Fél Kaposfest – egész élmény

Mivel az augusztus 15, csütörtök délelőtti hangversenyre érkeztünk meg Kaposvárra, ezúttal a fesztivál második feléről tudunk, remélhetőleg méltóképpen beszámolni. Hagyományosan egy nap két hangverseny hangzik el biztosan a fesztivál központi helyszínén. Az egyik délelőtt 11-kor, az esti pedig (idén először nem 19-kor, hanem) 18 órakor kezdődően.

Ezeknek a koncerteknek a helyszíne immár több, mint tíz éve a Szivárvány Palota, de a fesztiválhoz kapcsolódó egyéb rendezvények több olyan helyszínen érhetők el, melyek gyalog is jól megközelíthetőek és hagyományosan kapcsolódnak a fesztiválhoz. Ez utóbbiakról is beszámolunk érintőlegesen, a központi koncertekről, előadókról, közönségről, hangulatról, igyekszünk részletesen.

Érkezésünk után azonnal, két fiatal előadóval hallhattuk Beethoven op.69-es A-dúr szonátáját. Egy LiLa nevű kínai származású szemrevaló hölgy játszott csellón, a nagyon tehetséges, szintén nagyon fiatal Magyar Valentin zongorázott. Igen-igen jól zenéltek és a tökéletes együttlétben is benne volt egyéniségük és hasonló gondolkodásuk a műről. A hölgy rövid ideig élt az USA-ban is, de saját bevallása szerint Kronbergben formálódott azzá, aki ma Ő. Emlékezetes előadása volt ez a „középső” Beethoven szonátának, üdítő kezdése a napnak.

Ezt követően Bősze Ádám beszélt Mihail Glinka fiatalon, Milánóban komponált Esz -dúr szextettjéről. Megtudtuk, aztán hallhattuk is, hogy ebben a zongora hatosban a bőgőnek is önálló szólama van.  Jól hallható a műben a korabeli olasz opera, elsősorban Donizetti hatása. Régi ismerősök, a fesztivál sok éve rendszeres fellépői álltak össze a darab megszólaltatására.

Kirill Troussov és Pusker Júlia játszottak hegedűn, Szűcs Máté brácsán, Várdai István csellón, Fejérvári Zoltán (az ötletgazda) zongorázott, bőgőn Fejérvári Zsolt közreműködött.

Délután 16 órás kezdettel, angol felirattal vetítették Száraz Eszter Várdai Istvánról készült portréfilmjét. A jeles csellista jelenleg számos munkája mellett a Kaposfeszt zenei vezetője, vezeti a Liszt Ferenc Kamarazenekart, cselló tanszékvezető Bécsben, és egykori munkahelyével, Kronberggel, az ottani volt és jelenlegi tanítványaival is van élő zenei kapcsolata. Az a szellemi tőke, amellyel a fesztivál neki- és korábbi művészeti vezető társának, Baráti Kristófnak köszönhetően rendelkezik, egyik garanciája a Kaposfest jövőjének.

A közvetlen jövő persze az esti hangverseny volt, ahol Brahms és Dvorak kamaraműveket hallhattunk. Elsőként az A-dúr szonátát. Baráti Kristóf is Magyar Valentint kapta partneréül. Nem hiszem, hogy amiatt, mert a fiatal muzsikus már délelőtt óta úgy is benne van a háromkeresztes hangnemben, hanem mert zeneileg jól értik egymást, már tavaly is zongorista partnere volt.

A kellemdús dallamokkal átszőtt hegedű-zongora szonátát követően, a komor hangulatú remekmű, Johannes Brahms c - moll triója következett. Baráti Kristóf hegedű, Várdai István cselló és a visszatérő vendég, Alexei Volodin zongora, alkották az előadó triót. Nyilván a zenekritikus számára a három név már garancia, de hogy a helyszín és a közönség és az egyéb körülmények mit tesznek hozzá, arra valószínűleg más típusú, nem féltétlenül zenekritikai elemzés tudna választ adni. Az "egyéb körülmények" nem mindig segítik azt, hogy csak a zene és a muzsikusok közötti - kizárólag a darabbal kapcsolatos zenei kommunikáció legyen jelen a pódiumon.

