Kalauz a Zenei Szakirodalomhoz - II.

Az ígért második részben megpróbálok egy kalauz-mintát összeállítani. Ennek ugyan nem lesz olyan finom a felbontása, mint az első részben felvázolt listáé, de mindenképpen reprezentálni igyekszem egy jól felszerelt zenetudományi kézikönyvtár állományát. Elsősorban az volt a célom, hogy olyan dokumentumokról írjak, ameyek a zenetudománnyal kapcsolatos legváltozatosabb kérdések tisztázását teszik lehetővé, ugyanakkor mindenképpen támogassák a további kutatásokat. Ezért különösen nagy figyelmet szenteltem a szakirodalmi kalauzoknak és a bibliográfiáknak, de nem igyekeztem felvenni a csak faktografikus információkat nyújtó forrásokat. Egy teljes szakirodalmi kalauznak természetesen ezekből is tartalmaznia kell a fontosabbakat, de mint már utaltam rá, egy teljes kalauz megírása, legalábbis most, túlhaladja vállalkozásom kereteit.

Az egyes fejezetek címeihez igyekszem egy pársoros magyarázatot adni, belefoglalva azt is, hogy az ott felsorolt dokumentumokból milyen referensz-kérdésre remélhetünk választ. Az egyes tételek bibliográfiai adatait igyekeztem autopszia alapján leírni, bár kivételt kellett tennem olyan művekkel, melyekhez ugyan nem jutottam hozzá, de megemlítésüket így is fontosnak találtam. Fontos segédeszközöm volt az Idegennyelvű zenei könyvek a közművelődési könyvtárakban című kiadvány, mert a bibliográfiai adatokon kívül közli azt is, hogy az adott dokumentum melyik szakkönyvtárban, milyen raktári jelzet alatt található. Joggal feltételezem, hogy ezt a műfaja szerint ajánló jegyzéket mások is haszonnal forgathatják. Kiemelkedő művek esetében, illetve ott, ahol a fejezet és a mű címe nem nyújthat kellő eligazítást, néhány szavas leírást fűztem a bibliográfiai adatokhoz. Abban a remélt esetben, ha ez a kalauz megfelelően kibővülve elkészülhetne, éppen ezeket az annotációkat kellene majd tovább részletezni és minden egyes tételhez elkészíteni. Arra egyébként, hogy ebben a munkában melyek lehetnek a következő logikus lépések, még vissza fogok térni a \"további teendők\" című fejezetben.

Utoljára a múlt század derekán próbálkoztak azzal, hogy a zenével foglalkozó munkákat a teljesség igényével írják össze. Ezek a bibliográfiák rendkívül fontosak a zenetörténettel foglalkozó kutató tudósok számára, hiszen ők kötelesek minden információt az ősforrásból igazolni. Így a tudományos igényességgel készülő zenetörténeti tanulmányok természetesen nem támaszkodhatnak újabb kiadású, túlnyomórészt faktografikus információkat tartalmazó lexikonokra vagy enciklopédiákra, még akkor sem, ha azok adatai frissek és hitelesek. A szaktájékoztatás napi gyakorlatában viszont célszerűtlen volna egy várt faktografikus adat helyett az ősforrás bibliográfiai adataiból elindulni. Ezért, bár a tájékoztató könyvtáros kézikönyvtárában a kurrens irodalom bibliográfiái, és a zenei periodikumok annotált indexei nélkülözhetetlenek, a teljesség igényével gyűjtött - többnyire száz évnél idősebb - bibliográfiák használatától el lehet tekinteni.

Másik - szintén ezen dokumentumok korából fakadó - probléma, hogy bár fontosabbjaiból készültek új reprint kiadások, ezek is a többnyire a század elején jelentek meg, és akkor is kis példányszámban, ezért nehezen hozzáférhetők.

ADLUNG, J.: Anleitung zu der musikalischen Gelahrtheit. Erfurt, 1758. (Reprint 1953)
Adlung bibliográfiája a forrásjegyzéken kívül faktografikus információkat is tartalmaz. Külön fejezet foglalkozik a zenetörténet, a zene és matematika (a hangolás problematikája), az orgonatörténet és regisztráció történetével stb. Érdekes történeti dokumentum a kutatók számára, de például az orgonaépítés alapvető kérdései között még az építési költségekre is kitér.

FORKEL, J. N.: Allgemeine Litteratur der Musik. Lipcse, 1792 (Reprint 1962)
Mintegy 3000 tételt ír le, az annotációk precízek. Mint mondtam, ezek a bibliográfiák a tájékoztató könyvtárosok számára nélkülözhetők, de Forkel munkái a Bach-kutatók számára egyszerűen kötelezőek.

LICHTENTHAL, P.: Dizionario e bibliografia della musica. Milánó, 1826)
Pietro Lichtenthal amatőr muzsikus és szakíró volt, egyébként hivatásos orvos. Milánói cenzor korában kiadott műve tele van téves adatokkal. Ennek ellenére jelentősége letagadhatatlan. Munkásságának tanulmányozása különösen a könyvtártörténet számára lenne izgalmas feladat.

BECKER, C. F.: Systematisch-chronologische Darstellung der musikalischen Literatur von der frühesten bis auf die neueste Zeit. Lipcse, 1836-9. (Reprint 1964)

EITNER, R.: Biographisch-bibliographisches Quellen-Lexikon der Musiker und Musikgelehrten der christlichen Zeitrechnung bis zur Mitte des neunzehnten Jahrhunderts. Lipcse, 1900-04.

A fejezet címe nem teljesen pontos, hiszen a zenetudományi szakirodalom teljes egészét joggal nevezhetjük referensz-irodalomnak. Feleslegesen bonyolultabb, de szabatosabb cím lenne például a \"referensz-irodalomról szóló irodalom\". Olyan alapvető fontosságú műveket szeretnék itt bemutatni, amelyek elsősorban nem a kutató szakembernek, hanem a szakirodalom egészét áttekinteni kívánó érdeklődők számára készültek.

