Hoffmann meséi Szegeden

1999 augusztus 6. - Szegedi Szabadtéri Játékok
Offenbach: Hoffmann meséi

Lehet-e a szabad ég alatt színpadra állítani Offenbach operáját? A rendező Kerényi Miklós Gábor szerint kockázatos vállalkozás, tekintettel a darab technikai bonyolultságára, ő nem is tud más szabadtéri produkcióról.

Szabad-e úgy játszani ezt a művet, mint az idei Szegedi Szabadtéri tette?

Szabad, csak nem érdemes.

Minek, ha egy tehetséges rendező ezúttal semmi újat nem tud elmondani a drámáról, a zenéről, ha a produkció néhány látványos effektusban, tűzijátékban kimerül. Kerényi korábbi szegedi rendezései közül a Macbeth, a Bolygó hollandi, a Pillangókisasszony expresszivitása, ötletgazdagsága, helyenkénti provokativitása immáron legenda. Most ez \"nem jött össze\".

A zenei megvalósítás nem volt jobb és rosszabb, mint a Magyar Állami Operaház egy repertoárelőadásán. Azaz összességében elég gyengécske. Kiss B. Atilla a címszerepben színészileg meggyőző volt, vokálisan rengeteget fejlődött az elmúlt két év alatt, nagy reménység. A másik pólus Tóth János a négyes baritonszerepben. Cigánybáró-rendezését lapunk "hasábjain" dicsértem. Ám nem értem őt: egy közismerten értelmes, muzikális ember hogy vállalhatja el e négy figura megjelenítését ennyire hang nélkül? Hiába a jó színpadi játék, az intelligencia, operaénekesnél nem árt, ha a torokból is jön valami.

Pál Tamás jobb ügyhöz méltó buzgalommal irányította a zenekart.

Az előadás magyarul ment, ellentétben a Szegedi Szabadtérin - és mostanában gyakorlatilag a világon bárhol megszokott - ususszal. Kizárva, hogy külföldi vendégművész léphessen fel.
Ezeken a deszkákon olyan, később világhírnevet szerzett operisták léptek fel az elmúlt években, mint Marcello Giordani, Kaludi Kaludov, Boiko Zvetanov, Francesco Ellero d\'Artegna.

Ha az idei produkció egy új tendencia első megjelenése, a Szegedi Szabadtéri Játékok elindult a provincializmus felé.