Az első - Újévi koncert a Nagytemplomban
2005. január 1. Debrecen, Nagytemplom
Debreceni Kodály Kórus
Kovács Szilárd - orgona
Vezényel: Erdei Péter
J. S. BACH: Komm Jesu... BWV 229
Ich lasse dicht nicht... BWV 159
Jesu, meine Freude... BWV 227
KODÁLY: Laudes Organi
Azt mondják, az első dolog meghatározó. Az első szó, az első lépés iránya, az első szerelem (emléke). S azt is mondja a néphit, hogy amit az Újév első napján teszek, kihat az egész évre. Nos, szép élet is lenne, ha mindennap délben ebédelnék, egy jó könyv mellett hallgatnám élőben a Bécsi Filharmonikusokat, s aztán mennék a délutáni koncertre.
Egyébiránt minden tiszteletem az énekeseké/zenészeké, akik feladva a szilveszteri bulit időben ágyba kényszerítik magukat, s nem isszák/dohányozzák/ordítják ki hangjukat, energiájukat az Újév tiszteletére (az énekes/zenész egyébként is kulturált, civilizált ember, ilyet egyébként sem csinál, na).
Debrecenben lassan az Újévi koncert is hagyománnyá válik. Ma már - az október 1-jei, szokásos koncertszerű operaelőadás mellett - egy olyan biztos pont, mely egyúttal a város polgárainak szolgálata is: ingyenes koncert, nevezzük a komolyzene direkt marketingjének. A hűvös, csatakos idő, s a másnap ellenére is zsúfolásig telt a - szintén hűvös - debreceni Nagytemplom, sokaknak furcsának tűnhetett a pontos kezdés, de ez rádióközvetítésekkor elengedhetetlen.
J. S. Bach művei igazán jól jönnek. Mindig. Interpretációjuk sohasem mondható könnyűnek, hiszen a nagymester kedvenc hangszereként, orgonaszerűen használja az emberi hangot, de van benne valami földöntúli, s ettől jobb lesz a közérzet. A Komm, Jesu, komm mintegy bemelegítésül szolgált, az Ich lasse dich nicht adta meg az alaphangot, majd a Jesu, meine Freude a volt kidolgozás. Utóbbi - gondolom, méltán - a szívem (egyik) csücske: kiegyensúlyozottságot, a hitbe vetett bizodalmat mintázza.
Erdei Péter dirigálásával pontosan ez a nyugalom áradt a Kodály Kórusból a közönség felé. A koráltéma kidolgozott variációi mind-mind a körforgást sugallták, mely egyet jelent: a krisztusi hitet. Ugyanakkor - hogy a tökéletességet is elérhesse a produkció - markánsabb német szövegmondást is el tudtam volna képzelni.
A koncert második felében Kovács Szilárd orgonaművésszel kiegészülve Kodály nem túl gyakran játszott, utolsó műve, az orgona dicséretét zengeni hivatott Laudes organi került sorra. A 12. századi szekvencia fantáziájából két dolgot emelnék ki: az apokaliptikus orgona-bevezetőt, valamint a dicsőítő záró sorokat. Ezek a mű valóban érdekfeszítő részei. A Jesu, meine Freude-hoz hasonlóan szintén rondójellegű, bachi polifóniát is sejtető darabban az előbbi akár egy sci-fi film kísérőjeként is szolgálhatna, az utóbbi olyan velőtrázó örömujjongás, melytől megremegnek még a Nagytemplom falai is.
Egy élménnyel lettem gazdagabb - meg egy náthával. Remélem, az előbbi hatása marad meg egész évben.