Illendő, hogy az információforrásokat bemutató dolgozatom élén azok a művek álljanak, amelyek maguk is hasonló feladatra vállalkoznak. Az illemen kívül azért is állnak éppen ezek a munkák az első helyen, mert ha olyan referensz-kérdéssel, vagy kutatási feladattal találkozunk, amelyhez nem ismerjük \"kapásból\" az alkalmazható forrásokat, itt kellő útbaigazítást kaphatunk. Ahogy a bevezetőben is írtam, ezek a kalauzok csak a megfelelő helyen és a megfelelő korban érvényesek teljes mértékben. A időbeli korlát kevésbé problematikus, hiszen a zenetudomány eredményei (és főleg a zenetörténeté) meglehetősen időtállóak. Nagyobb gondot okozhat a nyelvterület, illetve az ismertetett forrásmunkák tárgya szerinti földrajzi behatároltság. Mint látjuk, az ismertetett kalauzok legfrissebbje 1987- ből való, tehát meglehetősen új. Egyik-másik munka pedig (de különösen Guy A. Marco kalauza) imponáló szabatossággal ismerteti a legkülönfélébb nemzeti, így a speciálisan magyar vonatkozású dokumentumokat is. E kalauzok ismerete és felhasználása tehát mindenképpen ajánlott.

DUCKLES, V. : Music reference and research materials. New York, 1964. Free Press, 385 p.
Kiválóan használható kiadvány. Elsősorban bibliográfiákat, ill. másodfokú bibliográfiákat ismertet tematikus csoportosításban. Különösen értékesek azok a fejezetek, melyekben jelentősebb gyűjtemények kiadott katalógusait, jegyzékeit sorolja fel, de ismerteti a hangszereket gyűjtő múzeumok hasonló kiadványait is.

MARCO, G. A.: Information on Music : A handbook of reference sources in european languages. Littleton (Colorado - USA), 1977. Libraries Unlimited Inc., 3 köt.
Guy A. Marco kalauzát csak az időrend miatt ismertetem másodikként. Háromkötetes munkája logikus szerkezetbe foglalva ismerteti a legjelentősebb szakirodalmi forrásokat a szótáraktól kezdve a jazzdiszkográfiákig. Az első kötet az általános, és nemzetközi jelentőségű kiadványokról szól, a másodikban pedig az amerikai kontinens országainak nemzeti jelentőségű dokumentumait írja le, beleértve természetesen Latin-Amerikát és a karib-tengeri országokat is. A harmadik kötet Európa országainak szakirodalmát tárgyalja. A belső borító szerint a kézirat lezárása 1975-ben történt. A zenetudomány túlnyomóan jelentős részének szempontjából ez a dátum egyáltalán nem régi. Marco könyvét nem vehetjük elavultnak. Nélkülözhetetlen munka!

BROCKMAN, W.S.: Music : A guide to the reference literature. Littleton (Colorado - USA), 1987. Libraries Unlimited Inc, 254 p.
Hogy egy kalauznál mennyire fontos az aktualitás, bizonyítja, hogy Marco könyve után tíz évvel ugyanaz a kiadó, ugyanabban a városban hasonló jellegű munkát bocsátott közre. A válogatás nem olyan széleskörű, mint Marcónál. Az kalauzban említett amerikai kiadványok, ha nem is kizárólagosan, de mindenképpen túlsúllyal reprezentáltak. Különlegessége egy (legalábbis az USA-n belül) teljes lista a zenével valamilyen módon kapcsolatban álló állami és civil szervezetekről. Itt akár az egyetemi rezesbandák tamburmajorjainak szövetségét is megtalálhatjuk címmel, postafiók számmal, tevékenységi körrel és a rendszeres rendezvényekkel együtt. Nem tűnik nélkülözhetetlen kiadványnak.

MARCO, G.,A.: Opera: A research and information guide. New York ; London, 1984. Garland, 373 p.
Az összes zenei műfaj között talán az opera a legnépszerűbb, különösen a műkedvelő zenebarátok között. Számíthatunk arra, hogy a könyvtárlátogatók ebből a témakörből teszik fel a legtöbb kérdést. Guy A. Marco műve klasszikus kalauz. Az általános művektől az operakritikákig, a világ fontosabb operaházainak jegyzékétől az énekeseket menedzselő ügynökökig minden területről találunk benne hasznos adatokat és forrásokat. Az általános részeken kívül foglalkozik nemzeti jellegű kiadványokkal is, országok szerinti bontásban. Magyarországra vonatkozó adatai is relevánsak.

BARON, J.,H.: Chamber music : A research and information guide. New York ; London, 1987. Garland, 500 p.
A kamarazene műfajainak és előadási gyakorlatának története a legbonyolultabb problémák hordozója. A zenetudós számára komoly kihívást jelent ennek a szakterületnek a kutatása. Ez a kalauz ebben a munkában jelent komoly segítséget. Különösen jól használható fejezet a jelentősebb zeneszerzők kamaraműveivel kapcsolatos tanulmányok és más dokumentumok bibliográfiája.

Ebben a fejezetben a zenei szakkifejezések, a terminológia szótárait mutatom be. A szótárakra különösen érvényes, hogy csak az adott helyre, ebben az esetben egy nyelvterületre \"érvényes\" kiadványokkal juthatunk valamire. A zene terminológiája sok nyelvből táplálkozik. Az előadói utasítások, a sok műfajnév, a vokális zene kifejezései tradicionálisan olasz nyelvűek, de szinte bármilyen más nyelvű eredet is előfordul. Általános szótárakkal tehát nem érhetjük be, speciálisan a zenei kifejezések szótáraira van szükségünk. Ebben a műfajban három olyan kiadványt ismerek, melyek használatától - alapvető jelentőségük és minőségük miatt - nem tekinthetünk el.

Terminorum musicae index septem linguis redactus : Polyglot dictionary of musical terms. Szerk.: Leuchtmann H. Bp., Akadémiai Kiadó; Kassel, Bärenreiter. 1978.
Ez a kiadvány egyedülálló a maga nemében. Gyanítom, hogy a magyar nyelvű kifejezések azért szerepelnek a hat legfontosabb világnyelv mellett hetedikként ebben a szótárban, mert a Magyar Tudományos Akadémia már dolgozott egy hasonló kiadványon. A Bärenreiter kiadó egyszerűbbnek látta beszállni ebbe a fejlesztésbe, mintsem hogy a nulláról kezdje. Mégis, hogy ez a szótár ilyen kiváló lehetett, abban szerepe van az Akadémiai Kiadó munkájának, a Bärenreiter pénzének, szervezésének és kapcsolatainak. Csak az egyes nyelvek referenseinek együttműködése, rendszeres konzultációi évekig tartó szívós munkát igényelhettek. A kötet felépítése sajátos. A tulajdonképpeni szótár németről adja meg az idegen nyelvi megfelelőket. Más nyelvekről csak egy indexet találunk, amely a német kulcsszót közli. Angol szakkifejezés magyarra fordításához tehát először az angol indexben ki kell keresni a német megfelelőt, majd ennek alapján, a főszótárban megtaláljuk a magyar változatot is. Némiképpen bonyolult használata, de hibái és hiányosságai ellenére nélkülözhetetlen, rendkívül fontos munka.

