Rigoletto Szegeden

Nem akartam írni erről a szombat délutáni előadásról. Elvégre vagy másfél tucatszor láttam ezt a produkciót, emlékezetem szerint Olvasóinknak is beszámoltam róla.

S most mégis késztetést érzek, hogy röviden beszámoljak e szűk három óráról. Izgalmas, sistergő esemény volt.

A címszerepben Kelemen Zoltán. évek óta a szegedi társulat tagja, ez talán első igazán nagy szerepe. A hang maradéktalanul győzi a szólamot, szép színű, Kelemen alakítása sose túlzott, az I. képben pont annyi pojácaság van benne, amennyi szükségeltetik. él a tradíciók adta, a kottában nem szereplő lehetőségekkel (II. finálé, III. finálé). Egy szép pálya első igazán jelentős alakítása lehet ez a szerep.

Gilda: Vajda Júlia. úgy negyedszázada énekel, a karrier a Szeged étterem bárjától nemzetközi sikerekig vezetett, kis túlzással Izoldán és Lulun kívül minden szerepelt repertoárján. A voce mégis intakt, az alakítás kimunkált (ne feledjük: a három főszereplő közül ő az egyetlen, aki változik a darab során, és Vajda ezt remekül érzékelteti). S ami szintén fontos: színpadi megjelenése változatlan illúziókeltő.

Még egy nagy meglepetés: Györfi István Hercege. A mai tenorínséges világban már maga a hang is feltűnést kelt, s ehhez hihetetlen üzembiztosság társul (a \"La donna...\" h-jára kabátot lehetett volna akasztani). Csiszolandó még a prozódia - Györfi magyarul, a többiek olaszul énekeltek.

Gábor Géza Brontosaurus-macsó Sparafucile, ma Magyarországon az egyik legszebb, legsötétebb, legmélyebb basszussal. S a világ vezető házai megirigyelhetnének egy-két comprimariot - Tóth Judit mint Giovanna, Vághelyi Gábor Marullo jelmezében.

Az elmúlt negyedszázadban sok remek vezénylést hallottam Molnár Lászlótól, ezúttal élete egyik legjobbját. \"Ez a zenekar beszél, sír, szenvedélyesen szónokol\" - írta az ősbemutató egyik kritikusa (Várnai Péter: Verdi operakalauz, Zeneműkiadó, 1978, 129. old) - ez most tényleg így volt, a Szegedi Nemzeti Színház zenekara az elmúlt egy-két évben hallhatóan sokat fejlődött.

Ország-világ tudja, hogy Szegeden válságban a Színház. Félnek az operisták - a Budapesti Tavaszi Fesztiválra szánt bemutató maradt el, információink szerint ebben a naptári évben nem lesz operapremier, a Szabadtéri tervezését a rögtönzés jellemzi, suttognak a színházi zenekar és a Szegedi Szimfonikusok összevonásáról - ezt az előadást látva-hallva hitem: mindenkinek, szakmabelinek, politikusnak, zenebarátnak kutya kötelessége mindent megtenni, hogy a legendás szegedi operajátszást ne érhesse semmiféle megszorítás.