Szerb búcsú Szentendrén

Vannak olyan napok a kalendáriumban, amikor csak bizonyos műveket, vagy műfajokat szokás hallgatni. Húsvétkor passió, október 23-án Egmont-nyitány járja.
Augusztus 19-én pedig szerb búcsú van Szentendrén.

Beszámoló írására nem készültem, mert a búcsú, azaz egy templom \"névnapja\" elsősorban mégis inkább spirituális esemény és nem pedig zenei. Tavaly is csak azért írtam róla , mert a Vujicsics együttesre (és a Söndörgőre) alapozott alkalmi társulás spontán zenélése nagy élmény volt számomra.

Ma viszont azért kell beszámolnom róla, mert az eseményből hivatalosan is kulturális, zenei rendezvény vált azzal, hogy a Söndörgő Fesztivál zárónapja és helyszíne egybeesett a búcsúval.

Lazaság, templomkerti muzsikálás és körtánc persze idén is volt, ha sokkal rövidebben is. A kert közepén erre a célra kikövezett körben most is ott játszott a tavalyról ismerős banda. Tavalyról ismerősek, mert ez az alkalmi társulás egyébként, \"hivatalosan\" nem játszik, nem próbál együtt.

A tömeg még nem kezdett el táncolni, egyelőre csak figyelik, időnként megtapsolják a zenészeket. A kólót csak elvétve, egy-egy ember járja, még nem zárult be a kör. Inkább csak videóznak, fényképeznek, ahogyan mi is.

Sajnos mielőtt nagyon belemelegedtek volna, máris befejeződött a meghitten barátságos templomkerti ünnep. Egy, az őshazából - ha jól tudom Szabadkáról - érkezett együttes dobszóval kivezette a tömeget a kertből, egészen a város főteréig, és innen kezdve már minden más mint tavaly. Szó se róla, jól zenéltek, (és mint a képünkön látszik, szépek is voltak), a parti szépen lassan átalakult rendezvénnyé, az együtt-zenélés hangversennyé, a szerb búcsú Söndörgő Fesztivállá.

Mostantól a Preobrazsenszka templom előtti Vujicsics tér nézőtér, a baráti társaság pedig közönség. A zenészek körül kólót járni nem lehet, mert a tér sarkában színpadot ácsoltak, és a tavalyi \"unplugged\" utcabállal szemben már erősítés is van.

Zenész és közönség egyébként is eltávolodik kissé egymástól. A muzsikusnak ez az idei már nem rögtönzött örömzenélés, hanem fellépés, ahol teljesíteni kell, amire oda kell figyelni. A közönség pedig, ha már nem kólózhat, hát leül a padokra, csevapcsicsát eszik, sört iszik, beszélget.

A búcsú véget ért hat óra körül, az első fellépő - a Téka együttes - pedig majd csak nyolckor lép színpadra.

Addig legalább van időnk sétálni, a nyár este gyönyörű itt Szentendrén. De érdekes módon hamarabb és jobban elfáradunk, mint tavaly. Még visszamegyünk és belehallgatunk a hangversenybe, de valahogy nem lelkesít. Nem rossz, de nem erre készültünk. A hazaiak kedvence, a Söndörgő, este tízkor kerül csak sorra. Az ő fellépésük közben, vagy legkésőbb utána biztosan sokat fog oldódni a hangulat, de őket már nem tudjuk megvárni.

A Téka rögtön másnap folytatja Csepelen, hogy aztán szinte minden nap fellépjen valahol, de a Söndörgő sem fog unatkozni. Koncert még lesz sok, Szentendrei Szerb Búcsú csak egy volt.