A 12 pont egyike

Amikor mecénások jogairól esik szó, általában a reneszánsz festők jutnak az ember eszébe, akik gyakorta festették rá a megrendelőt, támogatót a képre. Bizonyára az is gyakran előfordult, hogy az ecsetvonások nyomán - valami furcsa véletlennek köszönhetően - az illetőnek daliásabb termete, kisebb orra, dúsabb haja lett.

Az \"aki fizet, az rendeli a nótát\" szlogen nem sokat változott, legfeljebb finomodott egy kissé, bújtatva, vagy sehogy nem foglalódik szerződésekbe. A közelmúltból elég, ha arra gondolunk, hogy volt (tán van is) olyan napilap, ahol létezett egy kétszázas lista azokról a vállalatokról, amelyek ügyeiről nem lehetett írni.

No és mi a helyzet azokkal az orgánumokkal, amelyek a tájékoztatás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a véleménynyilvánításra? Dolgoztam ilyen lapnál, a fő profil a minősítés volt, ráadásul nem is művészeti vonalon, hanem a kereskedelem és a szolgáltatások terén. Mit mondjak: elég veszteséges volt...

Most dolgozom a Momusnak is. A véleménynyilvánítás - finoman fogalmazva - itt sem szorul a háttérbe. Kapunk is megjegyzéseket, nehezményező e-maileket, telefonokat, az olvasóktól és az érintettektől egyaránt - de mindig utólag. Pár napja azonban befutott az első \"megelőző szerelés\".
Daróczi Kata kollégánk egy e-mailváltás során a következő üzenet kapta a Debreceni Filharmonikus Zenekartól:

\"...Ami még a jövőbeni együttműködésünket illeti. Az új művészeti főtitkárunk, ...[név]... nehezményezte, hogy nagyon erős hangú kritikával illeted a zenekarunkat. Kérlek, tompíts valamit a zenekart általában érintő kritikáid élén - amennyiben ez még az újságírói függetlenségbe belefér. Már csak azért is, hogy könnyebb legyen nekem tálalni a veled való jó kapcsolatot. Köszönettel: ...\"

Igazán ne köszönjék, nincs mit. Szó szerint nincs mit, ugyanis ismerve Katát és magunkat, nem hiszem, hogy...
De nem ragozom, elég egyetlen szó:

NEM

(Amúgy március 15-e azon túl, hogy nemzeti ünnep, a szabad magyar sajtó ünnepe is. A feladóknak köszönjük a ziccert, hogy épp most tiszteltek meg bennünket levelükkel.)

A reneszánsszal és a mecénások jogaival kezdtem. Most anyagi támogatásról szó sincs, és a XXI. században járunk.
Legalábbis mi.