BÖHM L.: Zenei műszótár. Bp., 1961. Editio Musica
A nemzetközi zenei életben elterjedt szakkifejezések magyarra fordításához Böhm László könyve önmagában is jól használható. Értelmező kéziszótár, tehát nem csak a fordítást adja meg, hanem, ha szükséges, le is írja, esetleg illusztrálja a szócikket. 1990-ben utánnyomatban újra megjelent, kiegészítve egy melléklettel, amely az elektronikus zenében használt újabb keletű kifejezéseket magyarázza. Egyetlen fenntartásunk a korabeli, helyenként túlzottan ideológiai alapon álló \"pártos\" leírás lehet.

Magyar-Angol zenei szaknyelvi szótár : English-Hungarian Dictionary of Musical Terminology. szerk.: Ittzésné Kövendi Kata; Bp. 2001. Jazzoktatási és Kutatói Alapítvány

Mióta a zenetudomány nyelve (is) az angol, nagyon hiányzott egy ilyen szótár. A \"Joka\" kiadványa klasszikus, kétfelől olvasható magyar- angol, illetve angol-magyar részből áll. Nagy terjedelmű és alapos munka.

Brockhaus - Riemann zenei lexikon. szerk.: Dahl C. ; Eggerbrecht H. H. Bp., 1983. Zeneműkiadó, 3 köt.
Sajnos, az egyetlen valamirevaló magyar nyelvű zenei lexikon használata nem teljesen problémamentes. A magyar változat szerkesztésében tapasztalható némi aránytévesztés. A viszonylag szűk keretek miatt is van néhány fájdalmas hiányosság, és az irodalomjegyzék sem kielégítő. Úgy tűnik, hogy ez a lexikon a zeneszerető, de laikus közönség számára készült, és erre a célra kiválóan meg is felel. (Úgy tudom, elég nagy példányszámot sikerült eladni belőle.)

Grove\'s Dictionary of music and musicians. szerk.: Blom E. S.kiad. London. 1954. Macmillan, 9 köt.

The new Grove dictionary of music and musicians. szerk.: Sadie S. London, 1980. Macmillan, 20 köt.
A sokat emlegetett \"nagy Grove\". A Grove lexikon 1954-es kilenc, illetve pótkötettel együtt 10 kötetes kiadása már az ötödik kiadása volt ennek a híres, több mint száz éves kiadványnak. A kiadók úgy döntöttek, hogy egyrészt a legújabb kori eredmények, másrészt az alaposan kibővült ismeretanyag miatt nem egy új, hatodik kiadást készítenek elő, hanem megjelentetik az \"új\" Grove lexikont. Grandiózus munka, és minden továbbkutatáshoz nagyon jól használható. A szócikkekhez fűzött irodalomjegyzék különös gondosságot tükröz, nemegyszer hosszabb a lista, mint maga a leírás. A leírtak könnyebb megértése érdekében sok ábrát, kottapéldát és fényképet is tartalmaz.

Die Musik in Geschichte und Gegenwart. szerk.: Blume F. Kassel, 1949-1979. Bärenreiter, 16 köt.

Dizionario Enciclopedico Universale della Musica e dei Musicisti. szerk: Basso A. Torino, 1983. Editrice Torinese, 4 köt.

Muzikalnaá enciklopediá. szerk.: Keldis U. V. Moskva, 1973. Izdatel\'stvo sovetskaá enciklopediá, 6 köt.

Léteznek további, a kiadó hazai sajátosságaira koncentráló lexikonok. Regionális jelentőségű részletek kutatásához szükségesek lehetnek. Kivétel talán az ennél átfogóbb, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó, \"MGG\"-nek becézett Die Musik in Geschichte und Gegenwart. Ez a lexikon CD-ROM változatban is forgalomban van. A legújabb kiadás könyv-változatával még nem volt alkalmam összehasonlítani, de önmagában is praktikus (bár nem olcsó) dolog.

A bibliográfiák között, itt kellene az első helyen állnia A magyar zenei szakirodalom bibliográfiája című kiadványnak. Mégsem állhat itt, mert összesen öt egymást követő év után a hatodik már (vagy még?) nem jelent meg. Az 1985-ös volt az utolsó, amivel találkoztam, márpedig az így áttekintett néhány év szakirodalmi termése túl szűk ahhoz, hogy azt a néhány számot komolyan használhatnánk. Kár érte.

MIXTER, K.E.: General bibliography for music research. Detroit, 1975. Information Coordinators, 135 p.

Bibliographie des Musikschrifttums. Hrsg. im Auftrage des Institut für Musikforschung Berlin von Wolfgang Schmieder.
Ez a bibliográfia egy-egy tárgyévre vonatkozóan minden zenéről szóló írást összegyűjt, és annotál. Az 1950-től 60-ig terjedő időszak bibliográfiája 6 kötetben jelent meg Frankfurtban, a Hofmeister kiadónál. Az 1961-es tárgyévtől kezdődően évente egy kötetet jelentet meg a Schott kiadó, Mainzban.

Az alfejezet címét némi habozás után, elsősorban hagyománytiszteletből hagytam meg diszkográfiának. Az új hanghordozók, és más, zenével kapcsolatos médiumok jegyzékei még nem jelentek meg olyan számban és minőségben, hogy érdemes lenne velük foglalkozni. Sajnos a zenei témájú videofelvételek (például operafilmek), képlemezek, egyebek áttekintésében is csak kiadói ajánlófüzetekre, reklámkiadványokra támaszkodhatunk.

CLOUGH, F.F. ; CUMING, G.J.: The world\'s encyclopaedia of recorded music. Westport, 1970. Greenwood Pr., 890 p.

The guide to long-playing records. szerk.: Kolodin, I. ; Miller, P.L. ; Schonberg, H.C. New York, 1955. Knopf, 3 köt.
Az egyes kötetek külön foglalkoznak a zenekari műfajokkal, a vokális-, valamint a kamara- és szólóművek felvételeivel. A felvételekről annotációkat is közöl.

