Egy szegedi hangverseny kapcsán

2004. február 12.
Szeged, Nemzeti Színház
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Ágoston András - hegedű
Vez.: Gyüdi Sándor

A Bűvös vadász-nyitánnyal indult a koncert, nem túl sikeresen. Az volt az érzésem, mintha egy épületet nem egészben, hanem téglánként látnék, az interpretáció darabokból összerakottnak tűnt, pontatlanságokkal.

Mendelssohn e-moll hegedűversenyének szólistáját emlékezetem szerint vagy három évtizede hallottam először Szegeden, fiatal tehetségként - Ágoston Andrásból időközben nemzetközileg is ismert és elismert művész lett. Technikája természetesen perfekt (a ráadásként játszott Paganini- darabban - A velencei karnevál - hihetetlen virtuozitásáról is meggyőzött), előadási stílusa markáns, maszkulin jellegű. Mintha az orkesztert is kicserélték volna, gyönyörű hangzással kísérte a szólistát.

Schumann Negyedik szimfóniájánál Gyüdi Sándor interpretációja messze a Széll György-féle felfogáshoz állt közelebb, mint Furtwängler legendás lemezéhez. Friss tempók, plasztikus formálás. Számomra hiányzott a miszticizmus, a köd, a borongósság - volt helyette lendület, vitalitás. Valószínűleg Széll és Gyüdi elképzelése hitelesebb a kottához, hiszen a II. tétel kivételével az összes többinél ott a \"Lebhaft\" előírás. Pontatlanságok most is előfordultak, meg a harmadik-negyedik tétel átvezetésének óriási crescendójánál a szabadjukra engedett rezek elnyomták a vonósokat. Ám összességében vállalható előadás volt ez.

De nem véletlen tudósításom címe.

A \"vidéki\" zenekarok nálunk földrajzi helyzetük, koncertlehetőségeik miatt kevésbé ismertek fővárosi társaiknál. A Szegediek Gyüdi menedzselésének köszönhetően tavaly felléptek Németországban, oratóriumot játszottak a spanyol királyi család jelenlétében, több élő rádióadásuk volt, kísérték José Curát és Montserrat Caballét, közreműködésükkel sugározta a Mezzo a Szegedi Nemzeti Színház Faust-előadását. Nemrégiben kaptak félelmetes hangzású új üstdobot - hogy csak a legfontosabb események egy részét ragadjam ki.

A zenekar a Filharmónia Kelet-Magyarországi Kht-val közösen rendezi koncertjeit. Ez utóbbi szegedi kirendeltségével viszont már komoly gondok mutatkoznak. A bérleti hangversenyek nevetséges hibákkal tarkított, összecsapott füzetéről (\"Gyüdi Sándor halottak napi hangverseny\" és hasonlók) már beszámoltunk.

Jegyet szerettem volna venni a hangverseny napján - amennyiben a nyitvatartási idő alatt (délelőtt 11 óra után pár perccel) valaki képviselte volna irodájában a kht-t. Nem így volt - a velük egy helyiségben lévő könyvesbolt dolgozója felvilágosított, \"kiugrott a kolléganő a városba\".
Délután aztán sikerrel jártam.

A földszint nyolcadik sorában ülve harmincig számoltam az előttem lévő üres székek számát, aztán abbahagytam. A számos teljesen üres páholyra csak pillantást vetettem. Több megoldás kínálkozik:
   1. Nehéz jegyet vásárolni a Filharmónia irodájában a nyitvatartási idő alatt.
   2. Kevés a bérletes.
   3. Van elég bérletes, de nem járnak el, merthogy a kht számukra érdektelen műsorral rukkol elő.

Ez a zenekar jobb támogatást érdemelne meg.