Válságos állapotban - a Debreceni Filharmonikusok koncertje

2004. január 8.
Debrecen, Bartók terem
Debreceni Filharmonikus Zenekar
Debreceni Kodály Kórus
Vez.: Massimo Niccolai
C. Franck: d-moll szimfónia
Cherubini: Requiem

Az a helyzet állt elő, amikor legszívesebben egy szóban foglalnám össze a Debreceni Filharmonikus Zenekar e koncerten nyújtott teljesítményét. Melyik is legyen az az egy szó? Elég-e annyi, hogy értékelhetetlen? Vagy inkább: lesújtó? Katasztrofális? Erős kifejezés-e a dilettáns? Vajon érdemes-e részletekbe menően beszámolni arról, mi is történt?

És ott a miért. Miért van az, hogy amikor azt hinnénk, hogy a zenekar fejlődésnek indult, legalábbis jelek látszanak, időről időre csalódnunk kell? Vagy tényleg fejlődnek, de fogjuk a hercehurcára, a körülményekre? Fogjuk ezúttal a vendégkarmesterre? Nem, Massimo Niccolaira nem lehet fogni. Persze nem az évszázad karmestere, de tőle egy jó közepes előadásra tellett volna. Talán akkor, ha közelebbi kapcsolatba kerül a zenekarral, ha nyitottak, vevők az ötleteire (ha vannak), ha...

A zenekar a legkevésbé sem volt összhangban a firenzei vendéggel. Hogy unalmas és fantáziátlan Franck szimfóniája? Meglehet. Hát még ha ilyen unottan, a zeneiséget teljes mértékben nélkülözve játsszák! Még ha elvétve akad is egy-egy pontos belépés, egy-egy tempótartás/-váltás úgy, ahogy a karmester akarja - a hangszín, a játék pocsék, az arcok szürkék...

\"csak múló düh sziszeg a fogakon
s mint éhes hernyó eperlevelet:
mindent, mindent átrág az unalom...\"
(Zelk Zoltán: Töredék)

Keserű volt a szünet, de az amúgy is gyér közönség mindezek ellenére kitartott. Talán majd a kórussal együtt...

A kórussal együtt sem.
Csak a Kodály Kórus tartotta életben a hitet, hogy az estében szépen is sikerülhet valami, hogy pozitív élményben lehet részünk. Ha csak rajtuk múlik, a közönség tombolva veri szét örömében a Bartók termet. Cherubini Requiemjét szinte tökéletesen, kivételesen szép hangzással tolmácsolták. Néhány pillanatban úgy tűnt, a zenekar is magára talált, s higgyék el, csodás másodperceknek is tanúi lehettünk. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy talán ezért megérte elmenni. De mégis túl sok maradt a keserű szájíz.