Offenbach: Perichole
Szeged, Muzsikáló Udvar, 2003. augusztus 8.
Úgy hiszem, lehetetlen ennek az estének a hangulatát írásban visszaadni.
Itt nem működnének azok a gagek, poénok, blődségek, amelyektél ott
kicsordult az ember szeméből a könny a nevetéstől.
Persze tudhattuk előre, hogy igazi felhőtlen nyári szórakozást kapunk.
Offenbach La Périchole opera buffáját 1868-ban mutatták be, természetesen Párizsban. Egy évre rá már New York, újabb év elteltével London közönsége is megismerhette. A szüzsé még operai léptékben is badarság: a címszereplő cigánylányra, aki utcai énekes, Limában a perui alkirály szemet vet, de némi bonyodalmak, és a helyi börtönből történő szökés után mégis szerelmeséé lesz.
Az idén hatvan esztendős Bárdi Sándor szellemi gyermeke a most negyedszázados Szegedi Kisopera. Bárdi nem először rendezett Toronykőy Attilával, és az énekes csapat is szinte azonos immáron évek óta. Igaztalan volna bárkit is kiemelni, külön méltatni, de a címszereplő Vajda Júlia esetében ezt nem tudom megállni: szólam és figura tökéletes szimbiózisát hozta létre, vokális perfekcióval, könnyed színészi játékkal.
Álljon itt a többiek neve is: Andrejcsik István, Szilágyi
Béla, Altorjay Tamás, Ördögh József, Cseh Antal, Piskolti László,
Matkócsik Éva, Szonda Éva, Katona Judit.
Mindenki komédiázott,
időnként lehetetlen volt eldönteni, hogy az énekesek, avagy a Nagyérdemű
élvezi-e jobban az estet.
Zenekarra az idén nem futotta. Oberfrank Péter zongorakísérete - egy ütőssel megtámogatva - ezt szinte feledtetni tudta. Oberfrank valamelyik előző életében egy kikötői kocsmában lehetett bárzongorista, vagy a múlt század elején némafilmekhez szolgáltathatta a zenei aláfestést - apró, finom agogikai szabadsággal, szellemmel, láthatóan felszabadulva és jókedvvel játszott.
A szegedi városháza udvara mindkét előadásra zsúfolásig telt (akárcsak Gregor József és barátai, vagy Sebestyén Mária estjére, vagy épp a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjére).
Évek óta filozofálok ilyenkor: miért nem lehet egy-egy ilyen Kisopera-produkciót bevinni ősszel egy kamaraterembe, elvinni \"tájba\", vagy akár zanzásítva iskolásoknak játszani? Ez a nagyszerű csapat megérdemelné, hogy minél többen lássák-hallják, élvezzék munkájukat.
