125+1, avagy így Bartunk mi

Mozart 250, Sosztakovics 100, Bartók 125 - hármas évfordulót ünnepelhettek tavaly a zenebarátok. Mozartot nem lehet elégszer, Sosztakovics esetében épp ideje volt, Bartók pedig nem lehet kérdés, legalábbis Magyarországon. De elég-e egy évforduló kapcsán az ünneplés? Hiszen aki ismeri, szereti Bartókot, az minden esetben, minden hallgatáskor elismeréssel adózik géniusza előtt. Egy emlékév azonban más: alkalom arra, hogy Bartók Béla munkásságát az "életben tartáson" túl szélesebb körben is ismertté tegye.

Egy tavaly decemberben kiadott sajtóanyag szerint a jubileumi évben a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) közel negyven, az évfordulóval kapcsolatos produkció létrejöttét segítette. A 305 millió forintos forrásból többek között Bartók-koncerteket tartottak szerte az országban, a Magyar Rádió Hommage a Bartók címmel rendezett hangversenyciklust. Az Országos Széchenyi Könyvtár Bartók a színpadon címmel adott ki reprezentatív albumot, az Európai Folklór Központért Egyesület nemzetközi konferenciát tartott Bartók nyomán címmel, a Romániai magyar Zenetársaság Bartók-emléknapokat és konferenciákat rendezett Erdélyben. Ugyancsak az NKA támogatásából rendezték Pozsonyban a Bartók és Szlovákia című konferenciát és fesztivált, Romániában a Bartók Béla nyomdokain című kétnapos emlékünnepséget, a Kaláka néptáncegyüttes Bartók emlékműsorát a mezőségi szórvány magyar falvakban, Szerbiában a Bartók levelei című emlékműsor több előadását. 100 millió forint támogatást kapott a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.
Ezek azonban - tegyük szívünkre a kezünket - egy mezei (azaz nem ünnepi) évbe épp így beleférhettek volna.

Persze mindezek mellett a Bartók Év legnagyobb "kulturális projektje" a teljes Bartók-életművet felölelő új CD-sorozat volt. A kezdeményezésről és az előkészületekről, az eredeti tervekről és a pályázat kiírásának hátteréről Szirányi János, az NKA Zenei Szakmai Kollégiumának elnöke tájékoztatott minket:

Az NKA még 2005 őszén, zenei szakmai véleményeztetések után döntött úgy, hogy - három évre elosztva, összesen 180 millió Ft-tal - támogatni kívánja a Summa Artium Kultúra Támogató Közhasznú Társaság által előterjesztett, Kocsis Zoltán koncepciójával és művészi "főszereplésével", rangos Bartók-kutatók szakmai háttérmunkájával és a Hungaroton közreműködésével megvalósítandó Bartók CD-összkiadást.

A döntést programjába vette a 2005. őszén megalakult, és december 6-án első ülését megtartó Bartók Emlékbizottság. Azonban Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója - mint az Emlékbizottság felkért tagja - vétót emelt a lemezösszkiadás terve ellen, egyebek mellett kifogásolva, hogy állami támogatás odaítéléséről nyílt pályázat nélkül döntenek. Nyilvánosságot kapott véleményezése arra késztette a kulturális minisztert, hogy ragaszkodjon az összkiadás nyílt pályáztatásához. Ezek után fogalmazta meg a pályázati kiírás feltételeit és szempontjait az NKA Zenei Szakmai Kollégiuma, ragaszkodva a zömmel új felvételekhez, a legújabb forráskutatási eredményekhez, a legrangosabb hazai Bartók-előadókhoz és a teljességre törekvéshez.

A 2006 elején kiírt nyílt pályázatára négy társaság nyújtotta be anyagát.

A BJO Produkciós Iroda Művészeti Szolgáltató Kft. a Budapest Jazz Orchestra és Balogh Kálmán közreműködésével javasolta az összkiadás részeként egy Bartók-feldolgozásokat tartalmazó CD elkészítését. Az ötletet az adta, hogy Schreck Ferenc, a Budapest Jazz Orchestra ügyvezetője Oláh Kálmán szextettjében harsonázik, és azzal a formációval rendszeresen játszanak Bartók Béla ihletésű darabokat, népdalfeldogozásokat. Úgy gondolták, érdemes lenne azokból párat meghangszerelni a Budapest Jazz Orchestra részére.