Bielefelder Katalog : Katalog der Schallplatten klassischer Musik. Bielefeld, évente, 1953-tól. Bielefelder Verlaganstalt KG.

Schwann long playing record catalog, monthly guide to mono and stereo records. Boston, havonta 1949-től. Schwann Inc.

Valójában ez utóbbi két, nagyhírű kiadvány sem diszkográfia, hanem kereskedelmi jegyzék. Klasszikus diszkográfiával csak egy-egy speciális terület, műfaj, régió, avagy előadó felvételeivel kapcsolatban találkozhatunk. Ezekből szemlézni viszont túl messzire vezető feladat lenne - legalábbis ebben az írásban.

Kiadott zeneművekre vonatkozó adatokat nem könnyű összeszedni. A legpontosabb forrásokat onnan tudjuk beszerezni, ahol érdek fűződik a pontos és naprakész közléshez, vagyis a kiadóktól - azokból pedig nagyon sok van. Igaz, a legtöbbjük nagyon szorgalmasan küldi tájékoztatóit és katalógusait ingyen is. Egyes szerzők konkrét műveinek nyomtatott formájára találunk még adatokat a műjegyzékekben is. Az általános \"kottagráfiák\" helyett inkább speciális, például egy szerzőhöz, nemzethez, egy adott kultúrkörhöz tartozó művek listáival találkozhatunk.

HEYER, A.H.: Historical sets, collected editions, and moments of music : A guide to their contents. Chicago, 1969. American Library Association, 573 p.
Anna Harriet Heyer kottagráfiája nagyszabású munka. Mintegy 900 nagy gyűjtemény, kritikai összkiadás adatait közli. A mutatókból egy- egy szerző valamely konkrét művéről megtudható, hogy melyik gyűjteményes kiadás, mely kötetében találhatjuk meg.

Répertoire international des sources musicales. Einzeldrucke vor 1800. Szerk.: Schlager K. Kassel, 1971-1981. Bärenreiter, 9 köt.

Répertoire international des sources musicales. Recueils imprimés. XVI

XVII. siécles. Szerk.: Lesure, F. München; Duisburg, 1960. Henle, 639 p.

Répertoire international des sources musicales. Recueils imprimés. XVIII. siécle. Szerk.: Lesure, F. München; Duisburg, 1964. Henle, 461 p.
A szakmai körökben közismert, RISM betűszóval jelzett kiadvány hatalmas munka. Kottanyomtatványok olyan nemzetközi gyűjtőkörű forrásjegyzéke, amelyben a bibliográfiai adatokon kívül a lelőhelyet is közlik. További köteteit (számuk 30 körül van) itt nem ismertetem. A zenetudósok, de a kiadók számára is nélkülözhetetlen az ősnyomtatványok és kéziratok felkutatásához.

A zene egykorú az emberiséggel, ugyanakkor írásbelisége viszonylag új keletű. A zenetörténeti kutatásoknak nagymértékben kell támaszkodniuk azokra a fennmaradt ábrázolásokra, amelyekből a zenélés korabeli módjára, a hangszerekre stb. következtetni lehet. Ilyen képi dokumentumok szisztematikus közreadásával, ill. elemzésével foglalkozik a zenei ikonográfia.

A magyar zenetörténet képeskönyve. szerk.: Keresztury D. ; Vécsey J. ; Falvy Z. Bp., 1960. Magvető, 335 p.

Musikgeschichte in Bildern. szerk: Besseler H. ; Bachmann W. Lipcse, 1961-. Deutscher Verl. für Musik

Mint a datálásból látható, ezek elég régi kiadványok. Valószínűleg a nagy mennyiségű színes nyomat miatti magas kiadási költség, valamint a fotók tisztázatlan szerzői jogi státusza teszi lehetetlenné egy átfogó, új munka kiadását, pedig nagyon fontos volna egy portrékatalógust, hangszereket, koncerttermeket, színpadképeket is bemutató, naprakész forrás. Talán CD-ROM-on, esetleg az interneten lehetne hasonlót létrehozni, de a szerzői jogi korlátok ezt is igencsak megnehezítik.

MIES, P. ; SCHNEIDER, N.: Musik im Umkreis der Kultur geschichte. Ein tabellenwerk aus der Geschichte der Musik, Literatur, bildenden Künste, Philosophie und Politik Europas. Köln, 1953. P.J. Tonger, 2 köt.

SCHERING, A.: Tabellen zur Musikgeschichte, ein Hilfsbuch beim studium der Musikgeschichte. Wiesbaden, 1962. Breitkopf u. H~rtel, 175 p.

Biographical dictionary of Russian/Soviet composers. szerk.: Ho, A. ; Feofanov, D. New York ; London, 1989. Greenwood, 739 p.

CLAGHORN, E.C.: Biographical dictionary of american music. West Nyack (N.Y. - USA), 1973. Parker, 491 p.

Greene\'s biographical encyclopedia of composers. szerk.: Greene, D.M. London; Glasgow, 1986. Collins, 1348 p.

Grosses Sängerlexikon. szerk.: Kutsch K. J. ; Riemens L. Bern ; Stuttgart, 1986. Francke Verlag, 4 köt.

Guinness : Jazz-zenészek lexikona. [s.l.] 1993. Kossuth, 479 p.

International who\'s who in music and musicians\' directory. szerk.: Kay, E. Cambridge, 1984 (10. kiad.). Melrose Press, 1178 p.

Ki kicsoda a magyar zeneéletben. Bp., 1988. Zeneműkiadó, 546 p.

A lexikonokon és biográfiákon kívül a műjegyzékekben találjuk a legtöbb hasznos információt az egyes zeneszerzőkről. A műjegyzékek legtöbbször rövid életrajzot is közölnek, a műveket pedig pontos kronológia szerint, lehetőleg minden fellelhető forrás feltüntetésével ismertetik. Amikor egy kompozíciónak több változata is fennmaradt, és egy új kiadás elkészítéséhez a legpontosabb eredeti szövegre van szükségünk, akkor a műjegyzékek, valamint a bennük is megtalálható források felkutatása és használata mindenképpen indokolt. Vannak olyan híres jegyzékek, melyek még műkedvelők körében is közismertek lettek. Ilyen például Wolfgang Schmieder Bach-jegyzéke, a Bach Werke-Verzeichnis, vagy a Mozart műveket összefoglaló Köchel-jegyzék. Kevésbé ismeretes, hogy ezeken a \"nevezetes\" műjegyzékeken kívül a jegyzékek százait adták már ki eddig is. Gyakorlatilag nem élt olyan kutatásra méltó zeneszerző, akinek életét és munkásságát ne dolgozták volna fel ilyen formában. Ezekből a jegyzékekből tehát még csak a fontosabbak felsorolására sincs elég helyem és lehetőségem. Helyette néhány olyan bibliográfiát ismertetek, amelyekből a vonatkozó zeneszerzőhöz tartozó műjegyzék, illetve műjegyzékek adatai megszerezhetők.

