Elmagányosodva – A Lammermoori Lucia második szereposztásáról
Erkel Színház
2016. november 26.
Enrico - Kálmándy Mihály
Lucia - Miklósa Erika
Edgardo - Balczó Péter
Arturo - Megyesi Zoltán
Raimondo - Kovács István
Alisa - Kun Ágnes Anna
Normanno - Ujvári Gergely
a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs
Áll Lucia a félbeszakadt mulatság megdöbbent vendégserege előtt, senkivel semmi kontaktusa, a tekintete valahol a földszint közepét pásztázza, majd egyszer csak megfordul, odarohan az állványhoz és sebes mozdulatokkal, egy légtornász ügyességével fölmászik rajta. Igazi one woman show-t láthatott a nagyérdemű a Lammermoori Lucia második szereposztásán. Az Őrülési jelenetben zajló fenti cselekménysor az egész előadást pontosan jellemzi.
Miklósa Erika Luciája magányos hősnő, már az első pillanattól kezdve. Partnereire alig tekint, még a kettősöket is szinte egymagában énekli. Ez még akár koncepció is lehetne. Erre utal, hogy Lucia már a szerelmi kettős kellős közepén is felmutatja az őrület kezdődő jeleit, akkor, amikor – elvileg – még optimista, boldog és kiegyensúlyozott. Jó, hogy Szabó Máté rendező ennyire különböző alkatokat tudott az eltérő egyéniségű főszereplői segítségével létrehozni.
Hangban Miklósa az első felvonásban viszonylag biztosan hozza a formát. Sajnos a voce a mélyebb regiszterben sápadt és fénytelen, a szűk legfelső oktáv szól egyedül telten és kiegyenlítetten. Az énekesnő a kényesebb részeken igyekszik minél előbb túl lenni, gyors és szárnyaló tempókat vesz néha ott is, ahol lassítani kéne.
Az igazi bajok a második felvonásban jelentkeznek. Kettőse Enricóval és utána Raimondóval számos, középfekvésben megszólaltatandó, legato dallamívet igényelne, melyek hallhatóan (és láthatóan is) problémát jelentenek. A magasságok folyamatosan kezdenek befeszülni. A szextett utáni nagyjelenetben Miklósa gyakorlatilag nem énekel, ehelyett intenzív mozdulatsorba kezd, őrülten rohangál a kör közepén, dobálja magát. Az énekléshez egyedül a felvonásvégi záróhangra tér vissza. A harmadik felvonásban a fékezett habzású Őrülési jelenetre már fáradtan érkezik, az igazi, nagy magasságok ki is maradnak. Kapunk helyette látványos hempergést a földön, a már említett „várfal-mászást”.
A szólam pedig nehezen engedelmeskedik, ha a dráma-líra-koloratúra szent hármasságából egyedül az utóbbi van meg, az is csak bizonyos keretek között. Miklósa ugyan jó két évtizede énekli a Lammermoori Lucia címszerepét, de a szólam sosem volt igazán az övé. A szubrett hangadás az igazi drámának és a valódi lírának nem kedvez. Akármennyire is érezzük, hogy az énekesnő keményen és szívósan dolgozik a szólam „eladásán”, az elsősorban csak látványelemek segítségével sikerül, körülbelül úgy, mint az évad eleji Traviata esetében is. Felemás alakítás, akkor is, ha a közönség egy része megveszi.
Miklósa magányos hősnő-felfogása bizonyos mértékig determinálta a legfontosabb partnereit is. Kálmándy Mihály formátumos Ashton, szintén régóta a szerep gazdája. Örömmel konstatáltam, hogy hangja az elmúlt évek kissé haloványabb teljesítése után újra a régebben megszokott súllyal szól. A szólam csúcspontja előadásában az első felvonás nagyáriája a cabalettával, melyet fékezhetetlen lendülettel visz végig. A család iránti kétségbeesés motiválta szerepjátéka ugyanakkor egy mérsékelt intenzitású címszereplő mellett súlytalan maradt.
Balczó Péter Edgardójában határozottan benne van egy magasabbrendű produkció ígérete. Ehhez a mélyebb hangok testesebb megéneklése és a bé’ feletti magasságok ércessége szükségeltetik, ez a reménybeli komoly technikai fejlődés pedig kemény munka árán érhető el. Jó alap a meglévő, egyre színgazdagabban megénekelt középhangok biztossága. Balczó színpadi alakítása nagy vonalakban megfelel a szerep általános követelményeinek.
Kovács István Raimondo szerepét gyönyörű hangon, de a drámai szituációk maximális figyelmen kívül hagyásával teljesíti. Ettől a szerepjáték merevvé, az egész alakítás rettentő sterillé és elidegenedetté vált. Megyesi Zoltán Arturója kellő indulattal és ártatlansággal vesz részt ebben a drámai folyamatban.
Kocsár Balázs egyre nagyobb biztonsággal veszi birtokba a darabot.
©fotó: Nagy Attila
