A tág orr beütése

Régi adósságomat szeretném kissé sunnyogva törleszteni a Café Momus olvasóinak. A Kávéházi terefere fórumban tavaly októberben megjegyeztem: a momus kifejezést megtaláltam Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon című regényében, méghozzá határozószóvá toldalékolt formában. Mint tisztességes könyvfetisista, nem ejtettem ceruzavonást a szó alatt, ahhoz pedig túlságosan el voltam bambulva, hogy legalább egy könyvjelzőt beillesszek a vonatkozó lapok közé.

Mindezek ellenére felelőtlenül megígértem, hogy a szót előkeresem, és megosztom az olvasókkal. Nos, azóta többször átnéztem a rendelkezésemre álló kötetet (nem elolvastam: átforgattam), és nem bukkantam a kutatott kifejezésre. Még az sem segített, hogy \"89\" néven író fórumtársunk az elektronikus változatban rákeresett a szóra, és nem járt eredménnyel.

Nyilvánvaló, hogy mindez hiányérzetet szülhet az olvasóban (bennem azt szült), ami kellemetlen egy vendéglői törzsasztalnál. Ezért örültem meg, amikor a Nagykörút egyik antikváriumában kíváncsiságból belelapoztam a Berzsenyi-kortárs Vitkovics Mihály válogatott műveinek kötetébe, ahol is az epigrammák között egy Momushoz címzettet is felfedeztem. Úgy éreztem, 500 Ft vállalható összeg egy ilyen kötetért, hazavittem. Az epigrammákat tüzetesebben tanulmányozva derült ki számomra, hogy három (!!!) Momushoz címzett kétsoros is szerepel a gyűjteményben. Akkor döntöttem úgy, hogy ezt a nagyközönség elé kell tárnom.

Megjegyzem: a kutatást a Mikszáth-könyvben nem adtam fel, ha kell, újraolvasom a regényt, de addig - vigaszképpen - itt ez a rövid áttekintés Vitkovics Mihály remekeiről.

A kötetet a Szépirodalmi Kiadó adta ki 1980-ban, a filológiai munka (így a jegyzetek is) Lőkös István műve. Természetesen a jegyzeteket is átfutottam, és azonnal bizonyítást nyert, igen: itt pontosan arról van szó, amit feltételezni merészeltem. Ezt olvasom a jegyzetben: \"Mómus - a görög mitológia kaján, kötekedő, szőrszálhasogató figurája; a hagyomány úgy tartja: tőle származnak az első epigrammák\". Helyben vagyunk.

Akkor a crossover jegyében mélyedjünk el az irodalomban, nézzük tehát, mit ír a költő! Az első idézet az epigrammagyűjtemény második könyvének 10. verse 162.oldal):

Mómushoz

Mindeneket megemészt az idő, s így, Mómus, ez a könyv
Hogy megemésztessék, nagy fogad erre ne fend.

A viccet mindannyian könnyedén érzékelhetjük: Vitkovics természetesnek véli, hogy az a mitológiai alak, akitől az első epigrammák (vagyis gúnyversek származnak) a legnagyobb természetességgel ólálkodik a születendő epigrammák körül is, és ha kell, nem átallja gúny tárgyává tenni a gúnyverset. A költő emellett büszke is: meggyőződéssel közli, hogy munkássága örökkévaló.

A következő versben, a harmadik könyv 14. epigrammájában (175. oldal), ahol már rövid o-val íratik a név, a költő gúnyosabban fogalmaz:

Momushoz

Mindenüvé beütöd tág orrodat, üsd be tehát e
Könyvbe is; itt is lelsz, Móme szagolni valót.

A költő büszkesége fokozódik: elégedetten közli, hogy a könyvben van mi után szaglászni: vagyis forma, gondolat, humor. Kevélyen vállalja a kihívást, vakmerően küzd meg a kritikus Momussal, mert biztos a győzelemben. Ezzel jelzi, hogy tudja, műve kiállja a legnehezebb próbát is. Egyszersmind titkon Mómusnak ajánlja a kötetet, hiszen ki lehetne legfőbb ítésze, mint az epigramma feltalálója.

A harmadik, Momushoz írt epigramma - negyedik könyv/50. (196. oldal) - pedig az arcátlan visszavágás két sora. Mintha Vitkovics egyszerűen fügét mutatna a mítoszok fura lényének:

Mómushoz

Szép epigrammám volt, de kitűnt egyszerre eszemből;
Móme, ezen ne örül, százegy eszembe maradt.

Milyen konzekvenciákat vonhatunk le a három epigramma olvastán? Először is meggyőződhetünk arról, hogy a XIX. század elején Mómus Magyarországon is élő karakter volt az alkotók tudatában. Olyasvalaki, akit idézni lehet, akire hivatkozni lehet - így tehát az olvasónak is jól kellett ismernie.

Emellett talán szívesen azonosulunk Vitkovics magatartásával, aki komolyan vette a szőröző kritikát, és ennek tudatában, csak azért is büszkén állt ki a közönség elé.

De - úgy vélem - ezeket mind elhomályosítja egy harmadik szempont: szerintem azt a félsort, hogy \"mindenüvé beütöd tág orrodat\", akár ki is írhatnánk a Café Momus virtuális ajtajára, mint ars poeticát.