Jessye Norman diszkográfia

Diszkográfia - 2000

Jessye Norman 1945 szeptember 15-én született Augusta-ban, az Amerikai Egyesült Államok Georgia államában. Zenész családból származott: nagyanyja és édesanyja zongoristák voltak, édesapja templomi énekes. Jessye is itt kezdte pályáját, majd a Howard University ösztöndíjas hallgatója lett. 1967-ben végzett. Ezután a Baltimore-i (Maryland) Peabody Conservatory-ban és az Ann Arbor-i Michigan University-n képezte tovább magát.

1968-ban megnyerte az ARD (a Bajor Rádió) Nemzetközi versenyét Münchenben. 1969-ben debütált Berlinden Wagner Tannhäuserének Erzsébet szerepében. A csodálatos hang, mely ezen estén először bűvölte el a közönséget további szerződéseket eredményezett; elsősorban az Aida címszerepében aratott sikereket Berlinben és a milanói Scala-ban. 1970-ben az EMI-nél készítette első lemezét Richard Strauss, Schubert, és Poulenc(!) dalaiból. A lemez akkor nem nagyon fogyott; az operaénekesnőt is kevesen ismerték, a dalénekes Jessye Normant pedig gyakorlatilag senki. Így az EMI ejtette a "témát" - nem sejtették, hogy a század végének egyik legynagyobb dalénekese kezdte így a pályáját. A Philips Classics-nak több szerencséje volt. Jessye Normant szerződtették Sir Colin Davis első Figaro házassága felvételéhez, amely 1972-ben elnyerte a Wiener Flötenuhr díjat és az egész világ megismerte az ifjú énekesnő nevét.

Ugyanebben az évben lépett föl először a Covent Gardenben egy valódi "újdonságban": Berlioz: A trójaiak című, sokáig elfelejtett operájának Cassandra szerepében. A Philips és Jessye Norman együttműködése már 28 éve tart - bár a művésznő időnként hűtlenkedik, és más lemeztársaságoknak (legtöbbször a Deutsche Grammophon-nak) is készít felvételeket. Mindeközben Jessye a XX. század végének egyéik legnagyobb énekes sztárja lett. A 70-es években csaknem az egész világot bejárta Schubert, Mahler, Wagner, Brahms, Strauss és modern szerzők dalait énekelve. A nyolcvanas években már vitathatatlanul ő az egyik legismertebb, legnépszerűbb drámai szoprán.

1989-ben egyedülálló produkcióra került sor a New Yorki Metropolitan operában: Arnold Schönberg Erwartung (Várakozás) monodrámáját énekelte. Az előadás több tekintetben is - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt - "egyedülálló" volt: Egy modern mű aratott ekkor olyan nagy sikert, amilyenre legmerészebb álmában sem gondolt senki, és egyetlen énekesnő állott a színpadon, aki hangjával és játékával ezt a csodát képes volt véghezvinni.

Jelen diszkográfia azokat a kiadványokat sorolja fel, amelyek a 2000-ik évben kaphatók. Már futó megtekintése is érdekes megfigyelésekre készteti az olvasót. Az első a repertoár cseppet sem szokványos volta. Nyilvánvaló a művésznő vonzódása a dalhoz - amely, mint intim műfaj, általában nem kimondottan a drámai szopránok kedvence, és még kevésbé az amerikai énekeseké - és nemcsak a szokványos német romantikus repertoárhoz, hanem mintha különös affinitása lenne a zenekarkíséretes dalhoz, Berlioz, Mahler és Richard Strauss dalaihoz és a "nehéz" modern szerzőkhöz: Schönberghez, Berghez.

Ugyanakkor az is érdekes, hogy a kiadók vagy a szerkesztők szeszélye folytán e szerzők művei gyakran nem találhatók meg egy kiadványban Jessye Norman előadásában. Berlioz: Kleopátra halála együtt van ugyan a Nyári éjszakákkal, de csak az elsőt énekli Jessye, míg az utóbbit Kiri Te Kanawa adja elő. a Nyári éjszakák is megtalálhatók Jessye Norman előadásában egy másik cég másik CD-jén Ravel Sheherezádéja társaságában. Mahler és Schubert dalokat énekel egyik Philips lemezén Irwin Gage zongorakiséretével, egy másik, kétlemezes Philips-albumon Mahler zenekari dalait énekli Hermann Prey és John Shirley-Quirk társaságában, míg a második CD-n a Dal a Földről található, de ez utóbbiban nem Jessye a női szólista, hanem Janet Baker, pedig Mahler e búcsú-remekét Jessye kétszer s lemezre énekelte, egyszer Jon Vickers, másodszot Siegfried Jerusalem volt a partnere, Sir Colin Davis illetve James Levine vezényletével. Richard Strauss jobb helyzetben van: egy-egy teljes CD jut zongora- és zenekarkiséretes dalainak.