Az Art Face Seven Kulturális Betéti Társaság koncepciója Bartók-kamarajellegű műveire, zongorára és hegedűre írt kompozícióira (szonáták, rapszódiák, népdalfeldolgozások), és a késői Kontrasztokra fókuszált, illetve szerepelt volna az összeállításban egy máig kiadatlan korai zongora-hegedű szonáta is. A tervbe vett három lemez Ábrahám Márta (hegedű), Zsoldos Bálint (zongora) és Varga Gábor (klarinét) közreműködésével készült volna el.

Bár e két pályázó anyagát a Zenei Kollégium elutasította, mindkét társaság tervezi a pályázataikban ismertetett lemezek megjelentetését.
A Budapest Jazz Orchestra a tervek szerint idén áprilisban készíti el a felvételeket, és ősszel jelenteti meg a CD-t.
Hetessy Csaba, az Art Face Seven Bt. művészeti vezetője elmondta, bár 2007 első felére tervezték, mégis későbbre halasztják a munkálatokat, mert jelenleg egy régizenei koncertsorozat szervezésére összpontosítanak.

A harmadik pályázó, a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány alapította egyesület (Egyesület az Új Bartók CD-összkiadásért) 28 ország 26 lemezkiadó és -terjesztő cégét ötvözte magába, döntően azok legkiválóbbnak ítélt kiadványaiból szerkesztve össze Bartók-ciklusát. Így a 26 lemezesre tervezett sorozat jórészt világhírű külföldi, külföldön működött magyar művészek és hazai előadók archív felvételeinek licencátvételeiből állt, kiegészítve - különösen a vokális műfajokban - néhány új felvétellel.

Az összeállítás - a Kollégium egybehangzó véleménye szerint - egészen pazar volt, ám semmilyen szempontból nem képezett egységes előadói koncepciót, csak részben tükrözte a legújabb Bartók-kutatások eredményeit, és igen kevés új felvételt tervezett - tehát nem felelt meg a pályázat kiírásában megfogalmazott elveknek, szakmai kritériumoknak.

Kérdésünkre, miszerint tervezi-e a BFZ a közeli jövőben Bartók-művek lemezfelvételét, illetve érkezett-e feléjük ilyen irányú felkérés akár a Channell Classicstól, akár más kiadótól, Körner Tamástól, a Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány ügyvezető igazgatójától a következő választ kaptuk:
"A BFZ folyamatosan kap felkéréseket különböző lemezcégektől és ezek között gyakran szerepel Bartók, de a következő 3-4 éves, döntően a Channel Classics-szel megvalósuló programunkba ez nehezen lenne beilleszthető."

A negyedik (mondhatni: eredeti), és végül győztes pályázó a Summa Artium Kultúra Támogató Közhasznú Társaság volt, melynek 31 CD-s összkiadás-kínálata egyrészt magába foglalta Kocsis Zoltánnak a Philipsnél már elkészített zongorafelvételeit, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Kocsis új zenekari előadásait, valamint a legkiválóbb hazai Bartók-előadók részben szóló, részben Kocsissal közös kamarazenei tolmácsolásait.

Az összkiadás első lemeze (rajta a Fából faragott királyfi és a Kossuth-szimfónia) tavaly év végén megjelent. Az NKA Kulturális Bizottsága által kiadott ismertető szerint a teljes anyag először lemezenként, majd albumokba gyűjtve jelenik meg. A felvételek befejezése 2010-re, a 31 CD-t tartalmazó teljes sorozat megjelenése 2011-re várható.
Hollós Máté, a Hungaroton ügyvezető igazgatója a folytatásról elmondta, hogy a következő lemez mintegy két hónap múlva jelenik meg. A fiatalkori hegedűverseny új felvétele (Kelemen Barnabás, NFZ, Kocsis), valamint a korábban a Hungaroton-Philips kiadásban már megjelent Scherzo és Rapszódia (Kocsis, BFZ, Fischer Iván) lesz hallható rajta.

Az összkiadás hírét, pontosabban az arra kiírt pályázat eredményét már korábban élénk sajtóvisszhang kísérte, melynek középpontjában tulajdonképpen a Fischer Iván által felvetett kérdésekre adott válaszok, a kifogásaira reagáló cikk- és levélváltások álltak. Maga a terv tehát jobbára a két vezető zenekarunk közötti rivalizálás és nyilatkozatháború újabb szakaszához nyújtott muníciót - Bartók emlékezete, zenéjének szélesebb körben való "propagálása" szinte másodlagossá vált. Tovább árnyalja (sötétíti?) a képet, hogy a Bartók-emlékévben mindössze egyetlen album jelent meg, s az NKA-döntés számtalan - cikkekben, fórumokon olvasható, szóban hivatalosan vagy privátim elhangzott - véleményezéséből gyakorlatilag az szűrhető le, hogy egyértelműen Kocsisra lett kiírva a pályázat, ami nem szép dolog, viszont pillanatnyilag mégiscsak ő a legalkalmasabb erre a feladatra.