Az idei fesztiválnak sem volt hasznára a szokottnál is forróbb nyár és hogy az egyébként csodálatos, és abszolút alkalmas helyszínen nem működött tökéletesen a légkondicionáló berendezés. Az persze ismét másik kérdés, hogy általában milyen légkondiban játszani. Nem lévén zenekritikus, igyekszem elkerülni a kritikai elemzést, ezúttal viszont könnyen meg tudom tenni. A c -moll trió ilyen remek előadásának hallgatása közben nem érzékeltem Celsiusban mérhető hőfokot, észrevehetően az előadók játék közben és a közönség többsége sem. A szünetben azért persze jól esett az épületen kívüli levegő, noha a hőmérő higanyszála még ekkor is jócskán 30 fok fölött volt.

Szünet után, Antonin Dvorak Esz -dúr "Amerikai" vonóskvintettjét hallhattuk. Baráti Kristóf maradt az első hegedű pultnál, Pusker Júlia játszott 2. hegedűsként, Razvan Popovicki és Szűcs Máté voltak a két brácsás és Somodari Péter csellózott. Öt kiváló vonós, egy érdekes (és remek) darab. A Kaposfest minden évben rácáfol az egykori (szellemes, de akkoriban is indokolatlan) brácsás viccekre. Már tavaly sem hagytam ki, hogy Vivaldi és Mozart sokszor beültek mélyhegedűn játszani örömmel. Most hozzáteszem, hogy Dvorak maga is elsősorban brácsás volt és imádta a hangszerét.

Egy nagyon kellemes estét követően, a másnap, 16-a délelőtt az imént említett Mozart zenéje tette széppé a napunkat. A 11 órakor kezdődő hangversenyen, Alexandra Conunova és Fejérvári Zoltán játszották a B-dúr hegedű-zongora szonátát. Előző délelőtt Bősze Ádám elmondta, hogy a klasszikában, így a korai Mozart szonáták esetében az volt a jellemző, hogy azok valójában zongoraszonáták voltak, a hegedűk a vonós hangzásukkal csupán kísérők voltak. Nos ez a K.454-es jegyzékszámú darab már nagyon nem ilyen, hiszen komoly hegedűszólammal ellátott anyag, a hegedűs abszolút egyenrangú partnere a zongoristának.

Bősze beszámolója szerint egyébként a darab bemutató koncertjére Mozart még nem készült el a zongora szólammal, egy üres papírt tett a kottatartóra, persze a közönség a végig elégedett volt a hallottakkal. Minden esetre megnyugtatott a hír, hogy a zongorista itt látott a papírján néhány kottafejet. A hegedűs hölgy és Fejérvári Zoltán is régi, visszatérő vendégei a fesztiválnak, arra nem emlékszem, hogy korábban játszottak volna együtt. Conunova hegedűhangja, ritmikája tetszik, stílusérzéke, kamaratársi hozzáállása is tökéletes, ám bizonyos külsőségek néhány gesztusa és mimikája nekem kissé zavaró volt. Ennek a hangzó anyag szempontjából nincs jelentősége, de koncerten (sajnos) a látvány is számít. De, ahogy mondtam végig együtt, és stilárisan is kompatibilis volt a zongoristával. És a zongorista.... Vannak hangszeresek, akiket koncerten, bizonyos művek hallgatásakor elképzelni sem tudom, hogy ki lehetne cserélni. Nos, Fejérvári Mozart játéka a hegedű szonátákban mindig ilyen hatással van rám, hogy számomra most ez a legjobb...

