Cigánybáró a Szabadtéren

1999. július 23. - Szeged
Cigánybáró

Nem tudom, hogy a nyitányt a Molnár László vezette zenekar miért a közepétől kezdte. Talán az előadás megkezdését majd\' másfél óráig késleltető eső miatt behozandó a csúszást? Szerencsére nem maradt el a Kincskeringő és - de ez legyen ráadás.

Tóth János rendezésében mutatta be a Szegedi Szabadtéri Játékok az ifjabb Johann Strauss operettjét, a Cigánybárót. Szabadtérre való, látványos, könnyed nyári szórakozást nyújtó produkcióban. Volt itt pár lovashuszár, egy gyönyörű hintó, tarkabarka kosztümök (Vágó Nellit dicsérik), meseszerű díszlet (Csikós Attila), kalács a publikumnak (tanúsíthatom, aznap délután süthették), s miután szerencsémre-szerencsétlenségemre (a hangosítás csak valamivel kisebb természeti katasztrófa, mint a közelmúlt árvize) az első sorban ültem, Carnero-Vághelyi lakájjá degradálódva még cipőmet is leporolta.

Barinkay - Berkes János. Kellemes, fényes a hang, a legtöbb tenornál obligát korpulencia alig zavaró. Pitti Katalin musculus triceps sureaja közel az ötödik X-hez még mindig elbűvölő (mindkét oldalt). Kár, hogy a voce a felső regiszterben igencsak megkopott, s a szövegmondás is kívánnivalót hagy maga után. Tas Ildikó Cziprája korrekt, ahogy a kisebb szerepekben is adekvát alakításokat lehetett látni-hallani.

A show-t azonban Gyimesi Kálmán lopta el. Nagy-nagy disznó ő, Torgyán-kabala is lehetne - hatalmasra kitömve, rózsaszín kosztümben parádézik, vidoran, mint egy, az alacsony húsárak miatt a bölléren kárörvendően röhögő sertés. Kacagtatja a publikumot, kisujjában van minden apró rezdülés, csak később tűnik fel a vokális perfekció, a neves és tapasztalt operista professzionizmusa. Persze érlelődhetett mindez, hiszen Gyimesi már 1963-ban (!) fellépett a Dóm tér deszkáin a Cigánybáró egy karakterszerepében.

Telt ház, a hideg dacára hordószámra fogyó csapolt ser a büféknél. S ováció a végén, amikoris az orkeszter ismét rázendít, a papa muzsikájával, a Radetzky-marssal.