Szintén az emlékévhez köthető, hogy Debrecen és Szombathely után már a fővárosnak is lett Bartókról elnevezett hangversenyterme, méghozzá nem is akárhol, hanem a Művészetek Palotájában. A névadás ünnepélyes jellegéből semmit nem von le, hogy a hely akkor már egy éve üzemelt, szimplán Nemzeti Hangversenyterem néven, de az is igaz, hogy a "keresztelő" nem oszt, nem szoroz. Az ország legmodernebb hangversenyterme e nélkül is "a" nemzeti hangversenyterem lenne, úgy mérete, akusztikája, mint az itt látható-hallható produkciók sokszínűsége és - nem utolsósorban - színvonala okán. Kétség sem fér hozzá, hogy Bartók és a terem megérdemelték egymást, de hát, akik ide járnak, úgy is tudják, hogy ki volt a névadó, akik meg nem, azoknak tökmindegy, hogy hívják a termet. Viszont így minden műsorajánlóban hosszabb helyet kell hagyni a helyszínnek, a karakterdíjas újságíróknak 11 betűvel kevesebbet kell írniuk, és - például - Szabó "Megasztár" Leslie is eldicsekedhet, hogy milyen elit helyen lépett föl.

Körülbelül ugyanilyen eredményt hozhat az is, hogy a Budai Parkszínpad helyén Bartók Emlékpark létesítését vették tervbe - bár nem valószínű, hogy a döntést a környékbeliek körében végzett alapos igényfelmérés előzte meg, megint csak azt mondhatjuk, hogy semmi baj nincs e cselekedettel. Legalábbis ártani nem árthat.
De használ-e?

Népművelni és igét hirdetni persze nem elsősorban a névadásokkal kell. Az obligát miskolci fesztivál és szombathelyi dzsembori, a Bartók Szeminárium mellett (melyek évfordulótól függetlenül minden dicséretet megérdemlően működnek) az Operaház is kiizzadt magából a születésnapra egy új estét Bartók egyfelvonásosaiból, kicsiben tükrözve az intézmény több évtizede tartó mélyrepülését, ami azért nem kis teljesítmény.

Emellett az életmű népszerűsítésére jó alkalom lehet például valamiféle verseny, vagy játék. Tavaly ilyenekből sem volt hiány, a kérdés persze megint csak az, hogy mi van akkor, amikor a jó szándék kevésbé jó formában valósul meg.

Mi például felfigyeltünk a Hajdú-Bihar Megyei TIT versenykiírására, mely névleg ugyan a komponistáról szólt (Bartók Béla Országos Tanulmányi Verseny), a verseny során azonban egy szó sem esett Bartókról. A témakörök földrajztól a nyelvtanig, biológiától a számítástechnikáig szinte minden iskolai tantárgyat felöleltek - kivéve a zenét.

Sokkal inkább köthető volt Bartókhoz, a körülményeket, publicitást és főképp a finanszírozást tekintve azonban szintén nem tekinthető diadalmenetnek a Magyar Zenei Tanács határon túli iskolásokat mozgósító vetélkedője. Az ötlet megint csak díjazandó, hiszen a fordulók során a tanulók nagy valószínűség szerint közelebb kerülhettek az életmű megismeréséhez, megértéséhez, egyáltalán: Bartókhoz. A probléma "csupán" annyi volt, hogy a szervezők csak nagy nehezen tudták összekalapozni a vetélkedő megszervezéséhez szükséges összeget.
Eléggé demagóg lenne most a betelefonálós műsorokat hozni példának, ahol - mondjuk - Stallone keresztnevének kitalálásáért akár thaiföldi nyaralást is lehet nyerni, de meglehetősen tragikus volt, amikor a vetélkedő sajtótájékoztatóján a zsűrielnök csillogó szemmel jelentette be, hogy a fődíj egy egyhetes zánkai üdülés.

A nyeremények terén nem volt stílusosabb a helyzet egy - a Nemzeti Évfordulók Titkársága által kezdeményezett - internetes Bartók-vetélkedő esetében sem, ahol a fődíj egy hároméjszakás wellness üdülés volt.
Fő az egészség, Bélám!

