Szikora szabadtéri szamuráj-sztorija (A Bánk bán Szegeden)

2006. augusztus 19.
Szegedi Szabadtéri Játékok
ERKEL: Bánk bán

Iszonyú nehéz, eufemisztikusan fogalmazva rothadt macerás egy Szegedi Szabadtéri előadásról írni.
Pláne a Bánk bánról.
Az Ivan Szuszanyinról könnyebb lehetett volna, azt a kutya sem ismeri - anno, dacára Nyeszterenko fellépésének, a közepe táján a publikum nagy része ott is hagyta.

Bezzeg a Bánk! Ahol sorban jönnek (bocsi\', jönnek véghetetlen sorban) a problémák.

Maga a darab. Erkel & Co. alkotása.
A mű leghíresebb része, a \"Hazám, hazám\" ária - pl. ennek zárórésze:
\"…kell segítenem!\" (Halmos János lemeze, 1930-as évek)
\"…te magyar hazám!\" (Simándy József felvétele, 1954)
\"…te szent magyar hazám!\" (Joviczky József, Magyar Rádió, 1956)
\"…te szent magyar hazám!\" (Simándy, Magyar Rádió, 1962)
\"…te szent magyar hazám!\" (Simándy, Hungaroton-lemezfelvétel, 1969)
\"…te hős hazám!\" (Bándi János, 2006, Szeged)

Az ismeretségek. Hogy miért az énekelte azt, amit, és miért nem más mást. Duruzsolások, nyíltszíni kérdések.
Ez az, ami írásomat nem befolyásolja.

Ami viszont igen: az emlékek. Bánk Moldovánnal, Melissel, s főleg, és mindenekelőtt, Simándyval.
Azaz számomra Simándival - így írta alá nevét, amikor autogramot kértem tőle gimisként, életem első szerelme számára, aki megkedveltette velem az opera műfaját, s aki Simándi nagy, nagy rajongója volt.
Meg persze \"a\" Simándy - így szerepelt neve a Psalmus Hungaroton-felvételén - a szegedi zeneszobában ezt hallgatta egy barnaszemű lány, amikor én Beethoven Hetedikjét Cantellivel.
Ő lett az I. sz. nejem (nem a Cantelli).
És nem is a Beethoven, gyengébbek kedvéért.

Tehát: én szerep és énekes szimbiózisával sosem találkoztam olyan formában, mint Simándy és Bánk esetében.
Ott volt pl. az az 1980-as szegedi, kisszínházbeli előadás, ahol utoljára alakította a Nagyurat - no mindegy, túl messze mennék, folytassuk a jelennel.

Hangosítás.
Sokat javult - de még messze nem tökéletes. Oh, azok a régi szép idők, a zene az ülések alóli konzervdobozból szólt, jegyszedőként dolgozva algériámból kifolyólag tizenhét hapci után übereltem az egész rendszert. Most persze mikroport, két torony (és először német szövegfeliratozás is, brávó!), de egy hang így is a technikusok hozzáállásának, tudásának, meg a művész/nő első próbán behozott ajándék konyakjainak (is) a függvénye, ergo, más lehet egy voce itt és az Erkelben (ld. Stefan Elenkov címszó alatt is).

Akkor nézzük az aktuális előadást.
A címszerepben Bándi János - először felöltvén a Nagyúr jelmezét.
Egyelőre inkább ígéret, inkább leckefelmondás, mint szerepformálás (a \"görcs\" nyilván majd oldódik, de a prozódiai hibákat neki kellene korrigálnia - \"a síri éjen át\", hát végül is a meaning majd\' ugyanaz).

Keszei Bori énekelte Melindát.
Ha a Szegedi Szabadtéri egyszer ismét műsorra tűzi az Álarcosbált, szívesen meghallgatnám ezt a muzikális énekesnőt Oszkár szerepében.

