell őriznünk magunknak.