Vajda Júlia köszöntése - Pillangókisasszony Szegeden

2004. október 1. - Szegedi Nemzeti Színház

Cso-cso-szán: Vajda Júlia
Suzuki: Szonda Éva
Pinkerton: Berkes János
Sharpless: Vághelyi Gábor
Vez.: Koczka Ferenc

Díszlet: Kentaur
Jelmez: Vágvölgyi Ilona
Rendező: Kerényi Miklós Gábor

Emlékszem az 1982-es kecskeméti Nabuccóra. Kvázi főpróbaként játszották a szegedi premier előtt, s feltűnt Anna nyúlfarknyi szerepében egy számomra addig ismeretlen név, és egy-két mondat után nyilvánvalóvá lett, hogy nagy karrier előtt áll.
Vajda Júlia volt.

Végigjárta az operai szamárlétra minden fokát. Telemann operájában, A türelmes Szókratészban Rodisette, aztán Frasquita, Oszkár, Despina, Norina, majd jöttek a súlyosabb szerepek is: Gilda, Aida, a Don Carlos Erzsébetje - lehetetlen a repertoárját operettekkel, a könnyebb műfajjal együtt felsorolni.

A 25 éves jubileumon olyasmi történt, ami nagyon-nagyon ritkán esik meg: a szegedi publikum spontán felállt, s úgy köszöntötte a művésznőt.
Köszöntötte videóbejátszás is, meg Székhelyi direktor, saját versével, s a városvezetőség is egy plakettel. De inkább Vajda köszöntötte közönségét. Ez a hang megőrizte - dacára több ezer! előadásnak - \"girlish\" jellegét, számomra még mindig inkább Zerlina vagy Oszkár, inkább Gyurkovics Máriára és Reri Gristre, semmint Callasra vagy Milanovra emlékeztet a jellege, noha technikailag tökéletesen birtokában van a drámaibb szólamoknak is.

S úgy hiszem, le lehet írni: ha valaki negyedszázados jubileumát ünnepli, még ha óvodásként kezdte is a pályát, akkor sem 15 éves - Vajda bájos arcával, termetével, mozgásával hitelesen formálta meg a fiatal japán gésa karakterét.

Suzukit adekvátan énekelte Szonda Éva, korrekt volt Vághelyi Gábor konzulja, Berkes János fület gyönyörködtető Pinkertont énekelt, laza \"C\"-vel az első felvonás végén, új hang számomra Lukács Éva mint Kate - úgy hiszem, érdemes lesz odafigyelni rá.
A rendezés a MÁO-ban is fut, Japánban is járt, nem látom értelmét hosszabban beszámolni róla.
Viszont most a zenekarról sem...