Ahol a Múzsák találkoznak - avagy négy nap a Zemplénben

Minden nyitókoncert hordoz magában némi rizikót: meg kell felelni a felfokozott várakozásnak, és meg kell adni az egész Fesztivál alaphangját.
Mivel a Zempléni Művészeti Napok a város talán legnagyobb évi happeningje, érthető, hogy maga Sárospatak polgármestere, dr. Jánosdeák Gábor nyitotta meg a rendezvénysorozatot. A Matáv Szimfonikus Zenekar koncertje előtt természetesen most sem felejtette el méltatni Rolla János elévülhetetlen érdemeit a Művészeti Napok kezdeményezésében és a tizenkét éve töretlen sikertörténetben. Rögtön be is harangozta, hogy meglepetést tartogatnak a koncertmester számára, de, hogy mi is lészen az, még nekünk sem árulta el.

Sárospatakon szombat délután nem látszott, hogy ez a nap valamiben más lenne, mint a többi. Turistatenger sem fenyegette a csendes utcákat. Közeledve a nyitókoncert helyszínéhez azonban egyre több, estélyibe bújt hölgyet és öltönyös urat láttunk a megadott irányba igyekezni - megállapíthattuk, hogy jó helyen járunk.
Mivel fél nyolc előtt épphogy csak beestünk, szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a vár udvarán már csak az első sorban van számunkra hely. Ezzel azonban rögtön el is vesztettük a lehetőségét, hogy megítéljük a zenekar játékát, mivel látványban leginkább Eric Solen táncoló fekete lakkcipőit, hangzásban pedig szinte csak a vonósszekciót élvezhettük. Az ifjú karmester - az MTV X. Karmesterversenyének harmadik helyezettje - kezében magas hőfokon izzott a pálca, s igyekezett a magát mindenben alávető zenekart is erre a szintre felfűteni. Energiája rövidesen magával is rántotta a szokásosnál csekélyebb létszámú együttest, s bár Rossini Selyemlétra nyitánya még bizonytalanul csendült fel, Brahms Haydn-variációi és Beethoven VII. szimfóniája már komoly sikert arattak.

A következő két nap a kirándulás jegyében telt. Jazz-koncertet élvezhettünk Berzseny faluban (Kisrozvágy mellett, ami rögtön Nagyrozvágy határán fekszik), az Árpád-kori régészeti parkban. Érdekes helyszín, érdekes zenével - amolyan percussion project, hegedűvel kiegészítve. Lantos Zoltán félelmetesen profin kezelte hangszerét, Stoyan Yankoulov és Horváth Kornél pedig a dobok és egyéb zajkeltő ketyerék vitathatatlanul nagy mesterei, jó volt őket hallgatni.

Erdőbénye kicsit az Isten háta mögött, de mégis a szíve csücskében van. Számtalanszor elámultunk már a táj szépségén, most egy kóruskoncert miatt látogattunk el ide. A nyíregyházi Pro Musica leánykar, s karnagya, Szabó Dénes senkinek sem ismeretlen már, a keleti végeken szinte sztárként élnek. Tavaly Dél-Koreában a kórusolimpián taroltak, s nekik szinte már csak azért kell versenyen indulniuk, hogy önmaguknak bizonyítsanak. A koncert keresztmetszetet adott a kórus repertoárjából, volt reneszánsz motetta, romantikus "Lennék bár kis harang", az elmaradhatatlan Kodály (a 150. genfi zsoltár, Esti dal), valamint számos kortárs mű: Orbán György, de főleg a házi zeneszerzőnek számító Kocsár Miklós tollából. Csodálatra méltó, amit Szabó Dénes képes kihozni a kórusaiból. Abban azonban mai napig nem változott egyöntetű véleményünk, hogy a tisztaság és a hangképzés nem minden. A csengő hangok ugyanis a pianot nem nagyon ismerik, legfeljebb a mezzofortét tudják nyújtani, így többnyire fortissimo szólal meg minden. Elméletileg ugyan létezik náluk is valamiféle fokozás, de az csak a kottában leírtak száraz megvalósítása. Egy szó, mint száz: nem elég érzékeny a hangzás. A legkevésbé sem. A színültig megtelt templom közönségének viszont így is tetszett.

Zárásként visszatértünk az édenből a festői Patakra a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenyére, hogy az alapítókat is meghallgathassuk. A polgármester ekkor fedte fel a meglepetést: a már Sárospatak díszpolgárának számító Rolla a szervezőkkel egyetemben Pro Urbe kitüntetést kapott.
Haydn, Vanhal és Mozart volt műsoron, teljesen korrekt, emészthető tálalásban. A második számként előadott K.364-es Sinfonia concertante igazán felrázta a publikumot. A két szólista, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin fergeteges játéka által mi is érintésnyi közelségbe kerültünk a Múzsákkal, akik a szervezők szerint ott, a Zemplénben találkoznak. Örültünk, hogy mi is ott lehettünk.