Nagyjából egy időben keletkezett műveket raktak össze erre a péntek délelőttre, Wolfgang Amadeus Mozart Esz -dúr zongoratriója az ún. Kegelstattt trió következett, két visszatérővel és egy idei felfedezettel. Edith Peña zongorázott, az isteni andalúz klarinétos Pablo Barraggán társaságában, s Razován Popovici játszott brácsán. Szuper fesztivál hangulatot teremtettek. A kiváló, szimpatikus bukaresti (már rég nem ott él, de kötődik a román fővároshoz) zongorista játéka is teljesen rendben volt, de ezúttal zavart a Steinway hangzása. Utóbbi tizenöt évben hozzászoktam e darabban a fortepiano hangzásához és teljesen most sem tudtam elszakadni tőle.

A 18 órakor kezdődő Liszt Ferenc kamarazenekari estet a hátralévő programok zsúfoltsága és személyes találkozások miatt kihagytuk.

Este 20:30-kor kezdődött ugyanis a helyi Európa Parkban a Budapest Jazz Orchestra Combo ingyenes koncertje, Micheller Myrtill és Gallusz Nikolett közreműködésével. Ezek a szabadtéri programok azt kívánják erősíteni, hogy a helyi lakosság egy része, ugyancsak magáénak tekintse a fesztivált. Bizonyos szempontból sikeresen, mert a felállított színpadhoz tartozó, mozdítható székek mindegyike megtelt és nagyon sokan a környező padokon ülve, vagy oldalt állva hallgatták végig a hangversenyt. 

Előző este ugyanezen a helyszínen ifj.Sárközy Lajos triója adott egy órás, ugyancsak "telt házas" hangversenyt. (Sőt annak kezdete még későbbre, 21 órára esett.)

Miközben hibátlan erősítéssel, remek muzsikusokkal hallgatható a késő esti koncert, a környék lakói korántsem biztos, hogy kitörő örömmel hallgatják. Ám ezek az esti programok egész biztos, hogy jót tesznek a hangulat fenntartásának, a városi együttműködésnek. Idén a belterületi éttermekben, teraszokon este tíz után is lehetett meleg vacsorát kapni. (Ez a covid óta nem volt mindig így). A későn fekvő teraszolók, muzsikusok és régi visszajárók többen közös asztalnál - a zárónap előtti este - úgyszintén hozzájárul a fesztiválhangulat szinten tartásához.

17-én délelőtt első műsorszámként, Aram Hacsaturján triója hangzott el, Pusker Júlia (hegedű) Pablo Barrabán (klarinét) és Fejérvári Zoltán (zongora) adták elő ezt a kellemes darabot. Bár hallottam már néhány évtizede az egykor igen népszerű örmény zeneszerző egy-két kamaraművét, megvallom őszintén a Gajanéba komponált, de főleg önállóan hallható Kardtánc kivételével, a szerző egyik művét sem rögzítette az agyam. Pedig ez jó volt, kellemes felvezetője a napnak. Sem ebben az előadásban, sem a következőben - nekem, mint közönségnek - nem okozott hiányérzetet, hogy a zongoraként itt csak egy középméretű Yamaha állt rendelkezésre.

Chopin: Grand Duo Concertante, B.70. nem tartozik a szerző életművének legjobbjai közé. Chopin felkérésre írta, a cselló szólamával nem is foglalkozott, a kiadó jól fizetett, így a darab megmaradt az utókor számára, mi is hallhattuk. Az előző este érkezett Hartmann Domonkos (cselló) és Csabay Domonkos (zongora) osztották meg velünk, jó előadás volt.

Végezetül a zongorista házaspár Alekszeí Volodin és Edith Peña Szergej Rachmanyinov fiatalkori művét adta elő/ 6 zongoradarab négy kézre, op.11 A második darabot és a Muszorgszkijt idéző utolsót ismertem, de a mű egésze újdonság volt. Nagy sikerrel zárult a délelőtti koncert, a nagy tapsot, gondolom az ismert záródarab megszólaltatása idézte elő, akikkel beszéltem az előadás után, ők oda voltak, én - megvallom - nem ájultam el. Örültem viszont Bősze Ádám bejelentésének, hogy sikerült közben megjavítani a légkondicionálót, így a zárókoncert méltó körülmények közt kerül megrendezésre 19 órai kezdettel.