Az opera-repertoár is igencsak figyelemre méltó és tátott szájú csodálkozásra készteti a figyelmes érdeklődőt. Ami elsőre és nagyon feltűnik, az az operai repertoár furcsa töredékessége. A századvég nagy Wagner heroinájától számos nagy szerepet egyáltalán nem hallhatunk: nincs Senta, nincs Tannhäuser-Erzsébet vagy Vénusz, nincs Brünhilde és nincs Izolda! Verdi sorsa még mostohább: két fiatalkori operán, A kalózon és a Pünkösdi királyságon kívül, amelyek bizony Verdi leggyengébb művei közé tartoznak, a nagy, híres operákból Jessye Normannak egyetlen felvétele sincs, Puccini pedig egyáltalán nem szerepel a diszkográfiában.

A harmadik érdekesség az, hogy noha Jessye a Philips cég művészének számít, milyen sok felvételt készített más lemeztársaságoknak, elsősorban a Deutsche Grammophonnak. Noha szokás, hogy egyes felvételekre, amelyek nem sértik a cég érdekeit "kölcsönadják" művészeiket, főleg, ha az illető művet ők maguk nem akarják felvenni, és előfordulnak koprodukciók is, ha a készítendő felvétel olyan művészek közreműködését igényli, akik más cégekkel kötöttek kizárólagos szerződést, Jessye Norman esetében azonban más a helyzet. Ő olyan műveket is felvesz más cégeknél, melyek kimondottan konkurrenciái saját korábi Philips-felvételeinek. Ilyen például a már említett Dal a földről, vagy az, hogy Schubert és Schumann dalait a Philipsnél, a Brahmsokat viszont a Deutsche Grammophonnál vette fel. Az meg kimondottan furcsa, hogy a Philipsnél mindössze egyetlen Wagner felvétele készült: A Wesendonk dalok és Izolda szerelmi halála Sir Colin Davis vezényletével. Az összes többi Wagner, Lohengrin, Parsifal és a két Walkür a Decca, a Deutsche Grammophon és az RCA tulajdona, a másik szerelmi halál a DG-é, a Jelenetek Wagner operákból Tennstedt vezényletével pedig az EMI-é - és jelenleg a legolcsóbb sorozatban, a Red Line-ban kapható.

Bizonyára soha nem fogjuk megtudni Jessye Norman szerződésének részleteit, és nem is fontos, hogy megtudjuk. De ha módjában áll - állt - ilyen könnyedséggel lavírozni a különböző márkák között, akkor miért nem készített több operafelvételt? Ha az egyik cég nem akarta megcsinálni, miért nem fordult a másikhoz? Vagy ő maga nem akarta? Nem tudjuk.

Jessye Norman idén betöltötte ötvenötödik életévét és nyilván túl van pályája delelőjén. Persze biztosat nem lehet tudni: Kirsten Flagstad 1932-ben harminchét éves korában énekelte először Izoldát, a következő évben debütált Bayreuthban, 35-ben pedig a Met-ben. 1941 áprilisában azonban a háború miatt hazatért Norvégiába, helyet adva így Helen Traubelnek, aki 1939-ben, negyvenévesen debütált a Met világot jelentő deszkáin, mint operaénekes. Kirsten Flagstad a háború után ötvenévesen tért vissza az operaszínpadra, és csak 1958-ban, hatvanhárom évesen vonult vissza, de még ezután is, szinte 1962-ben bekövetkezett haláláig készített lemezfelvételeket, melyeken hangja töretlen!

Most még Jessye Norman hangja is intakt, egymás után jelennek meg új felvételei. Reménykedhetünk, hogy ő is megörvendezteti csodálóit még néhány nagyszerű meglepetéssel.