Az első sci-fi opera? - A Vec Makropulos premierje Pozsonyban

2015. november 6.
Pozsonyi Nemzeti Színház

Leoš Janáček: Vec Makropulos

Emilia Marty: Linda Ballová
Jaroslav Prus: Pavol Remenár
Janek: Ondrej Šaling
Albert Gregor: Ľudovít Ludha
Hauk-Šendorf: Ivan Ožvát
Dr. Kolenatý: Gustáv Beláček

vez.: Ondrej Olos
rendezte: Peter Konwitschny

Összefuthat a férfiember egy 337 éves nővel? Nekem sikerült, már akkor, amikor először találkoztam vele Londonban (momus.hu/article.php?artid=3551).

A hölgyet úgy hívják, hogy Elsa Müller. Vagyishogy Eugenia Montez. Azazhogy Emilia Marty. De leginkább Elena Makropoulos néven ismert.

Janáček utolsó előtti operájának főhősnőjéről van szó. Lucia di Lammermoor és egy femme fatale keveréke.

Janacek nagy nőalakjai – Jenufa, Katya Kabanova – mellett talán a legkomplexebb. A muzsika egyenes átmenet a Jenufától a Holtak házáig végtelenül lecsupaszított kottájáig.

Čapek drámájának megzenésítése, színpadra állítása nem könnyű feladat. Úgy érzem, ez Pozsonyban Peter Konwitschnynak maradéktalanul sikerült – modern felfogásban, de tartózkodva a rá időnként jellemző excentritástól. Sokat segítettek Helmut Brade kosztümjei és díszletei – benyomásként érdemes a Színház honlapján - www.snd.sk – pár fényképet megnézni.

A november 6-i premierre rossz ómennel került sor. Olyanról hallottam, hogy operapremier elmaradt sztrájk miatt, vagy azért, mert egy kulcsfontosságú szerep alakítója megbetegedett. De arról, hogy a premier előtt néhány nappal az eredetileg kiírt dirigens, hivatkozva bizonyos zenei elégtelenségekre, kisétált?

Így ez az eredetileg második előadásnak tervezett este lett a first night.

Tulajdonképpen nagyszerű zenei színvonalon. Az egyetlen vitatható teljesítmény Linda Ballováé a címszerepben. Egy számmal nagyobb ez a kabát még rá, mint kellene, a hang inkább Mozart-Susanne, a középlágéban ugyan átviszi a zenekart, de érezhető az erőlködés.

Amúgy érdekes, hogy a darab két, talán legismertebb lemezfelvételénél – Gregor, 1965, és Mackerras, 1978 – szintén a két Marty a problémás (Prylová, illetve Söderström).

Az est számomra legnagyobb meglepetése a fiatal dirigens, Ondrej Olos volt. Most talán csak annyit írok, jó esélye van egy Gregor, egy Kosler, egy Neumann nyomába lépni.

Biztos, hogy ezt a produkciót ismét megnézem majd. És Önöknek is nagyon, nagyon melegen ajánlom.

fotó:© Jozef Barinka