Ablak Magyarországra - Oroszországi magyar kulturális évad 2005

A huszadik század nagy találmánya volt a pingpong-diplomácia, mely a sport révén kívánta közelebb hozni az országokat (jelesül az Egyesült Államokat és Kínát). A huszonegyedik század történelemkönyveiben talán a kultúrdiplomácia kifejezés fordul majd elő gyakrabban. Nem új találmány, inkább újrafelfedezésről van szó. Két nemzet összeismertetésének legegyszerűbb módja, ha a kultúrákat mutatják be egymásnak. Márpedig a megismertetés elsődleges feltétele az előítéletek felszámolásának, a kulturális, kereskedelmi, politikai kapcsolatok elmélyítésének.

A korábbi kulturális évadok (francia, olasz, holland, angol) sikere mindenképpen a folytatás mellett szól. A nyugati irányú kultúrexport után idén keletre nyitnak a szervezők, felismerve, hogy az orosz kapcsolatok nem kevésbé fontosak Magyarország számára, mint a nyugatiak. Időszerű már a nyitás, mert az orosz kultúra hazánkban a rendszerváltás óta nem kimondottan népszerű, az orosz, pláne a szovjet szó az idősebb generációban háborút, diktatúrát, megszállást idézhet fel, a fiatalabbakban már csak az úttörőmozgalmat és a kényszerű nyelvtanulást, a még fiatalabbakban pedig már a világon semmit. Pedig eszünkbe juthat(na) például Puskin és Dosztojevszkij, Glinka és Sosztakovics, Eisenstein és Mihalkov, Kandinszkij és Rubljov is. Cserébe nekünk is van mit elmondanunk az orosz félnek a magyar kultúráról.

Az oroszországi magyar kulturális évad kétéves előkészítés után február 17-én kezdődik Moszkvában, és egy évig tart. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy a nyitókiállítást az Isztoricseszkij Muzejban a Moszkvába látogató magyar miniszterelnök nyitja meg. Az orosz kultúra követeit pedig májustól láthatjuk-hallhatjuk majd Magyarországon. A \"viszontlátogatás\" új elem a sorozat történetében: az eddigi magyar éveknek nem volt külföldi megfelelőjük.

A most kezdődő évadot mindkét oldalon megelőzték már korábbi rendezvények: Budapesten és Moszkvában is voltak kulturális hetek, és emlékezhetünk az elmúlt ősszel itthon lezajlott Orosz Kulturális Napokra, amelynek szintén volt egy oroszországi párja, az ún. előfesztivál. (Ennek keretében koncertezett az orosz fővárosban a Budapesti Fesztiválzenekar, de voltak kiállítások, filmklubok és alternatív zenei rendezvények is.)

A programsorozat szlogenje, az \"Okno v Vengriju\" (Ablak Magyarországra) kiötlői szerint az \"Ablak Európára\" mondásra rímel, és az Európa felé nyitni kívánó Nagy Péter cár alakját és tevékenységét idézi fel. Viszont a magyar fordításból éppen az asszociáció lehetőségét hagyták ki azzal, hogy \"Szem előtt Magyarország\"-nak fordították az orosz kifejezést. De talán mindkét változatot használni kívánják - majd kiderül.

Az évadhoz tartozó logó ötletesen próbálja egyesíteni a két eltérő kultúrát: a magyar (szabolcsi) alma a hiánygazdaság idején jellemző, a két ország közötti élénk kereskedelmi kapcsolatra utal. Az alma a jellegzetes, pravoszláv hagymakupolában végződik - ez az információk szerint éppen a moszkvai Vaszilij Blazsennij székesegyházé. Könnyen felismerhető, játékos és derűs hangulatú jelképet terveztek az évadnak, ennek a célnak meg is felel a logó.

Az évadot két kiállítás foglalja keretbe: a Magyar királyság két császárság között - Orosz-magyar állami és kulturális kapcsolatok a XIX. században címmel a héten Moszkvában nyíló tárlat május végéig látogatható, a zárókiállítás (Bécs - Budapest - Szentpétervár a historizmus és avantgárd között 1873-1925) pedig szentpétervári Ermitázsban nyílik meg idén novemberben, és január végéig várja az érdeklődőket.
A kezdő- és végpont egyúttal azt is jelzi, hogy a rendezvények főként e két városban (a régi és a jelenlegi fővárosban), Szentpéterváron és Moszkvában zajlanak majd.

Még mindig a képzőművészetnél maradva: az idén 60 éve befejeződött II. világháborúra emlékezve párhuzamos fotókiállítás nyílik Jevgenyij Halgyej fotóriporter és fia, Leonyid Halgyej képeiből, melyek 1945-ben, illetve 2005-ben készültek Budapesten.

