A hosszú folyó zenéje
Van abban valami groteszk, ahogy az ember évente egyszer mindent másként tesz.
Normális körülmények között gondosan kiválasztott, gurulós, légrugós székemben ülök, most egy hétre átköltöztem egy kenu kormányos-deszkájára. Egész évben úgy helyezkedem, és úgy állítom be a lámpákat, hogy a kellemes félhomályban jól olvasható legyen a monitor, most pedig kiültem az égető napra. Ülő életmódban megpuhult karomba izomlázat, tenyeremre pedig vízhólyagokat szereztem.
Tudják, ezt nevezik pihenésnek...
Lehet, hogy a szellemi fáradságot is az antipóluson lehet kipihenni?
Hogyan pihenjük ki a zenét, ha ki kell pihenni egyáltalán?
Én úgy gondoltam, hogy semmilyen zene-eszközt, rádiót, diskmant, mp3-játszót nem viszek magammal. Elég lesz nekem a madárfütty és a békák brekegése, a felugró halak csobbanása, de a teljes csendet se bánom. Végül mégsem a csend, hanem valami egészen más segített kissé kiszakadni szokásos elememből.
A felső Tisza legnagyobb üdülőhelye a Vásárosnaménnyal szemben fekvő Gergelyiugornya. A kemping többtucatnyi sörözője, presszója, sült-halas büféje egymás közvetlen szomszédságában található. És mindegyikben szól valami, sőt, az a valami mindegyikben nagyon hangosan szól. Mintha minden vendéglátó abban reménykedne, hogy a vendég oda telepszik, ahol a legkevésbé tud szót érteni partnerével. Elég elsétálni a vigadósoron, és egyszerre tanulmányozhatjuk a legkülönfélébb techno és lakodalmas stílusokat.
Jól megérdemelt esti sörömet megpróbáltam sokkal távolabb, egy csendesnek ígérkező pavilonban meginni. Idilli életkép: egyetlen vendég sem ült a pici teraszon, nem volt bekapcsolva semmi, a felszolgáló kislány olvasott - amíg be nem léptünk. Mert akkor reflexből nyúlt a hangerő-gomb után, és tekerte maximumra. Túlüvölteni nem tudtam, szerencsére kézjeleimből is megértette, hogy miattam inkább ne. Bocsánatkérő, és némiképp megkönnyebbült mosollyal kikapcsolta, így körülbelül tíz másodpecig csönd is volt. Akkor teljesen magától, önhatalmúlag és leállíthatatlanul felbődült a terasz sarkában álló wurlitzer...
Egy hét alatt kiválóan megtanultam akkor is aludni, amikor a sátortól néhány méterre lévő bódé szintetizátor és dobgép-virtuóza énekelte mikrofonba Kadlott Karcsi legszebb mulatós nótáit.
Már kezdtem büszke lenni magamra. Bírom az evezést nappal, bírom a hangtornádót éjjel, igazi túlélőtúra-bajnok vagyok.
Dombrád mégis tartogatott egy kis meglepetést. Amikor kikötöttünk már ácsolták a színpadot. Kiderült, hogy a kemping vendégeiként Nagy Feró koncertet kapunk ajándékba, de ki ne menjünk a kapun, mert akkor visszajövet belépőt kell fizetnünk!
Ez azért nekem is sok volt. A legtávolabbi söröző legtávolabbi különtermében, a negyvenfokos meleg ellenére csukott ablakok mögött próbáltam tompítani érzékeimet, de a szatmári szilva mellett is kezdtem egy görög dráma sarokbaszorított, tragikus hősének tekinteni magam.
Persze mondhatja bárki, hogy ez az én egyéni problémám. Úgy kell nekem, ha nem szeretem a legalpáribb mulatós nótákat, akkor miért megyek egyáltalán a Tiszára evezni?
El kellett gondolkodnom rajta!
A rengeteg hangos zenegépet a panziók, sörözők, és kempingek tulajdonosai nem azért szerezték be, mert szeretnek pénzt költeni. Azt sem hiszem, hogy mindegyikük zenei ízlése-ízléstelensége lenne ennyire egyforma. Ráadásul a helyzet nem csak a Tiszára, hanem gyakorlatilag az egész ország összes pihenő-, szórakozó-, nyaralóhelyére jellemző.
Érdekes lenne egyszer végre felmérni, hogy meddig terjed a híres nevezetes zenetanítási módszerünk kompetenciája? Mi határozza meg az emberek zenei preferenciáit? Az ízléstelenség külföldön is ugyanígy tombol? Mi van ott, ahol nincs Kodály-módszer?
Ismeri valaki Strém Kálmán 1988-ban megjelent, Vitairat a zenei művelődésről című könyvét? Változott azóta valami? Milyen zenét hallgatnak azok a fiatalok, akik nemrég még zenetagozatos általánosba jártak?
Pillanatnyilag nincs több kérdésem. Először ki kell pihennem a pihenést, de kicsit később szerintem mindezekre még érdemes lesz visszatérnünk. Ha nem is mindannyian töltjük a nyarat valahol vízen, a bajok általánosak, és mindenkit sújtanak.
Én pedig jövőre is szeretnék evezni. Véletlenül nem ismer valaki egy csendesebb útvonalat?
