A Zsámbék Jazz Open zárónapja

2005. július 29.
Zsámbék - Zsámbék Jazz Open
Swing Ladies Hungary, Váczi Eszter Kvartett, Csepregi Gyula Hip Bop

Hatodik éve, hogy népszerű rendezvénysorozat zajlik Maloschik Róbert szervezésében a Zsámbéki templom oldalában. Szép környezetben, szabadtéren, a főként magyar jazzmuzsikusokat, -zenekarokat szerepeltető koncertek kiemelkedő eseményei a széles kínálatú nyári fesztivál-dömpingnek.

A Zsámbék Jazz Open elnevezésű koncertsorozat utolsó estéjén három zenekar lépett föl.
Az első a Swing Ladies Hungary, Jaszna Jovicsevics szaxofonossal, és Behumi Dóra énekessel. A SLH Magyarország egyetlen női bigbandje, és az utóbbi időben szinte minden magyarországi fesztiválon találkozhattunk a nevükkel. Nem véletlenül, hiszen azon kívül, hogy kuriózumról van szó (igen ritkán láthat az ember ekkora létszámú női zenekart, jazzt játszani meg pláne), a hölgyek kitűnően is muzsikálnak. A ritmusszekció kiemelkedő \"szelete\" a zenekarnak, Idrányi Eszter visszafogott zongorajátéka, Idrányi Ildikó stabil tempója, Flór Noémi dallamos, pontos bőgőzése professzionális alapot biztosítanak a fúvóskórusnak és a szólistáknak. (Kiváló triót is alkotnak egyébként, amiről a bigband hosszabb megmozdulásain is meggyőződhet a hallgatóság néhány szám erejéig.) Idrányi Eszter hangszerelései is különlegesek, eredetiek (minden koncerten zajos sikert is aratnak).

A vendégművész szaxofonos, Jaszna Jovicevic invenciózus játéka igen kellemes színfoltja volt az estének. Modern stílusát még eredetibbé teszik a futamok közül elő-előkacsintó balkáni dallamok. A másik szólistát, Behumi Dórát szándékosan nem akarom vendégművésznek nevezni, mert remélem, hosszabb távú kapcsolatnak néznek elébe a zenekarral. Mind stílusa, mind habitusa tökéletesen illik a zenéhez. Hangja egyéni, előadásmódja érzékeny, \"érzi a stílust\", akár régi swingről, akár Blood Sweat and Tears-klasszikusról, akár Idrányi Eszter egyáltalán nem könnyű saját számairól van szó. Mindemellett kiemelkedő fuvolajátékával is emelte az est fényét.

Swing Ladies Hungary

Az őket követő Váczi Eszter Kvartett egészen más világot képvisel, smooth jazznek szokták ezt nevezni, azt hiszem. Ezzel a zenével sajnos ugyanaz a bajom, mint pl. Sadéval (egyébként a koncerten hallottak alapján az illető hölgynek nagy tisztelője lehet Váczi Eszter): az első két-három számig még akár tetszene is (ha nem sejteném, hogy végig ilyen lesz), de utána erőt vesz rajtam a mérhetetlen unalom, és szinte elepedek, hogy legalább egy kicsit tempósabb darabot halljak, egy kicsit nagyobbat odacsapjon a dobos (Kovács Zsolt), vagy \"elengedje a kezét\" a basszusgitáros (Gátos Bálint). De ez csak vágykép maradt.

A zenekar még a nagyon gyors számokat is képes volt úgy előadni, mintha lassúak lettek volna. Jól esett volna egy fúvós hangszer is, leginkább trombita vagy szaxofon, színesíthette volna a szólókat, élénkebbé tehette volna a zenét.
Váczi Eszter hangja, énekstílusa egyébként kellemes, különösen a mostanában oly divatos, különböző tévé- rádiócsatornák és műsorok által egyedül üdvözítőnek és követendőnek titulált, Amerikából importált, agyonfrazírozott, ordítós énekesek közül tűnik ki erősen. Szerencsére van egyénisége, amit még nem nyomott el semmilyen üzletpolitika. Ha ezt az egyéniségét le bírná szakítani Sadéról (Norah Jonesról?), akkor igen kiváló énekes lenne.

