10 éves a Mezzo

Nagyon hasznos, ha a számítógépben van tv-kártya is. Szórakoztató, és mulatságos, ha az ember egy sarokba helyezett kis ablakban, pasziánszozás közben is látja a telefonos, beszélgetős, politizálgatós és izélgetős csatornákat.

Nem tudom, van-e egyáltalán rajtam kívül olyan júzer, aki az én módszeremmel élne, de akármilyen jövedelmező is lenne, nincs rá kopirájtom. Én a tévét is igen gyakran csak hallgatom.

Mármint a Mezzót.

Merthogy a tévéadók között, a fent említetteken kívül, hál\' istennek, ilyen is van. Éppen tíz éve.

Persze a szülinap valójában az 1996-ban alapított \"Muzzik\" csatornáé, akik egy elbocsátási hullámot követően, 2002 áprilisában egyesültek a Mezzo nevű kulturális szervezőcéggel. Az új alakulat egyik igazgatója, Pascal Chevalier szerint egyébként sem élt volna meg Franciaországban egyszerre két komolyzenei adó...

A jelenlegi szerkezetben a Lagardère, illetve a France Télévisions csoportok (60, illetve 40%) tulajdonában lévő Mezzo több mint kétmillió háztartásba jut el - csak Franciaországban. Igaz, ott sem érik el a populáris adók népszerűségét. Számítások szerint mintegy 60 ezren látják naponta, ráadásul a nézők több mint háromnegyede idősebb 50 évesnél. Ez a szám talán szerénynek tűnik, de a Mezzo közönségre gyakorolt hatása mindenképpen nagyobb, mint akár a szakfolyóiratoké. (Ezek franciaországi példányszáma legfeljebb 40 000.)

A Mezzo-csapat nem nyugszik bele a jelenlegi állapotokba. Pascal Chevalier \"nehéz területen folyó fészekrakó tevékenységről\" beszél, amelyben azonban \"mindig jelen van a továbblépés gondolata\". A fiatalítás érdekében például folyamatosan veszik fel a kapcsolatot francia zeneiskolákkal és konzervatóriumokkal, hogy helyben ismertessék meg a Mezzo programjait.

Térben is terjeszkednek. Európában (és Izraelben) már most is 10,5 millió előfizetőt tartanak nyilván, nemrég, 2005-ben pedig a közismerten komolyzenebarát Németország is feliratkozott a listára.

Február 10. és 19. között éjfélig tartó - meghosszabbított - főműsoridőben különleges születésnapi műsorokat sugároznak, de a Mezzo \"hétköznapjai\" is gazdagok. A műsoridő 75 százaléka klasszikus zene és tánc, 25 százaléka jazz. Élő és előre rögzített adásokat egyaránt készítenek, a \"Mezzo Mag\" pedig hétköznap 6, hétvégén pedig 26 perces hírekben számol be a zenei élet jelentősebb eseményeiről.

A Mezzo terveiről tudunk, de abba nem nagyon látunk bele, hogy akkor, amikor a komolyzenére szinte mindenhol keveset, nagyon keveset fordítanak, hogyan és mennyiből képesek egy ilyen színvonalú televíziót fenntartani.

Annyit azért sejtünk, hogy a zene ennél \"költséghatékonyabb\" terjesztése nehezen lenne elképzelhető: a Mezzónak összesen 12 munkatársa van. Valószínű, hogy sok tévétársaságnál egyedül a munkaügyi osztályon többen dolgoznak...

A Mezzót egyre gyakrabban nézem is. A héten még tart az évfordulós ünneplés, a főműsoridőben meglepetésműsorok vannak, de a program újabban angolul, és az Interneten is hozzáférhető, egyre könnyebb tervezni, mikor érdemes a Mezzo kedvéért a számítógépen becsukni az internetböngészőt - vagy, mint most, a szövegszerkesztőt.