Csoda történt Szegeden (Szegedi Szimfonikusok + Kesselyák)

2004. február 26.
Szegedi Nemzeti Színház
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Szalai Antal - hegedű
vez.: Kesselyák Gergely

BOROGYIN: II. (h-moll) szimfónia
PAGANINI: D-dúr hegedűverseny
CSAJKOVSZKIJ: Olasz capriccio

Csodaszép hangverseny volt.
Szánom-bánom bűnöm, de Kesselyák Gergelyt korábban nem láttam-hallottam vezényelni sem a koncertteremben, sem operában. Karrierjét persze figyelemmel kísértem (Szeged is irigyli a miskolci Bartók+ fesztivált...).
Hihetetlenül szuggesztív, katartikus dirigens.

Borogyin II. szimfóniájával kezdődött az este. A darab programra tűzése a Filharmónia Kht. helyi vezetőjének az ötlete volt, s jónak bizonyult - noha a \"klasszikus\" műsorfölállás (nyitány - versenymű - szimfónia) megváltozott, pont reciprokára fordult.
Kesselyák beviharzott a pódiumra, s el sem ült a taps, elindította a Borogyin-darabot. Partitúra nélkül dirigált. Azt hiszem, értelmetlen egy dirigensnél a látványról írni, de itt mégis hangsúlyozni kell, mennyire kifejezők mozdulatai, szinte \"kihúzta\" az orkeszterből a muzsikát. \"Takra\" szólt minden - egyáltalán (és ez az egész estére vonatkozik): talán sosem hallottam ezt az együttest ilyen magas szinten játszani.
Vibrált a scherzo, álom volt a lassú tétel, frenetikus hatású a zárórész.

A Paganini-versenymű szólistáját sem hallottam korábban.
Ha nem lenne elcsépelt, reklám ízű szöveg, azt mondanám: Szalai Antal világsztár. Édes, behízelgő a hegedűhangja, makulátlan technikával (a III. tétel üveghangjai sokkal lágyabban szóltak nála, mint Rabin klasszikus felvételén), a középső tétel lírája Mendelssohnt juttatta az ember eszébe.

És a záró Olasz capriccio. Rá kellett jönnie az embernek, milyen sok jó zenész van Szegeden: elsősorban a fafúvósok remekeltek, de igazságtalan lenne bármelyik szólamot kiemelni a másik rovására. Kesselyák frazírozása, egy-két tempója szokatlannak tűnt, de meggyőzőnek.
Tudom, hogy írásom nem tudja visszaadni a koncert hangulatát, másfél órával a hangverseny után még mindig keresgélem a szavakat.
Szerencsémre ott lehettem Karajan, Bernstein, Carlos Kleiber, Rattle, Mehta, Muti, Neumann, Solti, Ozawa, Barenboim, Kosler, Abbado, és sok más nagy dirigens koncertjein.
A mai élmény alapján: Kesselyák ebbe a sorba tartozhat.
Álomszép koncert volt.