Kit érdekel? – Operagála a Zempléni Fesztiválon

2009. augusztus 9.
Sárospatak
Rákóczi-vár

Sümegi Eszter, Jaakko Ryhänen – ének
Budafoki Dohnányi Zenekar
Honvéd Férfikar
Vez.: Hollerung Gábor

Mindezidáig abban a hitben éltem, hogy mi magyarok imádjuk a világsztárokat. Teljesen mindegy, hogy valakit a valós tudása vagy pedig a média áldásos tevékenysége röpít a világhírig, a Kárpát-medencében tárt karokra számíthat. Közelmúltbeli operai példánál maradva: ha Domingo vacsorázni indult, az rögtön fotóeseménnyé nőtte ki magát, a Bartoli-koncertekre pedig csillagászati összegért is pillanatok alatt elkeltek a jegyek.

Ezzel szemben a Zempléni Fesztiválon volt minden: hazai és nemzetközi szupersztár, népszerű műsor, a jegyárak is barátságosak, mégsem kígyózott Sátoraljaújhelyig a sor a pénztárak előtt. Kis túlzással azt mondhatom, hogy családias hangulatban zajlott a romantikusnak hirdetett operagála. Lehet, hogy Sárospatak messze van a fővárostól, ám talán nagyobb figyelmet érdemelt volna a nézők részéről két ilyen kvalitásos előadó.

Sümegi Esztert szerencsére nem kell bemutatni a hazai közönségnek, Jaakko Ryhänent azonban igen, annak ellenére, hogy énekelt már ő formátumos Fülöp királyt Budapesten, éppen a Dohnányi Zenekarral. Szóval a finn basszista hangja természeti csoda, olyan káprázatos mélységekkel rendelkezik, amilyenekkel pályatársai közül szinte senki. Ami pedig különösen figyelemreméltó: a vokális hanyatlás jelei szinte nem is érzékelhetőek a 63 éves művésznél.

Ryhänen műsorválasztása hibátlan volt. Hangi adottságaihoz a drámai szerepek egyértelműen jobban passzolnak, ennek megfelelően Fülöp király áriájának előadása árnyalt és minden ízében kidolgozott volt, Fiesco és Zakariás 1. felvonásbeli áriája szintén emlékezetes marad. A két vidámabb részlet viszont igazi meglepetést jelentett. A basszista portrélemezén ezek a legkevésbé sikerült bejátszások, ám a koncerten Ryhänen nem csupán a kottában leírtakat énekelte el, hanem játszani is mert a hangjával. Az eredmény lenyűgöző volt: az alapvetően rugalmatlan, egy tömbből faragott basszushang kinyílt, élettel telivé vált. Remek produkció volt mindkettő.

Sümegi Eszter semmiben sem maradt el a világhírű partnertől: drámai erővel, egyszersmind részletgazdagon idézte fel egy-egy áriával pályafutásának emblematikus szerepeit. Különösen tetszett Elena Bolerója A szicíliai vecsernye 5. felvonásából, amelyre a szoprán most jobban „rápihenhetett”, nem kellett előtte négy fárasztó felvonást végigénekelnie, mint az operaházi előadásokon.

A kórusrészletek meggyőzően szóltak a jól felkészített Honvéd Férfikar tolmácsolásában (kár, hogy a vegyes karra íródott részleteket is ők énekelték), a Budafoki Dohnányi Zenekart Hollerung Gábor elképesztő intenzitással, néha színészi eszközöket is latba vetve dirigálta.

Élményt adó, nagyszerű nyáreste volt, kár, hogy nem voltunk sokkal többen.

(Fotó: Nagy Károly Zsolt)