Szolnoki Zenei Fesztivál
2000. március 20. - Szolnoki Galéria
VIII. Szolnoki Zenei Fesztivál
Bartók Béla Kamarakórus
Karnagy: Molnár Éva
Műsoron: Bartók, Kodály, Kocsár, Tóth, Tormis, Szőnyi művei
Four Fathers Énekegyüttes
Műsoron: Bachtól Elvis Presley-ig feldolgozások
A fesztivál láz nem kerülhette el Szolnok városát sem. A nyolc koncertből, egy balett estből és Kokas Ignác festőművész kiállításából álló sorozat az előadókat illetően bárhol megállná a helyét. A Liszt Ferenc Kamarazenekartól a Szegedi Kortárs Balettig igen széles és színvonalas a kínálat. Puszta véletlen, hogy arra jártamban egy a capella koncertre látogattam el. Nem bántam meg.
A Szolnoki Galéria az egykori zsinagóga kitűnő akusztikájú épületében kapott helyet. A mintegy százhúsz néző leültetésére alkalmas teremben közel kétszázad magammal szorongtam végig a szünet nélküli bő egy órát. A hangverseny első felében az ország talán egyetlen hivatásos női kara, az idén harminc éves Bartók Béla Kamarakórus mutatta meg, hogy tizenkét nő, ha jó kezekben van, felér egy negyventagú kórussal. Erőteljes, de nem erőltetett hangkép, hajlékonyság és a művek iránti érzékenység jellemezte előadásukat. Könnyedén oldották meg a cseppet sem könnyű darabokat. Különösen emlékezetes volt Bartók és Kodály interpretációjuk, de Molnár Éva biztos kézzel vezette őket át az egészen másfajta technikával íródott Kocsár, Tóth, vagy Tormis kórusműveken is.
Sic transit gloria mundi. Azelőtt egy Ki mit tud? on elért jó szereplés, ma már inkább a Friderikusz Show szükségeltetik az országos ismertséghez. A Four Fathers Énekegyüttes léte is bizonyítja, hogy hazánk énekes énekelni vágyó nagyhatalom. Énektanároktól tudom, hogy soha nem látott mértékben nőtt meg a \"hangszer\" presztízse, soha nem tapasztalt mennyiségben jelentkeznek az énekelni tanulni vágyók.
Kezdetben vala a King Singers. Hosszú, nehéz, kétrészes komolyzenei blokkjuk végén néha-néha leálltak bolondozni. Mára jószerivel csak ez utóbbi maradt. Ezt várná a közönség? Melyik? A gomba módra szaporodó \"fiú együttesek\" Banchieri, Bolyki Brothers stb. műsoruk egyre nagyobb részét tölti ki a könnyű fajsúlyú muzsika. Jól felfogott vagy félreértett üzleti érdekből. Ki tudja? Nem az én tisztem eldönteni. A Four Fathers tagjai profi muzsikusok. Szabadidejükből \"áldoznak\" erre a hobbira. Jól énekelnek, de tudnának jobban is. Kedvesek, szellemesek, de ez sem feledteti, hogy az ötödik, ugyanarra a kaptafára készült poénszám után kicsit unatkozni kezdek. Ráadásul a feldolgozások színvonala sem egyforma. Az egyetlen \"komoly\" szám a Bach Air, vagy az Elvis sláger meglehetősen gyenge aranzsmant mutatott.
Négy tehetséges fiatalember, akik többre lennének hivatottak. Persze a közönség így is vörösre tapsolta a tenyerét. S csak ez számít. Vagy nem?