BROOK, B. S.: Thematic catalogues in music : An annotated bibliography. Hillsdale (New York - USA), 1972. Pendragon Pr. 347 p.

WETTSTEIN, H.: Bibliographie musikalischer thematischer Werkverzeichnisse. Regensburg, 1978. Laaber-Verlag, 408 p.

WETTSTEIN, H.: Thematische Sammelverzeichnisse der Musik. Regensburg, 1982. Laaber-Verlag, 272 p.

A zenével és a zenetudománnyal foglalkozó folyóiratok száma szinte mérhetetlen. Csak a fontosabbak felsorolása is túl nagy teher, nem is beszélve beszerzésükről. A szakkönyvtárakban az állományfejlesztéssel foglalkozó szakember egyik legnehezebb feladata kiválasztani azokat a lapokat, melyek a könyvtár profiljába illeszkedve releváns információkat adhatnak. Ebben a bekezdésben ezért csak olyan összefoglalásokat mutatok be, melyek segíthetnek eligazodni.

MEGGETT, J. M.: Music periodical literature : An annotated bibliography of indexes and bibliographies. New Jersey ; London, 1978. The Scarecrow Press, 116 p.

Időszaki kiadványok másodlagos bibliográfiája, illetve Joan M. Meggett korábbi munkáinak kumulációja. A zenetörténet kutatói számára fontos forrás. Az 1700-as évektől kezdődően szinte minden olyan dokumentumot leír (és annotál), amelyben valamilyen utalás történik korabeli zenei folyóiratokra. Kimerítően alapos munka. A könyvtáros szakreferens napi munkájában általában nincs rá szükség, de további kutatásokat rendkívül jól támogató könyv.

RILM Abstracts of music literature. (Répertoire International de Littérature Musicale) New York, 1967-. City University of New York

Hatalmas jelentőségű, szakkönyvtárakban nélkülözhetetlen munka. A világ összes jelentős zenetudományi folyóiratát rendszeresen szemlézi, de a tárgyévben megjelent szakkönyvek adatait is közli. A cikkekről rövid tartalmi kivonatokat közöl, mindent angol nyelven. Az idegen nyelvű címek angol fordítását is megadja. A kötetek szerkezetéből fakadóan, elsősorban speciális szakrend szerint tájékozódhatunk, de a lényeges adatokat számítógéppel létrehozott index is visszakereshetővé teszi. Az első megjelenés óta eltelt mintegy 25 év anyagát feldolgozó kumulációt CD-ROM formájában is forgalmazzák.

A zenetudományos kutatások legjellemzőbb, a legnagyobb erőket mozgósító területe a zene története. Ennek megfelelően szakirodalma is nagyon gazdag, talán a leggazdagabb az egyes szakterületek között. Néhány jól használható, általános művet bemutatok, de munkánk során további jelentős zenetörténeti kiadványokat lehet és szükséges keresnünk.

New Oxford History of Music. szerk.: Westrup J.A. [et al.]. London, 1954. Oxford University Press, 10 köt.

Magyarország zenetörténete - I. Középkor. szerk.: Rajeczky B. Bp., 1988. Akadémiai Kiadó, 628 p.

Magyarország zenetörténete - II. 1541-1686. szerk.: Bárdos K. Bp., 1990. Akadémiai Kiadó, 622 p.

SZABOLCSI, B.: A magyar zenetörténet kézikönyve. Bp, 1979. Zeneműkiadó, 371 p.

HUSMANN, H.: Grundlagen der Antiken und Orientalischen Musikkultur. Berlin, 1961. Gruyter, 213 p.

SACHS, C.: Die Musik der Antike. Wildpark-Potsdam, 1928. Athenaion, 32p. (Handbuch der Musikwissenschaft 9.)

AUBRY, P.: Trouvéres et troubadours. Paris, 1910. Alcan, 223 p.

WILSON, D.F.: Music of the middle ages. New York, 1990. Schirmer, 403 p.

BROWN, H.M.: A reneszánsz zenéje. Bp., 1980. Zeneműkiadó, 448 p.

BAUMGARTNER, A.: Barock-musik - Der grosse Musikführer : Musikgeschichte in Werkdarstellungen. [s.l.] 1981. Kiesel Verlag, 664 p.

PALISCA, C.V.: Barokk zene. Bp., 1976. Zeneműkiadó, 335 p.

RUMMENHÖLLER, P.: Die musikalische Vorklassik. Kassel, 1983. Bärenreiter, 196 p.

BAUMGARTNER, A.: Musik der Klassik - Der grosse Musikführer : Musikgeschichte in Werkdarstellungen. [s.l.] 1982. Kiesel Verlag, 735 p.

ROSEN, C.: A klasszikus stílus. Bp., 1977. Zeneműkiadó, 639 p.

BAUMGARTNER, A.: Musik der Romantik - Der grosse Musikführer :

Musikgeschichte in Werkdarstellungen. [s.l.] 1983. Kiesel Verlag, 744 p.

DOBÁK, P.: A romantikus zene története. Bp., 1990. Tankönyvkiadó, 256 p.

EWEN, D.: The world of twentieth century music. Englewood cliffs (New Jersey - USA), 1969. Prentice-Hall Inc., 989 p.

SALZMAN, E.: A 20. század zenéje. Bp., 1980. Zeneműkiadó, 315 p.

A \"Musikgeschichte in Werkdarstellungen\" könyvek táblázatba rendezett kronológiával kezdődnek, és sok szép illusztráció van bennük. A zene mestereit születésük időrendjében röviden ismertetik. Szó esik a történelmi környezetről, van pár soros életrajz, és felsorolás szintű műismertetés. Nagyon kevés (elvétve fordul elő) a továbbkutatást esetleg megkönnyítő irodalmi hivatkozás.

