Какая прекрасная техника! (Kiállítás a hangművészet orosz úttörőiről)
|
| A terpsziton [1] |
A hangművészet és a zenetechnika orosz úttörői 1910-től az 1930-as évekig
Centrális Galéria, Budapest
*
A "Z generáció" kifejezést manapság az 1990-es évek második felében születettekre alkalmazzák: ők azok, akik úgymond "beleszületek a digitális világba", a modern és egyre modernebb technika alkalmazása, illetve annak mikéntje már személyiségük részévé vált.
A Centrális Galériában júniusban megnyílt kiállítás is ezt a kifejezést választotta címéül, a technika világa is stimmel, azonban itt nem a mai fiatalokkal kapcsolódik össze. A tárlat témája: A hangművészet és a zenetechnika orosz úttörői 1910-től az 1930-as évekig.
A kiállítás a múlt század eleji Oroszországban élő, az új zenei technológiák megteremtésén dolgozó avantgardistáknak állít emléket, bemutatva munkásságukat, találmányaikat. A projekt orosz címében (Поколение Z) is ezért szerepel a "З" helyett "Z" - a szikra, a villám, az energia jelképe, a jövő társadalmának életét könnyebbé tévő találmányokon kísérletezők, a jövő zenéjét keresők szimbóluma.
Variofon, theremin, terpsziton, ritmikon, emiriton, ekvodin - megannyi sajátos találmány, megannyi sajátos elképzelés, ötlet, és megannyi sajátos sors. Merthogy a kutatók elképzelései és céljai nem vágtak egybe az államvezetés elképzeléseivel, így a berendezések legnagyobb részét megsemmisítették, vagy csak egyszerűen eltüntették, s a feltalálók nevei, - jobb esetben csak - találmányai feledésbe merültek. (Bebörtönzéshez olykor nem is kellett kísérletezgetni: mint az egyik tablóról kiderül, olykor elég volt, ha az emberfia a pentaton dallam kutatása során "rossz társaságban" érdeklődött egy nyugati könyv felől.)
A kiállításon megtekinthető tárgyak közül talán a theremin lehet a legismertebb. (Ha máshonnan nem, a Csodák Palotájából, de Mandel Róbert is bemutatta egy öt évvel ezelőtti hangversenyén, számos más, ma már különlegesnek számító instrumentummal együtt, s Najmányi László tollából könyv is született róla, illetve feltalálójáról, Leon Thereminről.) Megalkotásakor azt gondolták, ez lesz a legkönnyebben kezelhető hangszer, hiszen megszólaltatásához hozzá sem kell érni. Úgy tűnik, a gyakorlat nem igazolta az elméletet, bár ezt mindenki eldöntheti - interaktív kiállításról van szó, így a galériában most bárki nekiállhat egy kicsit thereminezni. (A fogólappal ellátott változat - mely talán némi könnyítést jelenthetne - sajnos csak fotón tekinthető meg.)
|
| A 23 húrú elektromos gitár [2] |
De megtudhatjuk azt is, milyen volt az egyenes hegedű: a klasszikus hangszer egyszerűsített változata, egy felhúrozott vágódeszkára hasonlító instrumentum elkészítésének ötlete abból a meggondolásból született, hogy "súlyos hangszerhiány esetén alkalmasabb a tömeggyártásra".
(A benyújtott szabadalmat az illetékesek elutasították.)
És ha már "Z", akkor persze technika és gépek, minden szinten. Zajzenekar, mechanikus zenekar, Sziréna-szimfónia (előadták!), grafikus hang, filmhang-kísérletek, a hangvillákból konstruált Nagy Tonométer, papírhang, s persze a szintetizátor, a "klasszikus" ANSZ, melynek neve Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin monogramját rejti, s mely hangszert hallhatjuk például Tarkovszkij Solarisában, de használta Schnittke és Gubajdulina is.
És a találmányok mellett ott a bőséges anyag magukról a feltalálókról, az intézményekről, melyek égisze alatt kísérleteiket folytatták, és persze mindez együtt bemutatja kicsit a hátteret is, a rendszert, a kort, amelyben sokan életükkel fizettek kreativitásukért, eszméikért, lelkesedésükért.
Különleges anyag, érdemes megnézni, de jó lesz sietni: a kiállítás július 20-áig látható.
[1] A terpsziton, 1932 (Ligyija Kavina hozzájárulásával) - Az egyik első mozgáskövető berendezés, a táncos mozdulataival szabályozza a hangmagasságot.
[2] A 23 húrú elektromos gitár, 1936. június 4. (A Theremin Központ archívumából)
