Koncert, másnap - Újévi hangverseny Debrecenben

2002. január 1. - Debreceni Nagytemplom
Szólisták: Alexáné Kardos Ildikó, Grünwaldné Barna Júlia, Szerelem Csilla, Szőllősi Kármen, Beöthy-Kiss László, Fenyvesi Zsolt
Debreceni Filharmonikus Zenekar
Debreceni Kodály Kórus
vez.: Kollár Imre
J. S. BACH: E-dúr hegedűverseny
J. S. BACH: Magnificat

Újév napján, a koncert előtt kissé elmerengtem azon, hogy mire is számítsak egy újévi koncerten: a bécsi nagy volumenű verzió persze eszünkbe se jusson. Újévi koncertet amúgy is csak azért rendeznek errefelé, mert a \"város\" újabb gesztust kíván tenni a népnek. A zenészek többsége \"szabadságon\", azaz turnén van, így a kínálat csak az éppen fellelhetőkre redukálódik. Eleve egy kissé megcsappant színvonalra számítsunk. Előre elkezdem sajnálni a művészeket, akiknek nem lehet fergeteges szilveszteri buliban részük. Korán le kell feküdniük, hiszen \"holnap koncert\"! Másnapos állapotban zajló koncertre nem számítottam!Akkor!

A produkciót azonban nem lehet mással magyarázni. A kamara-létszám indokolt, a csapnivaló előadás azonban nem. Az elképzelhető hogy égen-földön nem sikerül jobb hegedűst találni, aki ilyenkor és ennyiért eljön, mint Alexáné Kardos Ildikó, de akkor muszáj ezt a - véleményem szerint túl nagy nehézséget nem jelentő - darabot játszani??? A helyenként görcsös, ugráló-csúszkáló vonó saját hegedűs múltamra emlékeztetett, az első tétel tisztátalan hangfogását pedig már nem lehetett a templomi hidegre fogni. A második tétel hangulatában nem hozott javulást, lassanként azonban helyrerázódott a szólista, s kezdett a közepes, de elfogadható zenekarhoz felzárkózni. A harmadik, gyors tétel már egészen rendben volt, mintegy megnyugtatott, hogy mégiscsak el tudja játszani, sőt egy-két briliáns megmozdulás még meg is lepett. Talán még sok-sok ráadást kellett volna játszania...

A Magnificatot nem kell bemutatni: csillogó, sokszínű, érdekes még annak is, aki nem rajong a barokk zenéért. A koncert szólistáit viszont nem sokan ismerik: ők a Kodály Kórus \"énekművészei\", bár ez megint túl eufemisztikus kifejezésnek bizonyult. Már maga a kórus hangzása sem igazán jött át a kamara(!) létszámú zenekaron, s a szólisták közül hangjában és éneklési stílusában csak Szerelem Csilla és Beöthy-Kiss László közelítette meg helyenként egy jobb szakközépiskolai énekszakos teljesítményét, a többiekről inkább ne beszéljünk. A zenekar talán a kibővült létszámnak, talán a kevés próbának s talán a nem megfelelő elhelyezkedés miatt többször szakadt két részre, mint indokolt(?), a karmester újabb, kissé komikus mozdulatfajták bevezetésével még össze tudta rázni őket, de a kórus nehezebb falat volt. Az előzményeket ha nehezen is, de sikerült felépíteni - de a fennkölt befejezés végképp dugába dőlt. Hangulatunk csak az utolsó akkor elhangzásakor javult, igaz, akkor sem a minőség, hanem a megkönnyebbülés miatt.

Tessék mondani: szükség van ILYEN újévi koncertre?