Gertrúd: Wiedemann Bernadett.
Elementáris. Őserő. Ha a nézőteret rozsdátalanítani kell majd, akkor egyértelmű, őt kell elhívni, skálázzon be. És utána fújjon egy hangot a Kémiai Tanszék irányába.
Rozsdátalanítás megoldva.
Palánkay, Szőnyi, Komlóssy méltó utóda a szólamban.

Aki kíváncsi, utánanézhet, hogy Bede Fazekas Csaba karácsonykor majd hányadik szülinapját ünnepli. De Tiborcként nem ezért volt az est talán legnagyobb élménye - ennyire természetesen, szinte észrevétlenül, szolgai (?) alázattal ritkán hallani szerepformálást.

Gábor Géza számára érzésem szerint kicsit magas Petur szerepe, az \"igyál\" mattul jött ki, ám ennyire gyönyörű hangon, ilyen kulturáltan talán még senkitől sem hallottam ezt a hálátlan szólamot.

Meglepetés Nyári Zoltán Ottója - annyira szép ez a tenor, hogy hálásabb figurát kellene alakítania. Réti Attila megismételte a Bánk-filmben nyújtott Biberachját, Altorjay István jóságos II. Endrét énekelt.

Szóval, eddig \"vegyes felvágott\". Karmester és rendező dönt erre, avagy arra.
Kesselyák és Szikora döntött.

Kesselyák elképzelése az, hogy a Bánknak a Szegedi Szabadtéri Játékokon minden augusztus 20-án szerepelnie kell, és azt hiszem, jogos a kérése (persze főleg, ha mellé még tud egy Nabuccót, avagy Giocondát, avagy Lohengrint, avagy… prezentálni).

Így megszólaltatni a Bánk zenéjét talán még sose hallottam. A II. felvonás zenekari bevezetése utoljára Komor Vili bácsi alatt, a mű 1956-os felvétele idején szólt ilyen drámaian.
Kesselyák persze kellően teátrálisan csinálta mindezt - berohant, szinte még futtában beintette az orkesztert -, de valami nagyon, nagyon megszólalt.
És nem csak itt - sarkított ritmusok, a szokásosnál gyorsabb tempók (pl. Bánk-Tiborc kettős), és a szokásosnál jóval több izgalom.

Janus-arcúbb Szikora rendezése.
Vagy talán helyesebb lenne az érem harmadik oldaláról is beszélni.
Szikora három szinten próbálta megközelíteni, megoldani a darabot.

II. emelet: valami újat nyújtani értelmezésben - pl. a Bánk-Gertrudis kettős, vívásjelenet és újszerű koncepció, Bánk a támadó, ő sérti meg (testileg is) a királynőt, ezek után a gyilkosság (?) a trónszék mögött.
I. emelet: (apropó, emelet, Csík György díszlete a közepén egyfajta lépcsősor, két szélén plexikabinok tömkelege, ezek némelyikében freskóutánzatok, és Szikora számára szájbarágós képi ajánlatok helyszíne, de erről majd alább) ezen a szinten bunraku, állítólag amúgy civilben gyönyörű táncoslányokkal, kár, hogy tucatnyi röntgenes se látná át valódi énjüket a lebernyegekben, meg amúgy is, annyira elcsépelt az egész ötlet, az alteregó alteregója játssza az akárkit.
Földszint: szájbarágás. Legeklatánsabb példája Bánk és Melinda búcsújánál fiuk \"összehozási\" kísérlete (anti Kramer kontra Kramer?).

Összességében mégis úgy érzem, ez a rendezés itt működik, valamiféle kompromisszum a Bánkot először látók és a tapasztalt operabarátok részére - jobb, mintha valamiféle katzagányos-buzogányos-magyarosch állóképsorozat lenne.
Kesselyák a bemutató előtti héten arról beszélt, hogy a fiatalok számára mennyire devalválódott az opera műfaja.
Elnézve a majdnem telt házat, tudván, hogy a másnapi előadást a Dóm tér melletti kivetítőn fiatalok százai nézték, szeretném hinni, nincs igaza.