Ez a kiadványtípus nagyon érdekes és hasznos információkat tartalmazhat. A zenével kapcsolatban álló intézmények címe, tevékenységi köre mellett az adott ország zenei egyesületeit, nevesebb rendezvényeinek leírását tartalmazzák. Általában nem csak a hangversenytermek jellemzőit és címeit közlik, hanem híres zeneszerzőik és más muzsikusaik szülőházát, emlékművét is. Az intézmények között kiemelt szerepet kapnak a zenei gyűjtemények, szakkönyvtárak, hangszermúzeumok stb. Ebben a fejezetben nem áll szándékomban konkrét kiadványokat felsorolni, mert nem akarok találomra párat kiemelni abból a nagyon sokból, amivel találkoztam.

Sajnos, magyar nincs közöttük! Más országok ilyen jellegű kiadványainak átfogó bibliográfiáját megtalálhatjuk Guy A. Marco, a kalauzok c. fejezetben már ismertetett könyvének (Information on Music) második és harmadik kötetében.

A zenetudomány fontos kutatási területe a zene eredetének, ősrégi formáinak megértését is segítő népzene. Az etnomuzikológia természetesen nem csak egyes országok, hanem diaszpórában élő népek, törzsek zenéjével is foglalkozik. Ezért népek szerinti csoportosításban a teljesség igényével közölni a tanulmányokat majdnem lehetetlen vállalkozás. Ezért itt csak általános kérdéseket tárgyaló alapműveket fogok felsorolni, kiegészítve két magyar vonatkozású munkával.

KUNST, J.: Ethnomusicology. A study of its nature, its problems, methods and representative personalities to which is added a bibliography. Hague, 1959-1960. Nijhoff, 2 köt.

LAADE, W.: Die Situation von Musikleben und Musikforschung in den Ländern Afrikas und Asiens und die neuen Aufgaben der Musikethologie. Tutzing, 1969. Schneider, 227 p.

LAADE, W.: Musik der Götter, Geister und Menschen. Die Musik in der mystischen, fabulierenden u. historischen Überlieferung der Völker Afrikas, Nordasiens, Amerikas u. Oceaniens. Baden-Baden, 1975. Koerner, 344 p.

NETTL, B.: Folk and traditional music of the Western continents, With chapters on Latin America by Gérard Béhague. Englewood Cliffs (N.J. USA), 1973. Prentice Hall, 258 p.

Handbuch des Volksliedes. München, 1975. Wilhelm Fink Verlag, 2 köt.

VARGYAS L.: A magyarság népzenéje. Bp., 1981. Zeneműkiadó, 623 p.

DOBSZAY, L.: A Magyar dal könyve. Bp, 1984. Editio Musica, 646 p.

BAINES, A.: European and American musical instruments. London, 1966. Batsford, 174 p.

BRAGARD, R. ; HEN, F.J.: Musikinstrumente aus zwei Jahrtausenden. Stuttgart, 1968. Belser, 327 p.

MARCUSE, S.: Musical instruments : A comprehensive dictionary. New York, 1975. W.W. Norton & Company Inc., 610 p.

DARVAS, G.: Évezredek hangszerei. Bp., 1975. Zeneműkiadó, 333 p.

BRAND-SELTEI, E.: Belcanto. Eine Kulturgeschichte der Gsangkunst. Wilhelmshaven, 1972. Heinrichshofen, 532 p.

FUCHS, V.: The art of singing and voice technique. A handbook for voice teachers for professional and amateur

KARDOS, P.: Kórusnevelés kórushangzás. Bp, 1977. Zeneműkiadó, 232 p.

FERGUSON, H.: Keyboard interpretation from the 14th to 19th century. London, 1975. Oxford Univ. Press, 511 p.

HOLLFEDER, P.: Geschichte der Klaviermusik. Wilhelmshaven, 1989. Florian Noetzel Verlag, 2 köt.

KLOTZ, H.: Az orgonáról. Bp., 1975. Zeneműkiadó, 270 p.

BACHMANN, A.: An encyclopedia of the violin. New York ; London, 1966. Da Capo, 470 p.

BOYDEN, D.: The history of violin playing from its origins to 1761 and its relationship to the violin and violin music. London, 1965. Oxford Univ. Press, 569 p.

CARSE, A.: Musical wind instruments. London, 1965. Da Capo, 381 p.

Woodwind anthology. Northfield (Illinois - USA), 1992. The Instrumentalist Publishibg Company, 2 köt.

Brass anthology. Northfield (Illinois - USA), 1987. The Instrumentalist Publishibg Company, 1167 p.

BLADES, J.: Percussion instruments and their history. London, 1970. Faber. 509 p.

Percussion anthology. Evanston (Illinois - USA), 1984. The Instrumentalist Publishing Company, 701 p.

BOWERS, Q. D.: Encyclopedia of automatic musical instruments. Cylinder music boxes and other self-playing instruments mainly of the 1750-1940 era. New York, 1972. Vestal Press, 1008 p.

BUCHNER, A.: Vom Glockenspiel zum Pianola. Praha, 1959. Artia, 112 p.

SIMON, E.: Mechanische Musikinstrumente früherer Zeiten und ilu-e Musik. Mit Kompositionen für mechanische Musikinstrumente von F. Benda, C.Ph.E. Bach, L. Mozart und Beethoven. Wiesbaden, 1960. Breitkopf u. Härtel, 106 p.

DOUGLAS, A.: The electronic musical instruments manual. A guide to theory and design. London, 1962. Pitman, 302 p.

JENKINS, J. ; SMITH, J.: Electric music. A practical manual. Bloomington, 1975. Indiana Univ. Press, 168 p.

DELLA CORTE, A.: L\'interpretazione musicale e gli interpreti. Torino, 1951. Bona, 574 p.

DONINGTON, R.: The interpretation of early music. London, 1974. Faber, 766 p.

DONINGTON, R.: A performer\'s guide to Baroque Music. London ; Boston, 1978. Faber, 320 p.

HAAS, R.: Aufführungspraxis der Musik. Potsdam, 1931. Athenaion, 298 p.

APEL, W.: Die Notation der polyphonen Musik 900-1600. Leipzig, 1970. Breitkopf u. Härtel, 527 p.

BANK, J.A.: Tactus, tempo and notation in mensural music from the 13. to the 17. century. Amsterdam, 1972. Bank, 260 p.