A zenekar korrekt ritmusszekciója tette a dolgát, sajnos ebben a stílusban nem kell agyondolgozniuk magukat (sok ilyen formációban a lemezeken ki is váltják őket valami digitális \"zenésszel\", csak nem mindig vallják be). Ellenben a zongorista, Gátos Iván játéka nagyon kellemes meglepetés volt. Igen ízléses, dallamos, ötletes szólókat hallhattunk tőle, fordulatai eredetiek voltak. Minden egyes szólója remek volt, kerek egész.

Váczi Eszter Kvartett

A következő formáció a Csepregi Hip-Bop különös nevet viselte. Csepregi Gyula állandóan kísérletezik. Új zenekarában a be-bop-ot \"házasította össze\" a hip-hoppal. Az ötlet persze annyira nem új, hallhattunk már külföldön is, itthon is ilyesmit, legfeljebb nem adtak neki ilyen jól hangzó nevet, meg a zenekarok esetleg egy kisebb időtartamra, egy-két szám erejéig léptek erre az útra, Csepregi Gyula viszont az egész formációt erre építette. A megvalósítást Tóth Gyula (gitár), Horváth Plutó József (bőgő, basszusgitár), Rátonyi Róbert (zongora) és Dörnyei Gábor (dob) segítette.

Ez a kísérlet hallhatóan jól sikerült. A zenekar ízlésesen vegyítette a két stílust, mindenből pont annyit merítettek, amennyit kellett. A társaság kétharmada már jól összeszokott, hiszen Csepregi, Rátonyi és Tóth már hosszú ideje játszanak együtt különböző formációkban és a Stúdió 11-ben, de Horváth Plutó József és Dörnyei Gábor sem lógott ki a csapatból.

Csepregi Gyula be-bop-közeli játékát (mert azért nem teljesen be-bopról van itt szó, hiszen a művész igazi mai stílusban játszik, nem a mára már tradicionálisnak számító Parker-félében, hanem hallhatóan hatott rá a hard-bop, a cool, vagy akár a jazzrock, mindebből jó ízléssel emelte ki és építette be az \"értékes\" részeket muzsikájába) illesztette rá a keményen popos alapra. A dallam és a ritmus között igen jól alkotott hidat Tóth Gyula gitárjátéka és Rátonyi Róbert zongorázása.

Horváth Plutó Józsefet többször láthatjuk-hallhatjuk basszusgitáron, mint bőgőn játszani, ezen az estén is inkább a kisebbik mélyhangszert vártam volna, és mégis a nagyobbikat választotta. Először fura volt a hip-hopos dobalapon megszólaló bőgő, de aztán ráéreztem az ízére, és egészen megtetszett, hiszen sokkal különlegesebbé tette a hangzást. Sajnos, a rövid időre átvett basszusgitár hangszínét nem sikerült igazán élvezhetővé tenni, pedig a látvány szerint biztosan jókat játszott Plutó, de ahol én álltam, ott leginkább csak csattogás és zörgés hallatszott, remélem a felvétel jobban sikerült (mert természetesen az egész estét, mint ahogy a többi koncertet is, a Magyar Rádió rögzítette, és az ősz folyamán sugározza is). Érdekes módon ami a legjobban tetszett nekem a játszott darabok közül, az pont egy Gershwin-feldolgozás volt, és bár Gershwint nem éppen be-bop-műveiről ismerjük, de a jazz egy szabad műfaj, végül is lehet bop bármiből. Hip-hop meg pláne...

Jól sikerült záróest volt ez, egy jól sikerült koncertsorozat befejezése. A közönség is hallhatóan jól érezte magát, a legtöbben dudorászva indultak hazafelé. Jazzt dudorászva… Aki egyszer volt a Zsámbék Jazz Openen, valószínűleg a következőt sem hagyja ki. Remélem, lesz.

Csepregi Hip-Bop