Beethoven forever! - Ludwig-művek Debrecenben

Debrecen Augusztus 6., szerda Debreceni Filharmonikus Zenekar
Jandó Jenő - zongora
Vezényelt: Kollár Imre
Beethoven: Coriolan-nyitány op. 62
Esz-dúr zongoraverseny, op. 73
VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92

Egy Brahms-bérletsorozat után nem meglepő folytatás egy Beethoven est, a Debreceni Filharmonikusoknál. Az is logikus, hogy híres szólistákat, karmestereket hívnak meg - felpezsdíti egy kicsit a zenei vérkeringést, a nagy nevekre közel megtelik a Bartók-terem (míg az oratóriumok alatt csak pang).

Apropó, Bartók-terem: szerencsére nem volt olyan meleg napunk, de nagyon szeretném megérni, hogy a város egyetlen koncerttermét ellátják légkondicionáló berendezéssel, mondjuk még a jövő nyári kórusverseny előtt, mert az a nyári hőségben kibírhatatlan szokott lenni.
Kellemes meglepetésemre, tegnap nemcsak a hőmérséklet, hanem a zenekar hangzása is kifejezetten meleg volt. Bizsergető, lágy pianissimók és elementáris dübörgés - ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. A zenekar ebben az évben ugyanis elég sokat bukdácsolt, szinte mindig érezhető volt valami bizonytalanság. A Tavaszi Fesztivál március 31-i záróhangversenyére feljavultak, és most ez az este is azt a formát idézte fel bennem.

A korábbi ritmikai pontatlanságok többnyire eltűntek, méltó kíséretet nyújtottak a megbízhatóan, letisztult egyszerűséggel és tiszteletreméltó könnyedséggel játszó Jandó Jenőnek. A zongoraverseny első tételének kadenciája feledhetetlenre sikerült! Jandó egyetlen hibája az volt, hogy a lelkes közönségnek nem adott ráadást. Mentségére legyen mondva, hogy sokszor jár errefelé, remélem legközelebb bepótolja.

A Coriolan-nyitányban a zenekar kezdett jobban - a karmester úr még nem volt egészen ráhangolódva az estére, de a zongoraverseny már mindenki részéről teljes koncentrációval zajlott. Azaz majdnem. Nem hagyhatom szó nélkül a szokásos bánatot: a rezeket. Fülsértő volt a kürtök együtthangzása a zongorával. A szimfónia negyedik tételében pedig már a trombiták is föléintonáltak. Pedig Kollár Imre csak a szimfóniánál jött lendületbe! Táncos, pergős, merengős, egyszóval kifejező volt vezénylése, melyet a zenekar tagjai lelkesen-lelkiismeretesen követtek is.

Nem tudom, a sokéves munkának, vagy az új tagoknak köszönhető-e a változás, mindenesetre nagyon szép élmény volt. Remélem a jövőben is kitartanak a fejlődő tendenciánál.