A Haydn Fesztivál nyitókoncertje Eszterházán

2003. július 11.
A Haydn Fesztivál nyitókoncertje Eszterházán
Budapesti Vonósok
Lencsés Lajos (oboa)

Stílusosan Haydn L\'Impériale (Hob. I:53, D-dúr) szimfóniájával vette kezdetét a IX. Haydn Fesztivál Fertőd-Eszterházán. A rohamos pusztulás ellenére is lenyűgöző koncertteremben Drahos Béla dirigálta a Fesztivál állandó zenekarát, a Budapesti Vonósokat.

Előadásukban Haydn műve frissen, szellemesen, a lassú tételben líraian szólt. Az apró ritmikai pontatlanságok ellenére - mely sajnos végigkísérte az est valamennyi számát - határozott és színes koncert bontakozott ki. Ugyanazon a helyen, ahol közel két évtizedig Haydn mutatta be hercegi közönségének új és újabb műveit, péntek este a Németországban élő Lencsés Lajos vezette elő az erre az alkalomra készült, Soproni József által komponált Oboaversenyt.

A vonószenekari kíséretes concerto könnyűkézzel írt, szellemes, élvezetes munka. Biztos vagyok benne, hogy a variációs lassú tétel még a legmegátalkodottab kortárszene-ellenzőket is elgondolkodásra kényszerítette. Soproni eddigi saját munkásságához képest is jelentős engedményt tett a harmóniai rend felé, s ezúttal könnyen emészthető, de igen értékes új művet hozott létre. Lencsés Lajos és a Budapesti Vonósok pedig iskolapéldáját adták annak, hogyan kell egy új művet a legmagasabb fokon interpretálni.

A szünetben hihetetlen kilátás a kastélyudvarra, ad libitum pezsgőzés (a 500), s még végig sem csodálta az ember az óriási tükrök borította barokk díszterem valamennyi szépségét, máris a nyakába zúdult C. Ph. E. Bach d-moll fuvolaversenye Drahos Béla szólójával.
Szó szerint zúdult, hiszen Drahos olyan fékezhetetlen tempót követelt meg a kísérettől, ami egyrészt bravúros technikai bemutatóvá fajult, másrészt az élvezhetetlenség határát súrolta.
Szerencsére csak súrolta és nem lépte át. Drahos fuvolahangja még mindig bársonyos, technikája kifogástalan, de a terem akusztikája miatt kissé karakterét vesztetten szólt.

Dvorák E-dúr szerenádjának viszont kifejezetten jót tett a hely. A vonósok zengése úgy érvényesült, hogy közben a polifónia sem szenvedett csorbát. A ráadásnak játszott Csajkovszkij Vonósszerenád keringő pedig már az önfeledt örömzenélés jegyében szólt.

A közel 200 fős, többnyire osztrákokból és németekből álló közönség joggal érezhette úgy: Eszterháza megér egy estét.