Vaszy Viktor emlékezete Szegeden
2004. március 16.
Szeged
Vaszy-emlékünnepségek
Kétlem, erősen kétlem, hogy lett volna hazánkban a múlt században még egy olyan dirigens, aki annyit tett volna egyetlen város zenei életéért, mint Vaszy Viktor Szegedéért.
Először 1945 és 1949 között működött itt. Kolozsvári tapasztalatai alapján szinte a semmiből szervezte újjá az operát, 170 fős társulatot létrehozva, korszerűsítve a színház épületét. Ensemble-kultúrát teremtett, de olyan vendégek is felléptek, mint Anday Piroska, Székely Mihály, Basilides Mária, Giuseppe Taddei. Az egyik filharmóniai hangversenyen Menuhin játszotta a Beethoven-koncertet. Az ő vezényletével hallhatták Magyarországon először A csodálatos mandarint, ekkor indult Simándy József karrierje.
1949-ben az operatársulatot egy tollvonással feloszlatták. Vaszy éveken keresztül Budapesten működött.
1957-ben ismét nekirugaszkodott. Újraindította a Szabadtérit, néhány név a fellépők közül: Margaret Tynes, Zenaida Pally, Nikolae Herlea, Nicola Ghiuselev, Svéd Sándor, Peter Glossop, Nikola Nikolov, Amy Shuard.
Megalapította a Zenebarátok Kórusát (ma az ő nevét viselik) és a Szegedi Szimfonikus Zenekart.
A \"standard\" operarepertoár mellett színre került az Ivan Szuszanyin, Orff A holdja, Az eljegyzés a kolostorban, Cikker Bajazid bégje, Einemtől a Danton halála és Az öreg hölgy látogatása (először Magyarországon), A hegyek alján, ismét csak magyarországi bemutatóként a Mathis, a festő, és Egk Peer Gyntje, aztán a szegedi Vántus István Aranykoporsójának ősbemutatója volt az utolsó jelentős premierje.
Retusálta és előadta Erkel Saroltáját (a Magyar Rádió számára felvételt készített belőle).
A \"Vaszy-istállóból\" származik Simándy, Takács Paula (még Kolozsvárról), Littasy György, Moldován Stefánia, Berdál Valéria, Karikó Teréz, Gyimesi Kálmán, Szalma Ferenc, Vadas-Kiss László, Lehoczky Éva, Gregor József - hogy a több tucat névből csak párat ragadjunk ki.
Energiájából mintegy száz opus komponálására is futotta, sokat koncertezett külföldön, és talált időt arra is, hogy vasúti terepasztalával játsszon.
Életem egyik első operaélményét - ma is szemem előtt az 1973-as Falstaff, Gregor első igazán nagy sikere - neki köszönhetem. Mint aztán hangversenyek, operai esték tucatjait.
És egy személyes élmény: gimnazistaként előadást tartottam Felix Weingartner művészetéről. Tudtam, hogy az 1930-as években több pesti koncertjét (ahogyan Mengelbergét vagy Knappertsbuschét is) ő tanította be. Rövid interjút kértem tőle, szigorúan közölte, vasárnap délelőtt tíztől fél órája van számomra.
Mintegy két óra után nekem kellett elköszönnöm - a kamasz számára hihetetlen, és ma sajnos már csak emlékfoltokban lévő beszélgetésből egyetlen mozzanat. Vaszy magyarázás közben hirtelen megállt, és azt mondta: megfigyeltem, ha a felettünk levő lakásban lehúzzák a WC-t, mindig …-ban (és megnevezett egy hangnemet, már nem emlékszem) szólal meg.
Szeged városa március 16-án valóban méltó sorozattal emlékezett meg mesteréről.
Délelőtt két, Vaszyról készült filmet vetítettek le. Az 1969-es portréműsorban Meixner Mihállyal beszélgetett, számos zenei illusztrációval kisérve - a legemlékezetesebb a fiatal Gregor Sarastro-áriája és a Virágária Simándyval. Így ezeket a zenéket ma nemigen szólaltatják meg, sajnos. És egy próbarészlet, a Carmina Burana, oly jellemzően mondja, nem, kiabálja Vaszy: Ne daloljanak, tessék a szöveget értelmezni!
Halála után öt évvel emlékműsor készült róla, a két film kiválóan kiegészíti egymást.
A másfél órás vetítés után többen sírtak a nézőtéren.
Délután háromkor avatták Fritz Mihály róla készült szobrát a Dóm téri panteonban. Egy órával rá a Somogyi-könyvtárban örökösei adták át kottahagyatékát. 18 órakor teret neveztek el róla, az esti színházbeli gála előtt pedig a 35 évvel korábbi TV-film riportere, Meixner Mihály nyitotta meg a Vaszy-emlékkiállítást.
Ez a - Gyémánt Csilla gondos munkájával, precizitásával összeállított - gyűjtemény, számos ritkaságával (korabeli fotók, plakátok, Vaszy kottái bejegyzéseivel, A bűvös vadász felvételének CD-kiadása stb.) az egész életutat bemutatja.
A nap megkoronázása a gálaest volt. A Szegedi Szimfonikus Zenekart és a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok Énekkarát (karigazgató Koczka Ferenc) Molnár László, illetve Gyüdi Sándor dirigálta, mindketten az orkeszter legjobb teljesítményét manifesztálva.
Gyimesi Kálmáné volt az első ária, duplán stílszerűen - a fellépők közül a legidősebb volt, a Vaszy-éra számos legendás produkciójában szerepelt, s a Bajazzók Prológját énekelte. Vaszy leghíresebb \"felfedezettje\", a Szegedtől a Metropolitanig jutott Gregor József Fiesco áriáját és a Falstaff Becsületmonológját énekelte - főleg utóbbiban elkápráztatva a publikumot. Rálik Szilviát mint félelmetes Lady Macbethet hallhattuk, hogy aztán a Szicíliai vecsernye Boleróját könnyed eleganciával tolmácsolja. Váradi Zita tökéletesen formált, megindító Lauretta-áriával lepett meg. A helyi operaélet új kedvence, Kóbor Tamás Lenszkijként váltott ki nemrégiben tapsviharokat, most a Levéláriával bizonyított. Gábor Géza Zakariás nehéz próféciájával küzdött meg sikerrel, egy-két forszírozott magasságtól eltekintve. Wiedemann Bernadett hangzuhatagát megszelídítve a Csókáriát interpretálta. Káldi Kiss András korrekt volt az Otello Credójában, Fekete Attila biztos magassága (Nessun dorma) hallható indiszpozíciója ellenére is nyilvánvaló volt.
Az együttesekről nem is írnék részletesen - a zárószám, az Aida II. felvonásának második képe, dacára a húzásnak, különösen tomboló sikert aratott.
Toronykői Attila elegánsan egyszerű keretbe foglalta az estét, Vaszy-portréval, a Mester filmről időnként fel-feltűnő dirigálásával.
Ám ez az este, ez az egész nap nem filmekről, nem szoborleleplezésről és névadásról, nem gáláról és protokollról szólt.
Olyasvalakiről, aki negyedszázaddal halála után is jelen van egy egyetemi város kulturális tudatában.
Vaszy Viktor 1979. március 12-én délelőtt, a Falstaff I. felvonása II. jelenetének próbáján a 31. és 32. ciffer között ráborult a partitúrára és meghalt.
A Szegedi Nemzeti Színház címe 2004. március 16. óta: Szeged, Vaszy Viktor tér 1.
