A zenerajongó kettős élete - avagy csemegék a You Tube-on

A világháló kalózait az ember pattanásos suhancoknak képzelné, akiknek minimum két mobiljuk van, akik chipsen, pizzán és kólán élnek, és akiknek - akár Drakula grófnak - összeugrik a szemük, ha az ember fényes nappal elhúzza a függönyüket. Ám a tapasztalat szerint a kalózok lehetnek disztingváltnak látszó úri hölgyek és úri urak is, akik esténként öltönyt, szmokingot, estélyit öltenek, guggert csúsztatnak a zsebükbe vagy a retiküljükbe, és hangversenyre meg operába járnak. Lehet, hogy Jekyll és Hyde-féle kettős élet nyomaira bukkantunk? Lehet, hogy ez az igazi thriller?

A You Tube elnevezésű portált néhány évvel ezelőtt dolgozta ki pár amerikai fiatalember - a garázsban. A legendásítás ködén át nem látni jól, ők már akkor egy üzleti jellegű archimédeszi pontra függesztették a jövőbe figyelő tekintetüket, hogy majd azon pontra támaszkodva kiforgassák önmagából a virtuális világot, vagy egyszerűen ezt az elfoglaltságot találták maguknak a kosárlabda meg a rock and roll helyett? Annyi mindenesetre biztos, hogy létrehoztak egy felületet, amelynek az a sajátossága, hogy bárki ingyenesen elérheti, bővítheti, a célja pedig az, hogy akinek kedve van, fölpakolhassa oda a kedvenc digitalizált mozgóképfelvételeit a legegyszerűbb házi videótól a kedvencekről szerzett képsorokig.

A hozzáértők azt mondják, forradalomról van szó. Az emberi ugyanis egyfelől javíthatatlanul narcisztikus, másfelől odavan a kukkolásért. És ha ezeket ingyen teheti, akkor a kereslet és a kínálat egyáltalán nem véletlen találkozásáról beszélhetünk, és nem is a boncasztalon. A You Tube rövid időn belül a digitális mozgókép rajongóinak óriási és egyre bővülő fóruma lett, ahol a szolid rajongástól a teljes őrületig minden fellelhető, ha az ember ráérez a megfelelő keresőszavakra.

Az egész annyira jól sült el, hogy a tavalyi évben az egyik nagy keresőportál dollármilliókért megvásárolta a garázsbeli fiúktól. Így aztán a You Tube ma is a hagyományos módon működik, de azért a piacra mindig éhes Nagy Testvér már ott figyel. Persze, ez a mi szempontunkból most egyáltalán nem érdekes.

Bennünket sokkal jobban érdekel a portál tartalma. Ugyanis meglepő módon nem csak \"a család ebédel\", \"a család nyaral\", \"a család autózik\" típusú felvételek és pornó került fel ide, hanem sok kulturális csemege is. Ezek érdekessége pedig az, hogy összességük nem egy szerkesztői koncepciót tükröz, hanem valamiféle közösségi ízlést. Arra természetesen nincs lehetőségünk, hogy komoly szociológiai kutatásokat végezzünk, de néhány észrevételt érdemesnek tartunk megtenni.

A You Tube ugyanis jócskán tartogat komolyzenei anyagot. A cikk bevezetőjében említettek tehát igaznak tűnnek: a nehezebb műfajok kedvelői között is akadnak szép számmal, akik fontosnak tartják megosztani egy-egy meghatározó élményüket a nagyérdemű rajongótársakkal. Az érdekesség kedvéért nézzünk néhány példát!

Richard Wagner nevének beütésével számtalan részletet találunk a szerző operáiból. Ha valaki rockfelvételeket keres, ott bizony ráakadhat valódi kalózkészítményekre is, például olyan Tom Waits-koncertre, amelyet stikában, kézi kamerával rögzítettek a kakasülőről. Wagner esetében ez nem jellemző. Itt a derék rajongók hivatalosan kiadott DVD-k részleteit tárják a széles nyilvánosság elé. Akad köztük olyan, mint az 1948-as New York-i Siegfried Toscaninivel, vagy az 1935-ös Karl Böhm-féle Nürnbergi mesterdalnokok a Deutsches Opernhausban, amely szemlátomást propagandacélokat is szolgált.

Kicsit más a helyzet Verdi műveivel. A nevét keresőszóként használva már nem csak operafilmek vagy hivatalosan rögzített színpadi előadások részleteire bukkanhatunk: előkerülnek az operagálák felvételei, a feldolgozások, sőt, helyet kapnak a Verdi ihlette alkotások is. Ettore Bastianini 1957-es firenzei fellépésének felvételét csak audiováltozatban lelte fel a rajongó, ezért a nem egészen két perces anyagot a művész fotójával kiegészítve közli. Az egyéb érdekességek között említem az anime stílusú 3D-s animációs etűdöt a La donna ẻ mobile című slágerre.

Mozartnál aztán elszabadul a pokol, a hangversenyfelvételek közé ugyanis önjelölt házi pianínóművészek, metálzenészek és utcai zenebohócok produkciói keverednek, de felsejlik itt egy-egy részlet Milos Foman Amadeusából vagy a Monty Python Mozart-szkeccséből is. Tanulságos rákeresni Johann Sebastian Bach nevére is: így megtudhatjuk, hogy a nagyvilágban a srácok azért melóznak tanulás mellett a sarki hamburgeresnél meg az autómosóban, hogy a pénzből vett elektronyos gitáron otthon, a kisszoba sarkában Bach-menüetteket és -szviteket gyűrjenek.

Lehetetlen volna felsorolni, mi mindent tartogat a You Tube. Az érdekességeket természetesen itt is sok-sok sallang közül kell kibogarászni, de ha van ideje az embernek, érdemes kutakodni. Ráadásul az ember mindezt a legnagyobb lelki nyugalommal teheti, hiszen egy legális szolgáltató legális portálján időz.

Ja, és még valami: ennek köszönhetően akkor is volna remény, ha mégis megszűnne a komolyzenei televíziós csatorna.