KARKOSCHKA, E.: Das Schriftbild der neuen Musik. Bestandsaufnahme neuer Notationssymbole. Anleitung zu deren Deutung, Realisation und Kritik. Celle, 1966. Moeck, 185 p.

STONE, K.: Music notation in the twentieth century : a practical guidebook. New York ; London, 1980. Norton, 343 p.

ADLER, G.: Prinzipien und Arten des musikalischen Stils. Wiesbaden, 1973. Sändig, 280 p.

ADORNO, T.W.: Philosophie der neuen Musik. Frankfurt am Main, 1966. Europäische Verlaganstalt, 204 p.

RIEMANN, H.: Geschichte der Musiktheorie im IX-XIX. Jahrhundert. Leipzig, 1898. Hesse, 529 p.

BANK, J.A.: Tactus, tempo and notation in mensural music from the 13. to the 17. century. Amsterdam, 1972. Bank, 260 p.

SACHS, C.: Rhythm and tempo. A study in music history. New York, 1953. Norton, 391 p.

JORGENSEN, O. H.: Tuning. East Lansing (Michigan - USA), 1991. Michigan State University Press, 798 p.

KESZTLER, L. Dr.: Összhangzattan : A klasszikus zene összhangrendjének elmélete. Bp., 1952. Editio Musica, 342 p.

FRANK, O.: A funkciós zene harmónia- és formavilága. Bp., 1978. Zeneműkiadó, 342 p.

BÁRDOS, L.: Modális harmóniák. Bp., 1979. Zeneműkiadó, 175 p.

JEPPESEN, K.: Ellenpont. Bp., 1974. Zeneműkiadó, 264 p.

SCHÖNBERG, A.: Fundamentals of musical composition. London, 1956. Faber, 224 p.

TOVEY, D.F.: Essays in musical analysis. London, 1972. Oxford Univ. Press, 7 köt.

BERLIOZ, Hector : Istrumentationslehre. Kieg. és átd.: Richard Strauss. Leipzig, 1957. Peters, 2 köt.

CARSE, A.: The history of orchestration. New York, 1964. Dover, 348 p.

MASON, R.M.: Modern methods of music analysis. Peterborough, 1985. A szerző kiadása, 299 p.

BIMBERG, S.: Metodisch-didaktische Grundlagen der Musikerziehung. Leipzig, 1973, Breitkopf u. Härtel. 291 p.

CHEYETTE, I. ; CHEYETTE, H.: Teaching music creatively in the elementary school. New York, 1969. McGraw Hill, 418 p.

HEISE, W. ; HOPF, H. ; SEGLER, H.: Quellentexte zur Musikpädagogik. Regensburg, 1973. Bosse, 372 p.

LINKE, N.: Philosophie der Musikerziehung. Regensburg, 1976. Bosse, 204 p.

USCHER, N.: The Schirmer guide to schools of music and conservatories throughout the world. New York ; London, 1988. Macmillan, 635 p.

MECKLENBURG, C.G.H.: Bibliographie einiger Grenzgebiete der Musikwissenschaft. Baden-Baden, 1962. Heitz, 197 p.

BALANCHINE, G.: Balanchine\'s new complete stories of great ballets. Garden City (N.Y. - USA), 1968. Doubleday, 626 p.

BEAUMONT, C.W.: A bibliography of dancing. London, 1929. The Dancing Times, 228 p.

The encyclopedia of dance [and] ballet. szerk.: Clarke, M. ; Vaughan, D. London, 1977. Pitman, 376 p.

KOEGLER, H.: Balettlexikon. Bp., 1977. Zeneműkiadó, 779 p.

A zene kapcsolata a színházzal szorosabb, mint bármely más társművészettel. Ennek megfelelően az irodalma is meglehetősen gazdag. Anélkül, hogy ebben a fejezetben részletezném ezt az irodalmat, elég, ha arra utalok, hogy az ide vonatkozó írásokat általában megtalálhatjuk az operával kapcsolatos művekben. Az opera szakirodalmának egy igen magas színvonalú összefoglalását már ismertettem a kalauzok című fejezetben. Guy A. Marco, \"Opera, a research and information guide\" című művéről van szó.

MITTENZWEI, J.: Das Musikalische in der Literatur. Ein Überblick v. Gottfried v. Strassburg bis Brecht. Halle, 1962. Sprache u. Literatur, 576 p.

ADORNO, T.W.: Über einige Relationen zwischen Musik und Malerei. Die Kunst und die Künste. Berlin, 1967. Akademie der Künste, 50 p.

LYKA, K.: A művészetek története. Bp., 1977. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 333 p.

SZILÁGYI, G.: A fotóművészet története: A fényrajztól a holográfiáig. Bp., 1982. Képzőművészeti alap kiadóvállalata, 420 p.

Szinte nincs olyan tudomány, amelyhez valamilyen szinten ne lehetne köze a zenének. Ha például egy csontból faragott ősi hangszer korának meghatározása a feladat, akkor a zenetörténet közvetlenül támaszkodhat az atomfizika módszereire is. Ezzel együtt egy zeneműtár természetesen nem rendezkedhet be minden tudományág teljes körű gyűjtésére. Elegendő, ha egy elérési utat meg tudunk határozni a nálunk hiányzó dokumentumokhoz. Itt csak olyan forrásokat vettem fel, amelyekben az imént idézett példához képest sokkal közvetlenebb a zenei kapcsolat.

ADORNO, T.W. Philosophie der neuen Musik. Frankfurt am Main, 1966. Europäische Verlagsanstalt, 204 p.

DELLA CORTE, A.: La critica musicale e critici. Torino, 1961. Unione Tipografico Editrice Torinese. 694 p.

MOLNÁR, A.: Gyakorlati zeneesztétika. Bp., 1971. Zeneműkiadó, 772 p.

FARNSWORTH, P.R.: The social psychology of music. New York, 1958. Dryden Press. 304 p.

SEASHORE, C.E.: Psychology of music. New York, 1967. Dover, 408 p.

A hallás fiziológiája, a fül és az agy hangok érzékeléséért felelős része azért is különösen fontos-érdekes számunkra, mert Nobel-íjasaink egyikének, a budapesti születésű Georg von Békésynek ez volt a fő kutatási területe.

BÉKÉSY, Georg von : Experiments in hearing. New York, 1960.

MICHEL, P. Zenei képesség, zenei készség. Bp., 1964. Zeneműkiadó, 140 p.

