\"Barokk koncert\"

Tata, 2002 augusztus 11.

J. S.Bach: Air
J. S. Bach: d-moll kettősverseny
G. F. Händel: Largo
Pachelbel: Canon
W. A. Mozart: A-dúr zongoraverseny K.:414
Évszakok kamarazenekar
Szólisták: Józsa Péter zongora, Keresztesi Attila hegedű, Vörös Gyula hegedű

Miután idén a Zsigmondy és a Schiefen kurzust integrálták a tatai barokk fesztiválba, nem volt irigylésre méltó helyzetben a térség egyetlen hivatásos kamaraegyüttese, az Évszakok kamarazenekar.

Vörös Gyula a vonós együttes művészeti vezetője korábban több nagy zenekarban hegedült, de a magába szívott ismeretekből ezidáig nem sokat tudott átültetni fiatal együttesébe. A különben szimpatikus társaság zenélésének egyetlen felfedezhető pozitívuma, hogy általában nem játszanak hamisan. Az, hogy a barokk műveket zongora continuóval adják elő, végülis nem zavaró, de a hegedűk időnkénti nyávogása azért egy kissé bosszantott. Az esten elhangzó népszerű barokk darabokban használt gyakori rubato, és egyéb, a romantika idejében divatos manír szintén nem vált az előadás előnyére.

A koncert sava-borsa a Tatáról elszármazott befutott szólisták felléptetése volt. Keresztesi Attila hegedűművész, a koncertmester Vörös Gyulával J. S. Bach d-moll (és nem D-moll, ahogy a programfüzetben írták) kettősversenyét játszotta. A Luxemburgban élő Keresztesi Attilának szép a \"hangja\" (egyébként Vörös Gyuláé is), de ez nem változtatott azon, hogy az előadás összességében egy negyven évvel ezelőtt divatos Bach játékstílust képviselt.

A \"barokk koncert\" befejezéseként a távolról sem barokk, és még csak nem is rokokó Mozart A-dúr zongoraversenyét hallhattuk, Józsa Péter tolmácsolásában. Mivel sem az előzetesen kiadott műsorfuzetből, sem a helyi szórólapokból nem derült ki, hogy melyik A-dúr koncertet fogjuk hallani, a 414-est, vagy a 488-ast, sőt a helyi műsorközlő is titokban tartotta az erre vonatkozó információt, így koncertélményünk egy Ki-nyer-ma játékkal is bővült. Persze a közönség művelt részét így sem lehetett sokáig bizonytalanságban tartani. Nekik rögvest feltűnt, hogy nincsenek fúvósok, tehát csak a 414-es jöhet számításba. S ahogy felcsendült az első taktus, kiült az öröm arcukra: nyertünk! De nyertek a többiek is! Az Essenben élő ifjú zongorista ugyanis azonnal érzékelte: ha nem lesz egy személyben karmester is, akkor könnyen veszélybe kerülhet az előadás. Kezébe vette hát a dolgokat, és gyanítom, hogy nem csak a Förster zongorából hozta ki a lehető legtöbbet, hanem a zenekarból is. A közönség pedig észrevette és méltányolta a fejlődést a barokktól a klasszikáig, és szivesen meghallgatta még egyszer a 414-es koncert harmadik tételét . A taps persze elsősorban Józsa Péternek szólt: az egykori Rados és Nádor tanítvány azonkívül, hogy nagyon jó muzsikus és remek zongorista, úgy tűnik, váratlan helyzetekben is feltalálja magát és a zenekarral is tud bánni. Az előadás után sajnos én kénytelen vagyok a zenekart érintő véleményemnek hangot adni, de ő sokkal diplomatikusabban nyilatkozott róluk: \"aranyosak\".