Beethoven és a drogprevenció

Olvastam egyszer egy felfoghatatlanul ostoba mesét egy Disney-féle Micimackós könyvben. Mindössze öt mondatból állt, és arról szólt, hogy Ürge kidugta a fejét a földből, mert bújócskázásra támadt kedve, körbenézett, de sehol nem látta barátait. Ezek után a következő elhatározásra jutott: \"Akkor inkább megvárom a postást\".

Bevallom, lenyűgözött az a logika, amelynek mentén Ürge pajtás meghozta döntését. Ugyanilyen irracionális gondolatmenetet, az \"egészen normális őrület\" nyomát véltem felfedezni a Bartók rádió tegnap délután elhangzott kulturális hírei között:

\"Klasszikus zenével szeretnék megvédeni a fiatal garázdáktól a buszmegállókat az amerikai Seattle-ben. Néhány megállóban táblákra szerelt hangszórókból Bach, Brahms és Beethoven muzsikája szól majd. Arra számítanak, hogy a fiatalok eloldalognak, ahelyett, hogy drogot árusítanának. Ha Bach és társai beválnak, akkor több buszmegállót is ellátnak komolyzenei védelemmel a tengerentúli nagyvárosban.\"

Mintha kezdenének elhülyülni egyes városvezetők. Nemrég a bécsiek gondolták úgy, hogy a komolyzene segítségével tisztítják meg az aluljárókat a nemkívánatos elemektől (lásd lent, kapcsolódó cikkünket). Igaz, náluk az is felmerült, hogy ha mégsem sikerülne elkergetni a renitenseket, akkor azokat esetleg civilizáltabb viselkedésre ösztönözheti a kultúrzene, megszelídülnek, mint a gaz kandúrok a Macskafogó végén.

Seattle-ben ez utóbbira esély sincs, mert míg Bécshez számos klasszikus szerző és stílus köthető, a Smaragd Város legfeljebb \"a grunge és a garage rockzenei stílusok szülőhelye\" címért indulhat, a híres zenészeket illetően pedig max. Kurt Cobainnel, Kenny G.-vel és Jimi Hendrix-szel büszkélkedhet.

Itt tehát marad az eloldalgás kikényszerítése.
De ezek tényleg elhiszik, hogy működni fog a dolog? Mire számítanak?

Ha a buszmegállókban gyakori jelenség az \"anyagcsere\", az azt jelenti, hogy megoldatlan, ritka az ellenőrzés. Ha ritka az ellenőrzés, akkor ott továbbra is bármi megtörténhet. És ha egy ilyen helyre hangszórókat tesznek ki, akkor legalább nem lesz kérdés, mint passzol el az, akinek minden pénz jól jön, ha költséges fogyasztói szokásához szeretné biztosítani az anyagi hátteret.

De tegyük fel, érintetlen marad az apparát, és éjjel-nappal árad belőle a csodálatos, nemes muzsika (melyet jelen esetben Greg Nickels polgmest és csapata tkp. elviselhetetlen nyekergésként próbál hasznosítani). Valóban úgy gondolják, hogy akár a vevőket, akár a dílereket érdekli majd, hogy szól-e ott valami, pláne, hogy mi?
\"Á, nem árulok itt drogot, mert szól a Kilencedik szimfónia. Akkor inkább eloldalgok.\"
Egészen életszerű...
Sokkal valószínűbb, hogy minden marad a régiben, azaz tulajdonképpen a kőkemény valóság összeolvad a mesével: időnként megjelenik egy ürge, és várja a postást.