A mozgókép is jelentős szerephez jut majd: Jancsó Miklós és Szabó István legjelentősebb filmjeiből kap ízelítőt a pétervári, illetve a moszkvai közönség, és bemutatják a Sorstalanságot is.

A Pintér Béla Társulat (itthoni játszóhelyük a Szkéné Színház) Pintér Béla Parasztopera című drámáját adja elő, melynek zenéjét Darvas Bence szerezte. De nem csak Budapest képviselteti magát a fesztiválon, a kaposvári Csiky Gergely Színház Kovács Márton - Mohácsi István - Mohácsi János: Csak egy szög - előítélet két zajos részben címmel modern színdarabot ismertet meg az érdeklődőkkel. A moszkvai Operett Színház és a Pétervári Konzervatórium Operaháza ad majd helyet a Marica grófnőnek.

Oroszország, a balett-nagyhatalom bizonyára érdeklődéssel fogadja majd a Győri Balett vendégszereplését, sőt, talán reménykedhetünk, hogy a Kirov Balett viszonozza is a látogatást.

Szvák Gyula, a program főkurátora (az orosz történelmet évtizedek óta kutató történész professzor) nem véletlenül nevezte a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Információs Központot (MKK) az évad - és persze a magyar kultúra oroszországi - hídfőállásának, hiszen ez az intézmény számos párhuzamos programmal kapcsolódik a fesztiválhoz. Szerveznek konferenciákat, így például Habsburg-Romanov történész kerekasztal egészíti ki a nyitókiállítást. A szépirodalmi események közül pedig feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a József Attila-emlékév alkalmából első ízben jelenik meg a költő prózai írásait tartalmazó kötet orosz nyelven (Elhagyott telkek vidéke címmel válogatás készült az Esztétikai töredékek című könyvből), illetve, hogy a Janzer Frigyes által készített József Attila-mellszoborral a legelső magyar köztéri szobrot avatják fel Moszkvában, az Állami Idegennyelvi Könyvtár \"Világkultúra-parkjában\".

Megjelenik Örkény István Lágerek népe és Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regényének fordítása is, bemutatják Moholy-Nagy László könyvét (Szöveg és kép), de más szerzők kiadását is tervezi a Központ.

Természetesen zenei eseményekben is bővelkedik majd ez az év. Klasszikus hangversenytől a jazzen át a crossoverig, a népi együttesektől a klezmeren át a bizánci zenei kórusig terjed a zenei paletta.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar Rost Andreával lép fel, Perényi Miklós Várjon Dénessel ad szonátaestet Szentpéterváron. Jandó Jenő zongoraestjén és Király Csaba orgonakoncertjén is tapsolhat majd a moszkvai közönség. Auer Lipót-emlékkoncertet ad Péterváron a szerző születésének 160. évfordulója alkalmából Szalai Antal (hegedű) és Balog József (zongora), a Szentpétervári Konzervatórium zenekarának a közreműködésével - érdekesség, hogy Auer ennek a konzervatóriumnak volt a tanára annak idején.
Szintén Pétervár ad otthont a Nemzeti Filharmonikusok koncertjének; Kocsisék Liszt-, Bartók- és Rachmaninov-művekkel lépnek majd fel.

A jazz műfajában négy formációt is láthat az orosz közönség: a Lantos Zoltán Mirrorworld, a László Attila Band, a Kaltenecker Trió és Szakcsi Quintet ad koncertet, utóbbi a legújabb, Na dara! című lemezét mutatja be.

Fellép még a Muzsikás Együttes, a Budapest Klezmer Band és a Szent Efrém Kórus, amely autentikus bizánci liturgikus zenét, kórusműveket szólaltat meg.
Horgas Eszter és az itthon is bemutatott Carmen-produkció is látható-hallható lesz majd.

Nem újdonság, hogy a kultúra sokba kerül: az évad költségvetése 500 millió forintra rúg, ebből 350 millió az állami támogatás, 100 millió a NKÖM hozzájárulása a zárókiállításhoz, a fennmaradó 50 milliót szponzoroktól remélik begyűjteni. A szervezést a magyar és orosz kulturális minisztériumok, a Hungarofest Kht., illetve ennek orosz partnere, a Festa Producerközpont végezte, együttműködve a már említett Magyar Kulturális Központtal.
A szervezők vállalt célkitűzése a magyar-orosz kulturális kapcsolatok felélénkítése a kultúrmisszió révén, melyet később követhetne a gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatok javítása, szorosabbra fűzése is.

A holnap kezdődő fesztivál a programok ismeretében biztosan nem lesz sikertelen, és hasonlóan színvonalas előadásokat remélhetünk az itthoni orosz vendégszereplésektől is, de ennek programja még alakulóban van, ezért csak a későbbiekben tudunk beszámolni róla.