Bartók-est a Szegedi Szabadtérin

2001. július.27.
Szegedi Szabadtéri Játékok

Szabad-e a Kékszakállút egy négyezres férőhelyű szabadtéri színpadon eljátszani, érvényesülhet-e két ember kamaradrámája ekkora arénában?
A válasz: talán igen. Ha a zenei megvalósítás oly magas szintű, mint Szegeden volt, ily hatalmas téren is van létjogosultsága a műnek.

Polgár László ideális Kékszakállú, s ami itt fontos, hangjának kedvez a mikrofon. Komlósi Ildikó híres Judit - a portmikrofon sajnos, számára előnytelennek bizonyult (értesülésem szerint a második estére sikerült előnyösebben beállítani).
Vető Tamás dirigálta a Szegedi Szimfonikusokat, elánnal, koherensen, szép hangzást kicsiszolva.
A műsorfüzet szerint Szlávik István, a mezzo szpíker szerint Szlávik János tervezte a díszleteket (maradjunk talán az előzőnél). Hét nagy, reptéri beszállóra emlékeztető mozgatható emelvényt, a hét ajtót szimbolizálandó, előttük egy kanapé, ahol Kékszakállú és Judit enyelgett.
Valló Péter harmadik operarendezését, s harmadik arcát látom - a Manon Lescaut felháborított, a Falstaff csodálatra késztetett, ez indifferensen hagyott.

A második részben a Fából faragott királyfit játszották, Juronics Tamás rendezésében és koreográfiájával, Molnár Zsuzsa elragadó díszleteivel. E sorok írója nem érzi magát kompetensnek balettről írni, a Királylány sajnálatos sérüléséről beszámolni bulvárízű lenne - a zenekar játékát mindenképpen dicsérni kell.
Lehet tehát Bartókot sikerrel játszani a Szegedi Szabadtérin - de jobb lenne Bartókot is játszani, az Aida vagy a Nabucco mellett.