Boldog karácsonyt!

Hiába magyarázom a feleségemnek, hogy a számítógépem alatt, fölött, mellett tornyosuló papír-, könyv-, kotta- és CD-halom nem rendetlenség. Egy antológia, egy kiadói brosúra, egy tavaly novemberi koncertműsorfüzet csak jobb helyen van a kezem ügyében, mint egy akárhogyan katalogizált vitrinben. A papírkazal az értelmiségi lét kikerülhetetlen és eltakarhatatlan kelléke...

No jó, majd karácsonykor ráérek takarítani. A két ünnep között itthon leszek. Igaz, ami mindent már az ünnepekre halasztottam, igen szorgos-dolgos pihenésem lesz.

Azért a rendpártiaknak is lehet valami igazuk. Miért is hagytam elöl ezt a kottát - stratigráfiai elemzések alapján még valamikor szeptemberben? Kié ez a telefonszám a cetlin? Mit akartam ezzel a CD-vel, ha már sokszor meghallgattam, sőt, írtam is róla? Biztosan még többször meghallgatni, hiszen tetszett.

És a hajtásból kiesve, szinte azonnal megtalálom a karácsonyi hangulatom. Megszólal valami zene. Most nem a fejhallgatóból, hogy senkit ne zavarjak. Nem követem, figyelve a szólamokat, hanem csak úgy. A zenehallgatás máskor sem munka, de most mégis más.

Van, akinek az igazi karácsonyhoz hóesés kell. Nem tudom, odakinn állítólag most is van időjárás. De, hogy milyen, nem is érdekel, nem kell mennem sehová. Rámolok, olvasgatok, közben rendet teszek, és a zene hangjaira, minden fényével, illatával és rezdülésével együtt, nagyon élesen emlékszem tizenkét éves korom karácsonyára.

Akkor otthon, apám kristálytűs lemezjátszóján, nagyon sokszor hallottam a \"Gott soll allein mein Herze haben\" kantátát. A darab ugyan nem kifejezetten karácsonyi, (a Szentháromság vasárnapjára íródott), de ezt akkor éppúgy nem tudtam, mint azt, hogy a Sándor Frigyes, Hamari Júlia, Lehotka Gábor-csapat ugyan hol állhatott a képzeletbeli, nemzetközi ranglistán. De akkor az maga volt a szépség, a szeretet, a csoda.

Magamat nem láthatom kívülről. Nem tudom, ki lennék, ha annak idején nem kötődik bennem olyan szorosan a karácsony és a zene, de nagyon örülök, hogy van olyan ünnepünk, ami mindarról szól, ami barátságossá és emberivé teszi világunkat - és van zenénk, ami hétköznap is képes bennünk felidézni az ünnep békéjét.

Kedves Olvasóink, Barátaink, felmérték már, hogy milyen gazdag emberek vagyunk?