A régészet tudománya olyan szorosan kötődik a zenetörténethez, hogy nincs értelme külön társtudományként kezelni. A zenei írásbeliséget megelőző korok kutatásában a zenetörténet ugyanazokat a módszereket, és gyakran ugyanazokat a forrásokat használja, mint az \"általános\" régészet. Ennek megfelelően a zenei lexikonok nem szentelnek külön szócikket az archeológiának. A jelentősebb irodalmi utalásokat, úgy, mint itt is, megtalálhatjuk a zenetörténetnél.

The computer and music. Szerk.: Lincoln, H.B. Ithaca ; London, 1970. Cornell Univ. Press, 354 p.

BACKUS, J.: The acoustical foundations of music. New York, 1969. Norton, 312 p.

Musik und Zahl. Interdisziplináre Beitráge zum Grenzbereich zwischen Musik und Mathematik. Szerk.: Schnitzler, G. Bonn, 1976. Verl. Systematische Musikwissenschaft. 297 p.

SZENTKIRÁLYI, Z.: Az építészet világtörténete. Bp., 1980. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 2 köt.

TARNÓCZY T.: Zenei akusztika. Bp. 1982, Zeneműkiadó. 446 p.

WOOD, A.: The physics of music. 7.ed. London, 1976. Halsted Press, 258 p.

ADORNO, T.W.: Einleitung in der Musiksoziologie. Zwölf theoretische Vorlesungen. Frankfurt am Main, 1962. Suhrkamp. 225 p.

Engem is őszintén meglepett, hogy a nyelvészet és zene határvidékéről nagyon kevés forrást találtam. Attól még lehet gazdag az irodalma ennek a kapcsolatnak is, de sem a köztudatban, sem a katalógusokban nem töltenek be olyan kiemelt helyet, mint ami megilletné ezt az érdekes kérdést. Kalauzok és bibliográfiák híján egy olyan művet tudok ajánlani, amely ugyan nem tartalmaz irodalmi hivatkozásokat, tehát nem használható további kutatások kiindulási pontjaként, de remek gondolatokat fogalmaz meg a nyelvészet és a zene kapcsolatáról, a zenei mondattanról, és a zene szintaxisáról.

BERNSTEIN, Leonard : A megválaszolatlan kérdés. Hat előadás a Harvard Egyetemen. Bp. 1979, Zeneműkiadó. 387 p.

CASTELAIN, R.: Histoire de l\'édition musicale ; ou, du droit d\'éditer au droit d\'auteur, 1501-1793. Paris, 1957. H. Lemoine, 92 p.

DAVIDSSON, A.: Bibliographie zur Geschichte des Musikdrucks. Uppsala, 1965. Almquist & Wiksell, 86 p.

GAMBLE. W.: Music engraving and printing ; historical and technical treatise. London ; New York, 1923. Pitman, 266 p.

CARROLL, J.R.: Compendium of liturgical music terms. Toledo (Ohio USA), 1964. Gregorian Institute of America, 86 p.

HUGHES, A.: Liturgical terms for music students ; a dictionary. Boston, 1940. McLaughlin & Reilly, 40 p.

KORNMÜLLER, P.U.: Lexikon der kirchischen Tonkunst. Regensburg, 1891-95. A. Coppenrath, 2 köt.

One thousand years of russian church music : 988-1988. szerk.: Morosan, V. Washington, 1991. Musica Russica, 773 p.

A buddhizmus zenéjének, illetve magának a buddhizmusnak a kutatásánál tudnunk kell, hogy nem egyetlen vallásról van szó. Az elvekben, a rítusokban viszonylag nagy eltérések lehetségesek, hiszen a buddhizmus nagy területen, egész Dél-, és Délkelet-Ázsiában elterjedt. Ezért érdemes volna külön tárgyalni a következő országok buddhista zenéjét: India, Kambodzsa, Vietnam, Kína, Korea, Japán és Tibet. Általában a buddhizmusról, és az említett területek zenéjéről alapos leírást és irodalomjegyzéket kaphatunk az új Grove lexikonban2, a \"Buddhist music\" címszónál (III. köt. 417 p.)

FARMER, H.G.: A history of arabian music to the 13^th century. London, 1929. (Reprint 1967)

CARON, N. ; SAFVATE, D.: Iran: les traditions musicales. Paris, 1966.

FELLERER, K.G.: Geschichte der Katolischen Kirchenmusik. Kassel, 1972-76. Bärenreiter, 2 köt.

WILSON-DICKSON A.: A kereszténység zenéje. 1994, Bp. Gemini, 256.

Egy enciklopédia azokból a színes és népszerű kiadványokból, amelyekből manapság olyan sok jelenik meg. Népszerűsítő jellege miatt nem igazán illik a tájékoztató könyvtáros polcára, de komoly hiányt pótol és faktografikus adatai korrektnek tűnnek, a könyv végén pedig, ha nagyon röviden is, de található a továbbkutatást lehetővé tévő forráslista.

SENDREY, A.: Bibliography of Jewish music. New York, 1951. (Reprint 1969)

HOLDE, A.: Jews in music : from the age of the enlightenment to the mid 20^th century. New York, 1959.

Companion to Congregational Praise. Szerk.: Parry K.L. London, 1953. Independent Press, 580 p.

CORNWALL, J.S.: Stories of our Mormon hymns. Salt Lake City (Utah USA), 1963. Deseret Book Co., 302 p.

Látok abban fantáziát, hogy ne hagyjam abba azt a munkát, amit ebben az írásban csak fölvázoltam. Egy ilyen kalauz igazi hasznát természetesen csak akkor látnánk, ha a kategóriákat és a bibliográfiai adatokat adatbázisba rendezve és kereshetően sikerülne publikálni. Még érdekesebb lenne, ha rá tudnánk venni gyakorló zenei könyvtárosokat is az adatok frissítésére, sőt, esetleg arra, hogy a könyvtárukban található tételekhez hozzáírják a katalógusszámot.

Természetesen egy ilyen nagyszabású munka már végképp túlnőne az én személyes korlátaimon, de egyébként is lehetséges, hogy nyitott kapukat döngetek. Magyarországon megvannak azok az intézmények, melyeknek egy ilyen fejlesztést fel kell vállalniuk, mert a puszta katalogizálás nem elegendő. A különböző eszközökkel elérhető információforrások rendszerbe állítása, a megszerezhető adatok közös nevezőre hozása és integrálása, a tájékoztatás hatékonyságának növelése az igazán izgalmas munka.