Egy név és más semmi? Kobayashi a Főnix Csarnokban

2003. november 19. - Debrecen
Debreceni Filharmonikus Zenekar
vez.: Kobayashi Ken-Ichiro
LISZT: Les Preludes
KODÁLY: Galántai táncok

BERLIOZ: Fantasztikus Szimfónia

Kobayashi Ken-Ichiro azt mondja a helyi újságban: a nézők lelkesítése a karmester dolga. Sőt, egész oldalas hirdetésben csábította mosolyával a közönséget az egy éves Főnix csarnokba. Városszerte hetek óta molinók lengedeznek: \"Berlioz és Liszt újjászületése\". Mert eredetileg ez a két szerző szerepelt volna, de Kodálynak kellett beugrania, mivel a mester \"nem készült fel\" a XIII. zsoltárból. A Kodály Kórus ezzel ki is maradt a programból.

Már fél nyolckor tömeg kígyózott a bejáratnál - látszott, ezt a koncertet sem fogják időben elkezdeni, pedig most igazán nem a közönség tehetett róla: 6000 embert nem lehet olyan gyorsan beengedni, mint a Bartók terembe 400-at. A nagyságrendi különbség egyébként is szemet szúr. Míg a filharmonikusok egy-egy koncertje épp hogy fél/háromnegyed házzal megy, most szinte teljesen megtelt a 7000 férőhelyes csarnok. Ennyit tenne a név?

Most mindenki eljött, akinek egy kicsit is mondott valamit a Kobayashi név (persze az újság is segített) - többségükben nem koncertlátogató emberek. Sportcsarnokhoz illően már a koncert előtt számos műanyagpoharas sört kiosztottak, amit a lelkes közönség vígan magával vitt a nézőtérre, de a papírzacskós popcorn is hamar népszerűvé vált. Érdekes koncertnek néztünk elébe.

A színpadon az erősen feldúsított létszámú Debreceni Filharmonikus Zenekar jelent meg, hogy Liszt Les Preludes-jét, Kodály Galántai táncait és Berlioz Fantasztikus szimfóniáját adják elő - ez utóbbit a szerző jubileuma alkalmából. Az első félidő tehát populárisabb vonulatot követett, Berliozt errefelé ritkábban veszik elő. Egy ekkora csarnokban általában elvész a zenekar, de a Főnix csarnok akusztikája állítólag kiváló, tehát nem kell félnünk a hangosítástól - már ha jó a hangmester. Jelen esetben a klarinét olykor fájdítóan élesre sikerült, a vonósokból a Les Preludes alatt nem sokat lehetett hallani - csak a látvány maradt: annak alapján tényleg játszottak. A dobok túl sokat kaptak, dobhártyarepesztően dübörögtek. A rezek meg élvezték, hogy végre teli tüdőből fújhatják, nem kell magukat visszafogni. A Galántai táncok kicsit nehézkesen indultak, de a klarinétszóló nálam dupla szólópénzt ért!

A Fantasztikus szimfónia sem indult túl fantasztikusan, úgy látszik bele kell rázódni, késő is volt már. Kidomborodott, mennyire nem koncertlátogató a közönség: minden egyes tétel után taps, a negyedik után kitörő. \"Ja, hogy ez öt tételes? Sebaj, akkor az ötödik után tombolunk!\"

Sőt, akkor is, amikor a japán mester magyarul jelenti be a ráadást, Brahms V. magyar táncát. Újévi koncerten nincs ilyen hangulat a Radetzky Marsch alatt. \"Fantasztikus!\" \"Gyönyörű!\" Effélék hangoznak el.

Bizony, ma este a Debreceni Filharmonikusok jó formájukat mutatták. Nem szokott ez mindig így lenni. Úgy látszik a nagy tétre menő hangversenyekre mindig felszívják magukat. A hangulatot pedig a karmester csinálta, ő lelkesítette a nézőket, ahogy előre kinyilatkoztatta. Csak ennyi kellene a komolyzene népszerűsítéséhez? Meglátjuk, legközelebb mennyire telik meg a Bartók terem, Kobayashi nélkül.