Karnyóné - a második szereposztással

VAJDA JÁNOS: Karnyóné
Opera két felvonásban

Szöveg: Csokonai Vitéz Mihály, Várady Szabolcs

Karnyóné: Bátori Éva
Lipitlotty: Nyári Zoltán
Tipp Topp: Gerdesits Ferenc
Boris: Herczenik Anna
Kuruzs: Kovács István
Lázár: Sárkány Kázmér
Samuka: Váradi Zita
Karnyó: Mikó István
Tünde: Kertesi Ingrid
Tündérfi: Megyesi Zoltán

Vez.: Selmeczi György

Díszlettervező: Khell Zsolt
Jelmeztervező: Szakács Györgyi
Rendező: Ascher Tamás

Vajda új operájának bevezető-kampányát intenzívebbnek éreztem, mint ahogy az általában egy bemutató előtt szokásos.
Nem véletlenül, és nem méltatlanul. Ha egy termékeny és neves, sőt sikeres szerző új darabbal készül el, az minden figyelmet megérdemel. Aztán jó hírek jöttek a próbákról is. Igaz, ha maguk a színpadra állító érdekeltek nevezik \"korszakosnak\" a készülő művet, azt nem veszi automatikusan készpénznek az ember.

De azért mi egyébként is ismerjük a szerző munkásságát, és természetesen jól emlékszünk a nemzetközi szinten is hatalmas sikernek bizonyult Marióra - és bizakodunk.

És érdeklődve olvassuk-olvasgatjuk azok véleményét, akik nálunk szerencsésebbek, gyorsabbak, és esetleg már a főpróbát is látták, hallották...:
- Morc: Nekem nagyon tetszett :) Élvezetes, pergő előadás, sok kiváló énekesi teljesítménnyel, MEG KELL NÉZNI! (Ha meg mégsem tetszene, legalább nem hosszú... :)
- tarnhelm2: Szerintem is jó volt. A második rész különösen. Vajda könnyed, kellemes, szórakoztató, helyenként kifejezetten szellemes zenét írt.
- rocker: Háááááááááát! Én nem tudok ennyire lelkesedni. Teljesen fölösleges zenei tákolmány. Szórakoztatni meg végképp nem szórakoztatott.

Egy óvatosan pozitív, egy lelkes, és egy lesújtó vélemény. Így aztán hiába is hagynám magam befolyásolni. Hacsak nem adok igazat mindegyiknek.

Mondjuk, rocker nyilván túloz, sőt alighanem rosszindulatú is, de az első felvonást követő szünetben magam is tanácstalan voltam. Nem rossz, igazán nem rossz a darab, mégis nehéz elfogadni, hogy Vajda csak ennyire lenne képes. Profi munka, de a végeredmény elsősorban a színpadon meggyőző, zeneileg viszont nem elég erős. Lehet rajta \"szórakozni\", de ha egy tragikomédiában a szerző szeretné láttatni azokat a pszichés mélységeket, amelyekre interjúnkban is hivatkozott, akkor ezt ennél emlékezetesebben, sűrűbben, keményebben kellene megfogalmaznia. Szóval a Karnyóné pontosan abból mutat keveset, amiből annak idején a Mario olyan sokat.

Stílusparódiák, rejtett és nyilvánvaló utalások bonyolítják a \"szövetet\", és én - különösen első hallásra - nehezen boldogulok.

Aztán nem tudom, micsoda történt, de valami történt a második felvonásban, és akkor a darab elkezdett \"menetelni\".

Talán az a jelenet volt a fordulópont, amikor Lipitlotty szakít a kontót is széttépő, önmagát is megalázó Karnyónéval. Otthagyja Lázár is - és megérkezik a semmit át nem látó Samuka, \"Lovacskázzunk\"... igazi dráma, torokszorító jelenet.

Aztán amikor az élettől búcsúzó Karnyóné fehérfodros-buggyos hálóingben - mindazonáltal bakancsban - felmászik a két gyertyával ravatallá alakított pultra, és beveszi az altatóra cserélt egérmérget, akkor a mélyvonósok szépen halkan rázendítenek Purcell operájából Dido búcsújának Passacaglia-kiséretére...
Ez lehetne egyszerűen csak egy poén is, de nem az, egyáltalán nem az. A jól ismert és csodaszép barokk ária alapjára ültetett variációkból a magasztos és a komikus kisszerűség közötti karnyújtásnyi, ugyanakkor fényévnyi távolság érződik. Ijesztő szakadék, amitől egyszerre kell sírnunk és nevetnünk, de én mégis inkább sírok. És ettől kezdve nem kételkedem Vajda zsenialitásában.

Nagyon szép alakítás Bátori Éváé. A magakellető öregasszony komikus figurájából szinte megmagyarázhatatlan gyorsasággal válik szereleméhes nő, majd elveszett, tragikus figura. Nyári Zoltán tenorja meglepően nagy volumenű, sőt nemes hang. Sajnos mintha csupán két állapota lenne, motorfék és padlógáz. Sotto voce és fortissimo között semmilyen átmenet nincs, ami Lipitlottyként még jó is, de nem tudom, hogy \"árnyaltabb\" szerepeket meg tud-e oldani ugyanígy, nyers erőből. Tipp Topp - azaz Gerdesits Ferenc - nem ilyen harsány, de szerepe szerint sem az. Egyszerű és mértéktartó figura.

Mikó István helye a második szereposztásban - a Metropolitant is megjárt Gulyás Dénes váltó-párjaként - eleve komoly meglepetés volt. Lehet, hogy a koncepció szerint a szerepre egyformán alkalmas lehet egy olyan énekes, aki már nem tud, és egy, aki viszont soha nem tudott énekelni?
Mikó színészként bizonyára meg is felel, de fordulópontot jelentő megjelenése a nézőtér felől egy megfelelő szintű, színű és volumenű hang birtokában biztosan lehetett volna fajsúlyosabb is. Az isteni, illetve tündéri beavatkozás, vagyis az operából való kilépés, elemelkedés előtt talán nem ártott volna még egy kicsit magasan tartani a \"drámát\".

Biztos vagyok benne, hogy még sokszor lesz lehetőségem találkozni ezzel az előadással. Minden vitán felül rendkívül jelentős opera született, olyan, amit mindenképpen érdemes lesz műsoron tartani.