Ha már az Internetnél tartunk: járt már valaki a hivatalos Bartók-honlapon? Nos, ha nem, akkor nem vesztett sokat. Ha meg már igen, akkor valószínűleg tudja, miről beszélünk.
Ráadásul kérdéses, hogy aki látta, az látta-e?

A www.bartok.hu cím annyira kevés, tartalmatlan és primitív, hogy az eleve gyanús. Egyetlen oldal, rajta egy szürke táblázat, nem működő linkekkel (pontosabban ezek csak a Microsoft Internet Explorer böngészőjével nézve működnek, de erről később).
Saját tartalom: semmi. Cserébe viszont olvashatunk olyan, szép magyarsággal megfogalmazott szöveget is, mint például az Artisjus oldalára mutató linknél: "Szerző jogok Artisjus" (sic!).

Ha vesszük a fáradságot, akkor megtekinthetjük a dokumentum forráskódját. "Természetesen" az egészet a Microsot Frontpage-szoftverével generálták (ami egy szakmabelinek annyit jelent, mintha Kocsis egy Casio szintivel telepedne ki a pódiumra, és azon sem játszana, hanem csak benyomna egy gombot, miáltal megszólalna valami, amit még Sanghajban programozott be egy éjszakai portás unokaöccse…).
Olyan is.

De az érdekesség a kódban közvetlenül a fejléc után látható: egy olyan, html dokumentumban nem szabványos bejegyzés, amit kizárólag a Microsoft saját böngészői értenek. Ez eredményezi azt, hogy a linkek csak Microsoft-böngészővel működnek, egyéb esetben inaktívak, és néhány képi elem sem jelenik meg az oldalon. Mondhatnánk, hogy akinek MacIntosh gépe van (gyakorlatilag a teljes Egyesült Államok), vagy Linuxot használ, esetleg Windowst, de Mozilla böngészővel, az magára vessen, de ha a teljes, működő változatot hasonlítjuk össze olyan nemzeti szerzők oldalaival, mint mondjuk a www.verdi.it, www.mozart.at, az akkor is több, mint snassz.

Látja? Nem látja? A honlap Explorerrel,…

… és Mozillával nézve.

Fölmerül, hogy egy lelkes, Bartókot tisztelő, de a webhez legkevésbé sem értő gimnazista magánakciója az oldal. Bár a technikai kivitel inkább egy hatodikos általános iskolásra jellemző - igaz, nekik az az évi 15-20 ezer forint is sok, amibe egy ilyen domain-név regisztrációja és fenntartása kerül.

Rövid nyomozás után kiderül, a www.bartok.hu cím tulajdonosa nem más, mint Bartók nemzetközi renoméjának és művészetének, minden előadás színvonalának kérlelhetetlen őre, Vásárhelyi Gábor.

Sírjunk, vagy nevessünk ezek után azon, hogy komplett művészi produkciók felett fellebbezhetetlen ítéleteket mondó ember a nagyvilágban egy összegányolt, ronda, ám semmitmondó honlappal képviseli Bartókot, és ezáltal Magyarországot?
(Az okokat illetően bátorkodunk figyelmen kívül hagyni az anyagi gondokat.)

Vásárhelyi sajátos jelenség a zenei életben, általában csak rossz véleményt hallani róla, pontosabban a Bartók-művek bemutatásával kapcsolatos döntéseiről. Örömmel jelentjük, hogy találtunk olyan megnyilatkozást, ahol elismeréssel adóznak neki, és a másik örökösnek, a zeneszerző fiának. A Bartók életét képekben feldolgozó kiadvány (Élet-képek: Bartók Béla) szerkesztője, Bónis Ferenc egy, az Új Könyvpiacnak adott interjújában így beszél:

"A könyvemben látható, mennyi anyag származik Bartók Péter és Vásárhelyi Gábor archívumából. Nem igaz tehát, hogy mindenkinek megnehezítenék a dolgát. Van egy kialakult véleményük Bartók művészetéről, erkölcsi felfogásáról, és attól nem tágítanak. Megtehetik, hiszen ők a szerzői jog örökösei."

Hát igen: megtehetik, mert. (Most még legalábbis, mert hamarosan lejárnak a közvetlen jogok.)
Tehát miközben Bartókot meg kellene ismertetni minél több emberrel, a lemez-összkiadás kapcsán pedig többször felmerült az is, hogy nem szabad egyetlen embert, vagy társaságot Bartók kizárólagos letéteményesének kikiáltani, minden egyes Bartók-bemutatónál központi szerephez jut a zabszem, vagyis, hogy vajon, az örökösök belekötnek-e, vagy sem.

