Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Kesselyák Gergely diadalmenete - a Nabucco a Szegedi Szabadtérin

2005-08-06 10:58:00 Heiner Lajos

2005. július 17.- Szeged, Szabadtéri Játékok

Nabucco: Paolo Gavanelli
Abigél: Rálik Szilvia
Zakariás: Gábor Géza
Izmael: Kóbor Tamás
Fenéna: Szonda Éva
Baál főpapja: Altorjay Tamás
Abdallo: Buzás Viktor
Anna: Vajda Júlia

Szegedi Szimfonikus Zenekar
a Szegedi Nemzeti Színház énekkara (karigazgató Koczka Ferenc)
Vez.: Kesselyák Gergely

Díszlet: Rózsa István
Jelmez: Papp János
Rendezte: Kesselyák Gergely

Keve jól viselkedett.
Keve \"fellépett\" már a Szabadtéri más produkciójában is, tapasztalt színházi ló.
Nem úgy, mint elődje, 1976-ban, akit akkor Sztojan Popov lovagolt meg (a kiváló bolgár bariton semmit sem hordott tógája alatt, szembefényben nézegették is a kóristalányok) - az a paci nem volt szobatiszta. A súgó - látván, a newtoni törvények ellen semmit nem tehet - az utolsó pillanatban kinyújtotta egyik ujját, és elvezette a lecsorgó folyadékot.

A tavalyi premierhez képest ez szűk három évtizede történt. Szegeden mégis jobban járt ez a korai Verdi-opus, mint sok más helyen. A Milanói Scalában 1861-ben lekerült a repertoárról, hogy csak 1912-ben térhessen vissza. Britanniában vagy száz évre hallgatásra ítélték. Németországban az 1928-as mannheimi előadásig szintén mostohagyerek volt.
Pedig a Nabucco jó opera. Nagyon jó opera.

Erre ez a szegedi előadás is rávezetett. Kesselyák rendezése egy nagyon intelligens, muzikális, tudatos művész munkája. Mozart- és Bartók-munkáit láttam korábban, igaz, csak videóról. Tisztában van azzal, más kell a Magyar Állami Operaházba, más az aggteleki cseppkőbarlangba, és más Szeged négyezer férőhelyes monumentális terére.
Szimbólumrendszere bonyolult, a látvány viszont megkapó, a díszlet sikeresen ötvözi a Dómot a színpaddal.

Ám ezen az estén számomra Kesselyák elsősorban karmester volt (tavaly Molnár László dirigált). Helyenként talán különösnek tűnő megoldásokkal (az Abigél-ária gyors tempója szinte átértelmezte a zenét), a \"Va, pensiero\" nem kulisszahasogatóan könnyes, hanem inkább objektív interpretációjával - szokatlan ez manapság -, mindenhol hihetően, meggyőzően, a kiváló formában játszó Szegedi Szimfonikusok élén.

A vokális teljesítmények megítélése nehéz. A Szabadtérin fellépő okos énekes első dolga az, hogy egy üveg jó itallal megkeresi a hangosítókat, és ők aztán \"személyre szabják\" a mikroport beállítását. Ami persze gubancos is lehet - pár éve az Aida-Amonasro kettősben a bariton beleénekelt kolléganője mikrofonjába, és a publikum majdnem megsüketült.

Rálik Szilvia számomra teuton hang. Löki ezerrel, lenyűgöző, csodálatra késztető, de mégis inkább Elza, Senta. És persze az ember fél attól, ne pazarolja el magát túl hamar. Gavanellit sokszor lehetett látni-hallani Pesten, világos baritonjához, \"nyitott\" énekléséhez nem hiszem, hogy tudnék valamit még hozzáfűzni. Legfeljebb azt, hogy úgy évtizede Bécsben a Nabuccót egymás utáni napokon hallottam Brusonnal és vele - és ha Bruson \"A\" kategóriás énekes, akkor Gavanelli \"B\"-s.

Gábor Géza tisztességgel elénekelte Zakariás hanggyilkos szólamát, ám nem tett olyan döbbenetszerű benyomást, mint a Forza Gvárdiánjaként.
Kóbor Tamást az elmúlt hónapok időnkénti bizonytalankodásai után ismét nagyszerű vokális formában lehetett hallani.

Jó, hogy felújították ezt a Nabucco-produkciót. Nem tudom, jó-e, hogy (a hírek szerint) jövőre nem lesz olasz opera a Dóm előtt.
Jó lenne, ha egyszer megszólalna ott a Gioconda.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.