Fejedelmi koncert Szegeden

2004. március 4.
Szeged, Nemzeti Színház
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Kosztándi István - hegedű
Vez.: Fürst János

Humperdinck: Jancsi és Juliska - nyitány
Goldmark: a-moll hegedűverseny, op. 28
Mendelssohn: III. (\"Skót\") szimfónia

Fejedelmi koncert volt. S nem csak azért, mert Fürst János dirigált.
Szép, gáláns, tiszteletreméltó dolog, ha egy zenekar szólistaként szerepelteti első koncertmesterét - ez nem először történt meg Kosztándi Istvánnal. Hegedűhangja lágy, behízelgő (ha jól tudom, Szeged városának támogatásával kapott egy-két éve új hangszert), technikailag is makulátlan.

Csak hát ez a Goldmark-versenymű. Korábban legjobb indulattal is indifferens volt számomra, most - hadd legyek eufemisztikus - legalábbis utálom. Banális zene, ráadásul pimaszul hosszú. A III. tétel - szokatlan helyen lévő - kadenciáját egy panellakásban játszva a felvonó leállását lehetne elérni.
Ehhez képest Bruch és Glazunov koncertjei mesterművek.

Amúgy Humperdinck Hänsel und Gretel című operájának nyitányával indult a koncert (nem unisono - a kevés technikai hibák egyike volt az estén). Érdekes számomra, hogy ez a pszeudo-Wagner zene hány nagy dirigenst foglalkoztatott - Toscanini vezényelte Milánóban, Buenos Airesben és Bostonban is (csak a nyitány felvétele maradt fenn vele), lemezre vette többek között Karajan, Cluytens, Solti.

A hangverseny - szemben az egy héttel korábbival - most a \"klasszikus\" felállást követte, a szünet után következett a legjelentősebb darab, Mendelssohn Skót szimfóniája.
Gyönyörű interpretációban. A lassú bevezetés utáni gyors részt borongósan, fájdalmasan, ködösen szólaltatta meg az orkeszter, a Scherzóban, mint oly sokszor Mendelssohnnál, Puck perdült táncra, aki kedvesével hallgathatta a harmadik tétel líráját, szemét sem kellett kinyitnia érzéseihez, a finálé pontozott ritmusú robogása pedig ismét bizonyította, milyen jó együttes tud lenni ideális körülmények között a Szegedi Szimfonikus Zenekar.

Stílustörő módon két adalék beszámolóm végére: valóban szükség van-e az egyébként szimpatikus, viszonylag kevés bakit vétő hölgy minden szám előtt abszolvált, hosszasnak tűnő, a zenei élményt megzavaró konferansziéjára?
Egy debreceni hangverseny kapcsán pedig arról olvashattunk nemrégiben a Momusben, hogy siralmas volt a műsorközlő lap. Szegeden más a helyzet (de nem a Filharmónia Kht. jóvoltából!!). Sajnos azonban a \"Hangoló\" címre hallgató (füleltető), gondosan szerkesztett, nívós, ingyenes kiadvány elfogyott...