Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Szakács, Krommer, Kónya - Historikus koncert Olaszliszkán

2006-08-26 10:35:00 Johanna

2006. augusztus 22.
Olaszliszka
Laudate Dominum - Kamarakoncert

Szakács Ildikó - ének
Krommer Lúcia - viola da gamba
Kónya István - lant

MONTEVERDI: Exulta filia Sion, Salve Regina
ORTIZ: Recercada sobre \"el Passamezzo antigo\"
Recercada sobre \"el Passamezzo moderno\"
FRESCOBALDI: Maddalena alla Croce - Sonetto spirituale
GRANDI: O quam tu pulchra es
MELII: Cromatico Capricco, Corrente detta l\'Alfonsina
MONTEVERDI: Pianto della Madonna
HUME: The Spirit of Gambo
MONTEVERDI: Laudate Dominum

Egy meseszép Bodrog-parti községben, Olaszliszkán - ahol a helyiek meggyőződése szerint Kossuth Lajos született - a Zempléni Fesztivál keretei között adott kamarakoncertet Szakács Ildikó, Krommer Lúcia és Kónya István. Lenyűgöző folyóparti táj, több száz éves templom kalandos történetű toronnyal, csend és béke. Remek helyszín a viszonylag kevésbé ismert korabarokk zeneszerzők csodaszép muzsikáiból összeállított, kisebb ismeretterjesztő előadással egybekötött, délutáni hangverseny megtartására.

Szakács Ildikó kiváló hanggal, megnyerő énektudással rendelkező, érzésem szerint még rengeteg gyakorlást, tapasztalatszerzést, fejlődést igénylő ifjú énekesnő. Az első műsorszámként felhangzó Monteverdi-dalokban még kissé megilletődötten énekelt, becsúsztak itt-ott fátyolosabb hangok, intonációs bizonytalanságok. Az izgalom később csökkeni látszott, magabiztosabban, könnyedébben vette az akadályokat, szépen oldott meg nehéz technikai feladatokat, s igyekezett hangsúlyt fektetni szöveg és zene szoros kapcsolatára, mely a barokk művek esetében oly fontos. Sajnos az intonációs gondokon nem sokat enyhített az idő múlása, az egyébként hátborzongatóan szép kromatikus részek néha egyszerűen csak hamisnak, bizonytalannak hatottak, s a művésznő egyelőre a jócskán kínálkozó izgalmas zenei megoldások teljesebb kihasználásával is adósunk maradt.

Krommer Lúcia már jó néhány éve szereplője a magyarországi historikus koncerteknek. Szívesen lép fel kamaraegyüttesekkel, és időnként szólóműveket is előad. Hangszere, a viola da gamba - ahogyan Kónya István elmondásából is megtudhattuk - a lanttal szinte egy időben alakult ki. Hat- (illetve néhány esetben hét-) húros, fogólapján érintőkkel felszerelt vonós hangszer. Annak ellenére, hogy a gamba méretét és formáját tekintve leginkább a csellóhoz látszik hasonlatosnak, a két hangszernek semmi köze nincs egymáshoz. Más a hangszer tartása, a vonó fogása, más a bal kéz technikája, a bélhúroknak köszönhetően más a hangképzés is. Mégis, időről időre az a gondolatom támad gambán játszó hazai zenészeket látva és hallgatva, hogy bár mindezt ők is jól tudják, mégis nehezen szabadulnak a csellista hagyományoktól. Jelen esetben is hiányzott a gamba oly jellemző könnyedsége, áttetsző fürgesége, hangjának rendkívüli változatossága, mely valóban az egészen súlyos hangzástól akár a lágy sóhajig terjedhet. A gyorsabb futamok összemosódtak, a tempóingadozások bizonytalanságot keltettek, s időnként intonációs gondok is adódtak.

Kónya István neve már sok-sok éve cseng ismerősen a historikus zenét kedvelők körében. Nagy elméleti tudással, felkészültséggel rendelkező lantművész, aki rengeteget tett és tesz is a \"régizene ügyéért\" hazánkban. Koncertjein a felhangzó zenékhez - mostanára már szinte hagyományszerűen - rövidebb magyarázatokat fűz, ezzel jócskán megkönnyítve a közönség dolgát, hiszen többnyire kevéssé ismert zeneszerzők ritkán megszólaltatott darabjait hallhatjuk tőle. Kedves, közvetlen stílusával könnyedén felkeltette a mintegy százfős közönség érdeklődését, szimpátiáját.

Őszintén remélem, hogy a historikus előadásmód terjedése, fejlődése hazánkban előbb-utóbb a jelenleginél nagyobb lendületet vesz majd, a régizene-koncertek nem csupán különös színfoltjai lesznek a hangversenyéletnek, a fesztiváloknak. Ehhez persze egy-két dolognak meg kellene változnia például az oktatás terén is, de ebbe most ezen írás keretei között inkább nem bonyolódnék bele. És ki tudja, hátha éppen most, e koncert hatására ébredt fel egy zenebarát lelkében a vágy, hogy a historikus zenével, hangszerekkel alaposabb ismeretséget kössön.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.