99 éve adták át a Népoperát - Az Erkel Színház szűk évszázada
A Köztársaság téri teátrumot nyugodtan nevezhetjük a főváros leghányatottabb sorsú épületének is. Napra pontosan 99 esztendővel ezelőtt a valamikori Tisza Kálmán téren mindössze kilenc hónap alatt épült fel Budapest legnagyobb befogadóképességű (akkor 3167 férőhelyes) színháza. Népoperának hívták.
A telket a főváros adta, de felépítése - ma így mondanánk - magánfinanszírozásban zajlott. A tervezők, Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza - a nevéhez méltóan - tömegeket vonzó, viszonylag olcsón fenntartható és nagyszínpadi produkciók befogadására alkalmas épületben gondolkodtak. Már az első kritikák kiemelték a hatalmas befogadóképesség, a remek akusztika és az akkor szokatlan, trapéz alakú nézőtérnek köszönhető nagyszerű láthatóság ideális hármasát.
Az 1911. december 7-i nyitóelőadáson Erkel Hunyadi Lászlójának nyitánya és egy magyarországi ősbemutató, Jean Nougues Quo vadis? című operája került színre.
Az első direktor, Márkus Dezső műsorpolitikájában a klasszikus nagyoperák és balettek mellett rendszeresen megjelent az operett, sőt olykor igényes prózai művek is. Márkus néhány év alatt csődbe jutott, s az intézmény elindult lefelé a lejtőn. Az új bérlő, Beöthy László már jelentősen felpuhította az eredeti népoperai koncepciót, operettek és könnyű daljátékok kerültek inkább színre. A színházban szinte házi szerzőként szerepelt Zerkovitz Béla, akinek valamennyi operettjét itt mutatták be.
1917-től nemcsak a bérlő személye változott, de jelentősen átalakították az épületet, és új nevet is kapott. A Városi Színház nézőtere jelentősen csökkent ugyan (2400 főre), de még mindig a főváros legnagyobb középületének számított (ez ma is így van). A bérlők gyakori változása jelezte, hogy a befektetők és a fenntartók nemigen találták meg a számításaikat. 1921-től ismét az opera műfaja erősödött meg, a hely három évadra az Operaház fiókintézményévé vált, majd ezt követően újra a vegyes műsorpolitika lett domináns.
A sokadik bérlő visszavonulását követően, 1940-től öt évadon keresztül a főváros vette kezelésébe az intézményt, mely ez idő alatt Magyar Művelődés Háza néven működött. A második világháború dúlásai szerencsésen megkímélték az épületet, mely 1946-tól két éven keresztül moziként funkcionált. 1948-től - ismét Városi Színház néven - az eredeti feladatkörének megfelelően működött, majd 1951-ben, egy jelentősebb átalakítást követően megint az Operaház kezelésébe került. (Ekkor készültek a híres Bernáth Aurél-freskók is.) Az épület 1953-ban vette fel Erkel Ferenc nevét. Az épület történetében egy nyugalmasabb időszak kezdődött ekkor.
A színház története során elképesztő sikereket élt meg. Vég nélkül sorolhatnánk az épületben fellépett világhírű muzsikusok, szólisták és együttesek hosszú sorát. Hadd ragadjunk ki közülük néhány jelentősebb nevet!
1912-ben itt lépett fel hazánkban először Gyagilev vezetésével az Orosz Balett, s a Müncheni Udvari Opera két Mozart-operával vendégszerepelt, a Figaro házasságát és a Don Giovannit Bruno Walter vezényletével adták. 1914. január 1-jén itt mutatták be Magyarországon először Wagner misztérium-operáját, a Parsifalt, a később rendkívüli karriert befutott Reiner Frigyes zenei irányításával. Az évek során vezényelt itt - mások mellett - Ernest Ansermet, Wilhelm Furtwängler, Otto Klemperer, Willem Mengelberg, Ormándy Jenő, Arturo Toscanini és Felix Weingartner. Ez utóbbi 1924-ben mintegy fél esztendeig még művészeti vezető is volt a Városi Színházban, mígnem egy piti szereposztási vita miatt lemondott funkciójáról.
Hangszeres szólistaként olyan nagyságok szerepeltek, mint Arthur Rubinstein, Edvin Fischer és Szvjatoszlav Richter pianisták, vagy a hegedűsök részéről Jasha Heifetz, Nathan Milstein, Yehudi Menuhin és David Ojsztrah. Olyan énekesek arattak sikert, mint Beniamino Gigli, Aureliano Pertile, Fjodor Saljapin vagy a későbbi generációkból Nyikolaj Gyaurov, Carlo Bergonzi, Plácido Domingo és Nicolai Gedda. Olyan nagynevű együttesek vendégszerepeltek, mint a Scala társulata, a Bécsi Filharmonikusok, az I Musici di Roma vagy a legendás Mojszejev Együttes.
A hányattatás évei után hosszú ideig jól funkcionált az Operaház és az Erkel Színház fúziója. A problémák a rendszerváltás után erősödtek föl. A gyakori operaházi direktorváltások során az épület némiképp elvesztette művészeti arculatát, az újabb és újabb művészeti vezetők egyre kevésbé gondolkodtak az Erkel Színházban. Ehhez társult, hogy az épület mind jobban elavult, s mára megkerülhetetlenné vált műszaki megújítása. Az utolsó felújítás 2007 tavaszán volt (Szerelmi bájital), s nem sokkal később, június 7-én már a "búcsúkoncerten" köszönhettünk el az épülettől.
Ugyan a politika többször zászlóra tűzte sorsának rendezését, érdemi döntés mindmáig nem született. Legutóbb életveszéllyel riogatva már a bontás is szóba került, ugyanakkor az Operaház együttese mindmáig rendszeresen próbál a színpadon.
Az épület keresi jövőjét, várja gondos gazdáját...