Az Európa Parkban ezen a szombat délutánon volt még két program. 14 órától Tóth Endre zenetörténész előadásának címe: A zeneszerző szoftverektől a robotkarmesterig - mesterséges intelligencia és klasszikus zene. Előadását felvételekkel is illusztrálta. Hallhattunk részletet Beethoven X. szimfóniájából, majd jött egy vicc, egy gép 3. és 4. tételt komponált Schubert 8. („Befejezetlen”) szimfóniájához. Elhangzottak zeneszerzői vélemények a klasszikus zeneszerzés jövőjéről. Az előadás - érthető módon - nem teremtett hurrá optimizmust.

15 órától ugyanezen a helyszínen a Győri Ütőegyüttes adott nagyszerű koncertet. Az együttes tagjai: Bogáthy Benedek, Kántor Kende, Papp Balázs és Tóth Péter. Velük az esti fesztiválzáró koncerten ismét találkoztunk.

Szombat este 19 óra, elérkeztünk a zárókoncerthez.

A zárókoncert programját úgy rakták össze, hogy az első részben a zeneirodalom egyik legszebb szomorú kamaradarabja, Pjotr Iljics Csajkovszkij a-moll trióját hallgathattuk, három kiváló muzsikus, Alekszei Volodin (zongora), Kirill Troussov (hegedű) és természetesen Várdai István (cselló) jóvoltából. Gyászzene, elmélyültan hallgatjuk a csodálatos hangzást, a tökéletes együtt lélegzést, a szimbiózist a közönséggel. Tökéletes katarzis. Mégis egy megjegyzés. A teljes joggal agyonünnepelt Volodin akkordjai szerintem sokszor túl hangosan szóltak, olyankor a hegedű és a cselló szólamát elnyomta. De ez csak két-három alkalom volt a 40 perces csodálatos előadásban. A közönség is jól vizsgázott, az utolsó hang után megültük a gyászt, senki nem tapsolt bele a szünetbe. A három előadó hosszú, hangos ünneplése szinte még része volt a produkciónak. Lehetett volna ezzel is lezárni a fesztivált, de hagyományosan hosszabb programmal, végül vidám befejezéssel szokás.

Ennek szellemében a második rész programját is átalakították, mert a Győri Ütőegyüttes is egy tragikus témájú darabot hozott estére. Nebojsa Jovan Zivkovic művét, az Uneven Souls-t A mű a Délszláv háború tragikus pillanatait idézi. Megrázóan szép előadást hallottunk.

Ezután következett Jules Massenet: Elégia Kristóf Réka (szoprán) Hartmann Domonkos (cselló) Csabay Domonkos (zongora) előadásában. Ezután Kristóf Réka Csabay Domonkos zongorakíséretével Kurt Weil Youkali (Tango Habanera) c. művét mutatta be, előrevetítve a fesztiváli hangulatot.

Következtek ifj.Sárközy Lajosék, trióban Csík Lajos a cimbalmos, remek átirat készítő , a bőgős pedig Sárközi Rudolf. Több ismert "sláger" mellett megszólaltatták J .Haydn G -dúr triójának 3. tételét, a népszerű Rondo al "Ongarese". Mindezt a klasszikus vonósokkal kiegészülve.

Legvégül Troussov, Volodin és persze a többi vonóssal és Várdai tolmácsolta a "meglepetés darabot" ki kellett találni Monti híres darabját, a Csárdást.

Ezzel lezárultak a KaposFeszt előadásai, másnap zárásképpen a helyi zeneiskolában a fesztiválon közreműködő kiváló művészek mesterkurzusokat tartottak.