Árukapcsolás - Dvorak Requiemje Debrecenben

2004. március 8.
Debrecen, Bartók terem
Debreceni Filharmonikus Zenekar
Debreceni Kodály Kórus
Pitti Katalin, Bódi Marianna, Urbán Nagy Róbert, Rácz István - ének
Vez.: Ács János

Dvorak: Requiem

Ezúttal Ács János karmester volt a Debreceni Filharmonikus Zenekar vendége. A választott mű Dvorak Requiemje lett, nem kis feladat. Sikerült azonban megoldani, kifejezetten jó hangverseny született.

A zenekart igencsak megdolgoztatta a karmester, s ők is a vendéget. Ács János úrrá tudott lenni a végleteken, s ő irányított minden apró mozzanatot a műben, s talán azt is mondhatjuk, szinte minden úgy szólalt meg, ahogy ő akarta. Szélsőséges indulatok és érzelmek áradtak a már-már sátáni Dies irae-től a fergeteges Quam olim Abrahae fúgán keresztül számos érzékeny fejezetig (pl. Rex tremendae, Tuba mirum).

Kifejezett dicséret illeti a zenekar fúvós szekcióját, a rezek végig, a fafúvósok szinte végig szépen játszottak, ott és úgy, ahogy elvárható volt. Nem áll ugyanez a vonósokra (kivéve a gordont): míg a csellisták többnyire még helyt álltak, ha nem is a legegységesebb hangzással, addig a hegedűk olykor - leginkább a pianissimo részeknél - fűrészporosan, pontatlanul, koncepciótlanul hozták szólamukat. Különösen áll ez a prímre. Ezzel együtt elfogadható produkciót nyújtottak.

A közreműködő Debreceni Kodály Kórust kiemelten kell említeni. Nem állítom, hogy nem volt egyetlen ritmikai csusszanás sem produkciójukban, sőt még azt sem, hogy minden indítás a helyén volt, de olyan elánnal bírták a nehéz fúgákat, s olyan érzékeny a capella férfikari betéteket hallhattunk, mely nemcsak a szívet melengette, hanem a fület is simogatta.

Akár árukapcsolásnak is tekinthetjük, hogy ismét a cívisvárosban lépett fel Pitti Katalin. Némiképp értetlenül állok az előtt, hogy neki vajon kellene-e még egyáltalán énekelnie. Össze-vissza, hol orrba tolt, hol hátra csúszott, szenvedéssé váló torokpianókkal teli hangképzéssel, kiabálós, nagy amplitúdós magas fortékkal, egyszerű legato helyett indokolatlan glissandok alkalmazásával tette \"színessé\" a produkciót.
Ha nem megy, inkább ne erőltessük.

Bódi Marianna tisztesen elénekelte, amit el kellett, az azonban igenis hallatszik, hogy mostanában a drámaiszoprán-fekvéshez van szokva, a mezzo per pillanat kevésbé fekszik neki. Urbán Nagy Róbert hangjával nem igazán vagyok kibékülve, ámbár, ami tőle tellett, megtette ezen az estén. Számomra a nagy favorit - mondhatni befutó - Rácz István lett a hangversenyen. Szép, telt hangszínnel, kifejezetten baritonális színezettel, egészen lenyűgözően énekelt.

Tanulság most is van: nem biztos, hogy a kapcsolt áru jó biznisz.