Ehhez képest tragikus úgy a honlap, mint az előbb idézett lelkendezés, hogy mennyi fotót adnak oda szívesen. Mert hát a Bartók-kép frissen tartása, élettel megtöltése, az "üzenet" aktualizálása nehezen megy úgy, ha csak azt engedélyezik, hogy rakjunk még egy réteg port a múzeumi tárlókra.

A múzeumról jut eszünkbe: a Várban október 31-ig volt megtekinthető az MTA Zenetudományi Intézetének Bartók útján című kiállítása. A különlegességeket és érdekességeket felvonultató anyag Tallián Tibor vezetésével született, közreműködtek még Vikárius László, Szöllősi Mihály és Baranyi Anna. Sajnos sikerült a legteljesebb titokban tartani, a nagyközönség aligha bukkanhatott a nyomára.

Tavaly a Magyar Posta Filatéliai Központja is megemlékezett a zeneszerzőről. A dolog érdekessége, hogy bélyegpárról van szó, Bartók mellett Enescu a másik célszemély, ugyanis ő is 2006-ban volt 125, csak erről mintha kevesebb szó esett volna. Még egy adalék ehhez: a románok is kiadtak egy ilyen párosítást - vajon náluk volt-e emlékév, s ha igen, miként ünnepelték meg jeles komponistájukat?

Számít-e az események száma, a mennyiség?

Ha a tavalyi emlék-rendezvényeket monumentalitás tekintetében vizsgáljuk, Mozart viszi a pálmát. Nem kell részleteznünk, Ausztriában mekkora előkészület után, milyen mennyiségű és minőségű programot hoztak össze - bár az is igaz, hogy ezek között is volt például maratoni futás Mozart zenéjére…
Tény, hogy Mozart marketingileg nagyobb durranás, mint Bartók, vagy akár Sosztakovics. Bartókból nem lesz csokigolyó - mondta tavaly az akkori kulturális miniszter. Ezzel nincs semmi baj, de vajon legalább egy szem Bartók Dianás cukrot fel tudunk-e mutatni? (A Sosztakovics Vodka létezését nem tartjuk elképzelhetetlennek.)

Ha nem is ez utóbbi nedű, valószínűleg valamely más alkoholtartalmú ital hatása okozhatta, hogy a nagy ünneplésben valakik úgy gondolták, milyen jó helye lenne a parlamenti közvetítéseknek a Bartók rádióban. És óvatosan a körberöhögésekkel, mert a Rádió háza tájáról most megint átszervezésekkel kapcsolatos hírek röppennek fel folyamatosan, s még előfordulhat, hogy a 105.3-on prózai szerepben is hallhatjuk Gulyás Dénest.

Bár idén hivatalosan Batthyány Emlékév van, a zenei élet képviselői és a zenebarátok nem feledkeznek meg a kettős Kodály-évfordulóról. Legalábbis a koncertprogramokban mostanában egymást érik az emlékére, tiszteletére, évfordulóján kifejezések, emellett Kodály kapcsán is szóba került egy összkiadás.

Aztán jön a többi évforduló: Eszterházán már javában készülnek Haydn halálának bicentenáriumára (2009), a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság idei közgyűlésén pedig Fodor Géza hívta föl a figyelmet arra, hogy 2009-ben lesz a Magyar Állami Operaház megnyitásának 125., 2010-ben pedig Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója.

Megint csak az a helyzet, mint amit már a hangversenyterem kapcsán felvetettünk: szép, szép, hogy akik ismerik e művészeti ágat, tisztelettel megemlékeznek a komponistákról. De hogy mindez kihat-e a zenén túli területekre, nagyobb lesz-e az évfordultak elismertsége, vagy, hogy még egy képzavarral éljünk: megismertsége, az még kérdés.

Idén év elején például Vágó a kvízműsorában feltette a kérdést, hogy mi alapján lett a tavalyi esztendő Bartókról elnevezve: születésének, vagy halálának évfordulója volt-e az apropó, s vajon az évforduló hányadik volt?
A játékos sokáig habozott, végül telefonos segítséget kért. Kapott is egy nagyon határozott választ - ami végül helytelennek bizonyult, és a játék befejezéséhez vezetett.
A vonal másik végén egyébként egy szolfézstanár volt.